Politzer Ádám 1835. október 1-jén látta meg a napvilágot egy kereskedőcsalád első gyermekeként Albertiben, amely ma Albertirsa része. A gimnáziumot Kecskeméten és Pesten, a piaristáknál végezte, orvosi egyetemre Bécsbe iratkozott, ahol már fiatal medikus korában a fülizmokról írt tanulmányt, 1859-ben avatták doktorrá. A családi legendárium szerint állítólag azért a császári fővárosba ment Pest helyett, mert az 1848-as szabadságharcban a nagybátyja, dr. Politzer Illés sebészként segítette a magyarokat, és a forradalom leverése után bujkálnia kellett. Bécs mellett Würzburgban, Heidelbergben, Párizsban és Londonban a legjobbaktól sajátította el a legmodernebb kutatási eredményeket.
1863-ban találta fel, az azóta nevével jelzett eljárást („polizerezés”) Gyakorlati alkalmazást dolgozott ki egy ballon segítségével a fülkürt átfúvására, mely nevét egy csapásra ismertté tette a világban. 1870-ben rendkívüli tanár lett, három évvel később pedig fülészeti osztályt kapott. 1864-ben megalapította az Archiv für Ohrenheilkunde szaklapot, továbbá ő volt az első mechanikai hallásélesség-vizsgáló, az akuméter egy fajtájának kidolgozója (hangvilla-vizsgálatok). A modern fülgyógyászat úttörője volt.
A professzor több nyelven beszélt, egyébként pedig klasszikus típusa volt a pedagógusnak, betegei és diákjai egyaránt szerették. Fülészeti tankönyvét 1878–1908 között hétszer is kiadták, melyeket nem csak a német nyelvű helyeken alkalmaztak, hanem a tengerentúlon is. Tudományos munkáit és könyveit jellemzően maga illusztrálta, hiszen fiatal korában intenzíven tanult rajzolni is. A Budapesti Orvosi Ujság a halálakor azt írta, hogy több mint 7000 külföldi orvos vallotta mesterének Politzer professzort, azaz gyakorlatiag a 20. század közepéig egy zsidó tudós tanítása és módszerei alapján dolgozó orvosgárda gyógyította a fülfájásokat világszerte. És ez a hétezer hallgató hol próbálta ellesni Politzer doktor vizsgálati és műtéti módszereit? Egy nyolcágyas kórteremben, melyet a világ első fülészeti klinikájának neveztek.
1936 július elején kisebb tömeg gyülekezett egy jelentéktelennek látszó alberi lakóház előtt. Az épület egykor Politzer Ábrahámé volt, aki itt nevelte 14 gyermekét, ide született első fia, a később híres fülgyógyász. Emléktáblát helyeztek el a családi házon, amely viszont csak rövid ideig hirdette Politzer születésének helyét, ugyanis 1939 tavaszán nyoma veszett. Az esettel kapcsolatos felháborodását Kultúrkép 1939-ben címen dr. Kovács Aladár – az aláírásában, mint „(keresztény) fülészorvos” kommunikálta a Magyar Nemzet olvasói levél rovatában:
„Igen tisztelt Szerkesztő Úr!
Minap Irsán jártam és meglepetéssel láttam, hogy Politzer Ádám szülőházáról eltűnt az emléktábla, a házfalon úgy éktelenkedik a tábla és a bronzkoszorú nyoma, mint a pesti házak falán a levakart választási hirdetések maradéka. […]
Születésének századik évfordulója alkalmával a Budapesten megtartott nemzetközi fülészkongresszus áldozott emlékének és a világ minden szögletéből összesereglett fülészorvosok testületileg vonultak le Irsára, hogy emléktáblával örökítsék meg szülőházát.
Az emléktáblát, amit velem érdeklődésemre közölték, hogy 3–4 héttel ezelőtt ismeretlen tettesek távolították el. Kóborcigányok, mások szerint talán nyilasok oly feltűnés nélkül zajtalanul és suttyomban verték le a falról és zúzták apró darabokra a két mázas márványkőlapot, hogy a csendőrség máig sem tudott a tettesek nyomára jutni.
Azt hiszem, hogy az az angol, japán, francia, német vagy maláj fülész, aki filléreivel áldozott Politzer emlékét megörökítő márványtábla emeléséért, saját tulajdonában háborítottnak érezheti magát az emléktábla elpusztítása miatt.
Ha netán mégis nyilasok pusztították el az emléktáblát, feltételezek róluk annyi önérzetes következetességet, hogy sohasem fognak fülészorvoshoz fordulni bajukkal, mert elkerülhetetlen, hogy a fülész ne Politzer-tölcsér, Politzer-katéter, Politzer-labda igénybevételével ejtse meg a legelemibb vizsgálatot (ezeknek a műszereknek ma is ez a közkeletű neve) és ha, mint járóbetegek, valamelyik rendelőbe járnak, a kezelőorvos emlékeztetőül ne írják esetleg a kartonjukra ezt a szót: Politzer, mely szó minden orvos és szakorvos részére egy egész kezelési módot jelent.
Politzer Ádám emléke változatlanul ragyogni fog, amíg orvostudomány is lesz, akár megvan az emléktábla, akár leverték onnan barbár kezek; hogy azoknak a szülőházát, akik ezt a dicső tettet elkövették, valaha meg fogja-e jelölni a hálás utókor, azt ma nehéz volna eldönteni.”
Az emléktábla soha nem került elő. Pótlására 1965-ben került sor az akkor megrendezett nemzetközi orvoskonferencia kereten belül, Pulitzer születésének 130. évfordulója alkalmából. 1981 nyarán pedig tovább hódított az orvos a helyi emklékezetpolitikában. Illusztris vendégség mellett, a fül-orr-gége szakorvosok XII. világkongresszusának keretében szobrot állítottak a később róla elnevezett parkban (a mellszobor Kampfl József munkája). A park mellett utca is viseli az ő nevét, úgyszintén a helyi egészségügyi központ is.
Feleségével, Juli Politzerrel (született: Rosenfeld, 1842–1928) közös sírja a bécsi központi temető zsidó részében található.
Cseh Viktor
Források:
Durai Aladár dr., Hidvégi Jenő, „Politzer Ádám emlékezete (1835–1920)”, Orvosi Hetilap, 1985. 126. évf. 50. szám, 3108–3109. o.
Kovács Aladár dr., „Kultúrkép 1939-ben”, Magyar Nemzet, 1939. 2. évf. 118. szám, 10. o.
Totis Béla dr., „Nagy mesterek nagy tanítványa – Politzer Ádám pályája az alföldi kis falutól a bécsi egyetem katedrájáig”, Magyar Hirlap, 1936. 46. évf. 152. szám, 1–2. o.
„Hirek – Prof. Dr. Adam Politzer”, Budapesti Orvosi Ujság, 1920. 18. évf. 35. szám, 559–560. o.
„Politzer Ádám, a fülgyógyítás megalapítója emlékének áldoz a nemzetközi orvoskonferencia”, Magyar Nemzet, 1965. 21. évf. 219. szám, 5. o.
„Politzer-szobor Albertirsán”, Magyar Hirlap, 1981. 14. évf. 150. szám, 12. o.