Mózestól napjainkig
Mielőtt a zsidó jog bármely specifikus területével kezdenénk foglalkozni, ki kell jelölnünk vizsgálódásunk alapvonalait, és meg kell határoznunk az alapfogalmakat.
A zsidó jogot a modern polgári jogtól eltérően nem a társadalmi követelmények szabják meg. A judaizmus tanainak alapját ugyanis az isteni szabályok és elvek képezik, amelyeket több mint 3300 évvel ezelőtt kaptunk meg a Sínai-hegyen.
Igaz, a Tóra-adás előtt is léteztek kidolgozott jogrendszerrel – például a Hammurabi-féle törvényekkel – rendelkező társadalmak: ilyen volt többek között a föníciaiaké. A kodifikált törvénykezés mint az emberiség társadalmi szükséglete akkor jelentkezett először, amikor Noé elhagyta a bárkát, a Tóra-adás előtt ezer évvel.
A hagyomány kezdetei
A szóbeli hagyomány, mondhatni, a Tóra játékszabályait tartalmazza. Mózes összesen százhúsz napot töltött azzal, hogy minden dimenziójában elmélyülten tanulmányozza a teljesTórát. A zsidó népnek a pusztabeli vándorlás idején egyetlen elfoglaltsága a tanulás volt. Mózes negyven éven át tanította a Tórát.
Mózes elmúltával utódjára, Józsuéra hárult a zsidó nép vezetésének feladata. Józsué a tanítványaira, az „öregekre” hagyta a hatalmat, akiktől azután szintén a tanítványok vették át.
A tanítók és tanítványok láncolata mintegy ezerötszáz éven át töretlenül folytatódott.
A szóbelit leírják
A Misná hat részből áll: a Zráim a földmívelés és mezőgazdaság törvényeivel, a Moédaz ünnepekkel, a Násim a nőkre vonatkozó törvényekkel, a Nezikin a magánjoggal, a Kodásimaz áldozati renddel, a Táhárot a szellemi tisztaság szabályaival foglalkozik.
Azok a törvények, amelyeket Jehudá nem vett fel kodifikált gyűjteményébe, a rabbi Osájá szerkesztette Toszeftá (Adalék) címen váltak ismertté. Hasonló munkát végzett rabbi Chijá is, aki a Brájtát, az úgynevezett nem kodifikált misnák gyűjteményét összeállította.
A toszefták és brájták többnyire a misnákra vonatkozó kiegészítésekkel vagy kérdésekkel foglalkoznak. Hatályuk nem haladhatja meg a misnákét.
Ebben az időben születtek a Mózes öt könyvéhez írott, midrásoknak nevezett kommentárok. A főbb midrások a Midrás Rábá, a Szifri, a Szifrá és a Mechiltá.
A midrás magyarázza az egyes szakaszok jelentését. Ezek a szóbeli magyarázatok annak a tanításnak a részei, amellyel Mózes a Sínai-hegyen megismerkedett, és amelyet nemzedékek adtak tovább.
Miután rabbi Jehudá nemzedéke még jól ismerte a szóbeli törvényt, a Misnát kódszerűen, szinte csak az emlékezetet segítő vázlatként írták le, hogy a szóbeli törvényt megóvják a feledéstől.
A Templom lerombolása után szétszóródott zsidó népet nem sokáig szolgálta ez a „csomóra kötött zsebkendő”. Néhány száz év alatt a Misnában foglaltak értelméről folytatott viták során elhomályosult maga az értelem: előtérbe kerültek az ellentmondások, és a vélemények naponta változtak.
A második században Ráviná és ráv Ási vezetésével újabb tudóstestület jött létre, hogy ismét megtárgyalja a Misnával kapcsolatos vitás kérdéseket. Ezeket a vitapontokat az arámi nyelven „tanulást” jelentő Gemárá címmel összeszerkesztették a hozzájuk kapcsolódómisnákkal: ez a gyűjtemény lett a Talmud.
Így maradt fenn végül a szóbeli törvény. Hat-hét évszázadon át, mialatt a zsidók nagy része Babilóniában élt, a tudósok számára a Gemárá útján vált elérhetővé a törvény.
A kodifikátorok
A Gemárá, amely valaha minden kérdésre választ adott, mostanra súlyos kérdéseket vetett föl. A halachikus döntvények meghozatalára csak néhány kiváltságos gáon lehetett illetékes. A több mint háromezer oldalas, ide-oda csapongó Gemárá túl bonyolultnak bizonyult ahhoz, hogy választ adjon a mindennapi kérdésekre.
Ennek a problémának a megoldására három Tóra-nagyság, a spanyolországi Moses Maimonides (Rámbám), a marokkói rabbi Jicchák Álfászi (Rif) és az olaszországi rabbi Áser (Ros) három különböző művet állított össze azzal a céllal, hogy az átlagember számára megkönnyítsék az eligazodást.
A Rámbám a Misnához hasonló stílusban írta újra a szóbeli törvényt. Misné Torá, más néven Jád HáCházáká (Erős kéz) című művének előszavában azt írja, hogy az embernek elegendő Mózes öt könyvét és a Misné Torát tanulmányoznia.
Álfászi a Gemáráról folytatott vitákat tekinti át, mert csak azokat véli alkalmasnak a törvény magyarázatára. A Ros a Gemárá egyes traktátusairól írott héber nyelvű kommentárjaiban dolgozza ki a válaszokat. Így védelmezték továbbra is a szóbeli törvényt a feledéstől.
A zsidó törvénykódexek
Erre a kérdésre a Ros fia, rabbi Jákov ben Áser adta meg a választ, aki a három mű alapján egységes törvénykönyvet szerkesztett Árbá Turim (Négy sor), röviden Tur címmel.
A négy „sor”, illetve rész közül az Orách Chájim a mindennapi élet törvényeivel foglalkozik, a Jore Déá a kóserságot és a viszonylag ritkábban felmerülő jogi kérdéseket tárgyalja, az Even HáÉzer a nőkre vonatkozó szabályozásokat, a Chosen HáMispát a polgári jogi problémákat tartalmazza.
A Tur legjellemzőbb vonása, hogy nagyon könnyű benne eligazodni. Az egyes témaköröknél a rájuk vonatkozó összes törvény megtalálható, így a rabbi könnyebben választ kaphat kérdésére.
Nem sokkal később, az 1550-es években Izraelben a cfáti rabbi Joszéf Káro Bét Joszéf, később lerövidíitve Sulchán Áruch (Terített asztal) címmel kiadta a Tur átdolgozott és bővített változatát.
Joszéf Káro szfárd származású volt, ezért az általa ismertetett szokások némileg különböznek az áskenáz zsidóság szokásaitól. Ennek a problémának az áthidalására a krakkói rabbi Moses Isserles (Remá) a kérdéses helyeken jegyzetekkel látta el a szöveget.
Ez a mű, a Remá jegyzeteivel kiegészített Sulchán Áruch lett a mértékadó zsidó törvény.
A későbbi átdolgozások, mint a Sulchán Áruch HáRáv, az Áruch HáSulchán, a Káf HáChájim, a Misná Brurá, azt a célt szolgálták, hogy a mindennapi emberek számára megkönnyítsék a törvény megértését.
Ezek közül például a Kicur – kivonatos – Sulchán Áruchot több nyelvre lefordították. Ezt az ungvári Slomo Ganzfried írta, és magyar fordításban is kapható. Az utóbbi években is számos mű született, amely a törvényben való eligazodást segíti.
Herschel Feinman
A zsidó törvénykezés „fája”
– Mózes törvényt adott nekünk…
– Mózes öt könyve, a próféták könyvei, Írások és kommentárjaik
– A Misná és a Talmud
– A Sulchán Áruch és kommentárjai
Megjelent: Egység Magazin 3. évfolyam 13. szám – 2014. július 28.