A zsidó vezetők az utolsó pillanatig hittek a kormányban

„Hogyan történt? Ezt kérdezi ma minden magyar zsidó és nem zsidó, aki ismerni akarja az utolsó esztendők tragédiájának történetét.” Ezekkel a sorokkal kezdi Munkácsi Ernő a könyvét 1947-ben, amelyben kísérletet tett, hogy leírja a magyar zsidóság deportálásának történetét. Munkácsi vezető személyisége volt a budapesti neológ közösségnek, a német megszálláskor a Pesti Izraelita Hitközség főtitkára és főügyésze volt. Könyve az egyik első kísérlet volt a holokauszt eseményeinek feldolgozására. A könyv egyben kísérlet is volt arra, hogy megvédje a Zsidó Tanács szerepét, amelyet a németek hozattak létre, és amelynek tagjait a koncentrációs táborból hazatérő túlélők felelősségre vonták a német megszállás alatt játszott szerepükért.

Laczó Ferenc történész a könyvben szereplő tanulmányában leírja, hogy a németek 150 zsidó tanácsot hoztak létre Magyarországon, és korábbi közösségi vezetőket helyeztek az élükre. „Munkácsi Ernő is, noha formálisan továbbra is a neológ hitközség szolgálatában állt, épp e rettenetesen hatékony megtévesztő stratégia következtében került a gyakorlatban az e hitközségi apparátussal mélyen összefonódó Központi Tanács főtitkárának szerepébe.”

A Park Könyvkiadó által újra megjelentetett kötet rendkívüli kordokumentum, amely bepillantást ad abba, hogy még az utolsó pillanatokban is a zsidó vezetők a magyar hatóságokat bombázták a leveleikkel, kérvényeket küldtek a gettókból abban bízva, hogy a magyar vezetés megmenti őket vagy beavatkozik. A könyv azt is bemutatja, ahogy a németek kegyetlen, bürokratikus precizitással szervezték meg a magyar zsidóság elpusztítását. A kötetet kiegészítik jegyzetek és tanulmányok, amelyeket Bohus Kata, Csősz László és Laczó Ferenc történészek készítettek.