A zsidó gondolkodásmód

Zalman I. Posner: A zsidó gondolkodásmód.

 

Hogyan látja a chaszidizmus a ma világát? Fordította: Simon Sároni. Budapest, Chábád Lubavics Zsidó Nevelési És Oktatási Egyesület. 152 oldal.

Különösen szép, különösen értelmes és különösen különös könyvet kaptam a kezembe a minap.

Írója, Zalman I. Posner amerikai rabbi, nem véletlenül lett világhírű éppen ezzel a könyvével. A könyv nem kevesebb, mint huszonhét velős és lényegbevágó fejezetet tartalmaz. Posner rabbi nem kerülgeti a forró kását, és egyből a lényegre tér. Miért nem történnek csodák napjainkban? – teszi fel a kérdést.

A semmiből valamit teremteni a legnagyobb csoda. A Vörös-tenger szétválása, a chánukái olajmécses csodája már csak mint történelem él bennünk. S a történelem olyan, mint azt a chászid legenda meséli:

A chaszidizmus megálmodója és megalapozója, Báál Sém Tov, egyszer csodát várt a Jóistentől. Pontosan tudta, hogy mit kell tennie. Elment a megfelelő helyre, egy mezőre, ott máglyát rakott, meggyújtotta, elmondta az alkalomhoz illő imát, és a Mindenható teljesítette a kérését. Egyik tanítványa, már maga is tudós rabbi, szintén csodát igénylő kéréssel fordult az Örökkévalóhoz. Meg is találta a megfelelő helyet, ott máglyát rakott, de azt már bizony nem tudta, hogy melyik imát kell ilyenkor elmondani. A Jóisten ettől függetlenül teljesítette a kérését. Az ő tanítványa megtalálta ugyan a megfelelő helyet, de nem tudta, hogyan kell megrakni és meggyújtani a máglyát, az elmondandó imáról nem is beszélve.

Mi pedig, akik sem a helyet nem találjuk már, nem tanultunk meg máglyát gyújtani, és a helyes imát sem tudjuk, nekünk csak ez a történet maradt. Vagy mégsem?

Az orosz zsidók felszabadulása, kivándorlása, az iraki rakéták, amelyek nem találták el a zsidókat, talán nem számítanak csodának?

Posner rabbi szerint a gyilkos pogromok és a békés asszimiláció veszedelmei ellen kibontakozó chaszidizmus az egyszerű, az asszimiláció következtében már tudatlan zsidónak nyúl a hóna alá, kedves, játékos, vidáman komoly, de mindig emberi módon.

Nincsenek csodák napjainkban? „Minden szívverésért, szerveink minden létfontossági működéséért hálát kellene adnunk Istennek. – De hiszen – mondhatná valaki – ezek egyszerű természeti jelenségek!”

Ez igaz, mondja Posner, de ezek a természetesnek vélt jelenségek is mind Istent dicsérik, csakúgy, mint a Vörös-tenger kettéválása vagy a teremtés csodája.

A lubavicsi rebbe szerint a Tóra-hű felfogás a természetesben is a természetfelettit látja, míg a tudomány a természetfelettiben is a természetest keresi.

A Báál Sém Tov úgy vélte, hogy az életben nincs igazi véletlen. Minden eseménynek, élménynek célja és értelme van.

Új kérdés: Függ-e a zsidók fennmaradása az antiszemitizmustól? Nem a zsidóüldözések voltak-e a zsidó nép fennmaradásának fő okai? Igaz-e, hogy a nagy zsidó vallási és kulturális kincsek a gettó termékei? S ennek ellentéte: Amikor a gettó falai leomlottak, velük veszett-e a zsidó tradíció és kultúra?

Posner rabbi nem marad adós a válasszal. Nem fél attól a kérdéstől sem, hogy miféle Isten az, aki megengedte Auschwitzot. „Hol vagy?” kérdezte Isten Ádámot. Ugyanezt a kérdést teszi fel nekünk az író. Erre a kérdésre mindenki a saját életmódjával válaszol. Lehet, hogy Auschwitz nem mond nekünk semmit Istenről, de mindent megmond az emberről, s azt – teszi hozzá a tudós rabbi – kizárólag Auschwitztól tanulhatjuk meg.

A vészkorszak, Hová tűntek a zsidók?, Mire jó a Tóra? A micvák, A szabad akarat és az önfegyelem: megannyi izgalmas fejezetcím ebben a terjedelmében kicsiny, de mondanivalóban nagyon gazdag könyvben.

Napjaink világi filozófusa nem foglalkozik olyan ősrégi kérdésekkel, mint a jó és a rossz, de nem azért, mert közömbös irányukban, vagy mert azt hiszi, hogy ezeket a problémákat már megoldották, hanem mert a rendelkezésére álló eszközök nem elégségesek erre a feladatra. A Tóra minden részének egyetlen feladata van: utat mutatni az embernek. Igaz, aTórában remek „sztorik” vannak, némelyikat többször meg is filmesítették, de nem a sztorik a lényegesek, hanem a mögöttük rejlő tanítás arról, hogy hogyan éljünk.

Kell-e hinni? – teszi fel a kérdést Zalman Posner, és mindjárt válaszol is rá: a zsidó vallás tanítása szerint ez nem elsőrangú kérdés. Hanem? A zsidóság nem a hittel kezdődik, az utána jön!

Az ész fegyverével majdnem minden ellenállást le lehet győzni, de elérünk egy ponthoz, ahol az ész már nem tud tanácsot adni. Ekkor más emberi tartalékhoz fordulunk segítségért, útmutatásért, válaszért, amelyre az értelem már nem lenne képes. Az a tartalék, amelyre szükségünk van, a hit. Logikus, ésszerű válaszokat várunk minden kérdésünkre? Lehet azt is, de a Tóra előírásait vita nélkül be kell tartani. Azután lehet vitatkozni.

„Ne paráználkodj!” – mondja a Tóra, ezt minden ellenvetés nélkül be kell tartani. Ezután, amennyiben a törvények nem elégítik ki a kíváncsiságunkat, és erkölcsi, morális okfejtést szeretnénk kapni, sok érvre és ellenérvre van lehetőség. Az érvet azonban nem a törvény betartása helyett, hanem mint annak magyarázatát vagy – ha úgy tetszik – ellenérvét használjuk. A zsidó ember cselekedetein keresztül zsidó, hite büszkeséggel párosul.

A chászid felfogás szerint a zsidót a zsidótól nem szabad megkülönböztetni. Sohasem szabad elvetnünk egy zsidót, még ha nem fogadjuk is el minden cselekedetét. Bármilyen okból lenézni zsidó testvérünket nagyon zsidótlan viselkedés.

Úgy látszik, teljesen belemerültem ebbe e könyvbe. A modern és az ősi zsidó gondolkodás (nincs olyan nagy különbség a kettő között) kristálytiszta analízisét tartja a kezében az olvasó. Posner rabbi a mai zsidóság sok fontos kérdésére ad világos, logikus és komplexitása ellenére egyszerű választ. Ismét bebizonyosodott: az igazán nagy gondolkodók egyszerűen és érthetően fogalmaznak.

A modern zsidó filozófia chászid értelmezése magával ragad, elgondolkoztat, aktivitásra sarkall. Nem mondok többet a könyvről, a fenti sorokat csak étvágygerjesztőnek szántam.

Mindenesetre A zsidó gondolkodásmóddal a magyar zsidóság – és bármely felekezethez tartozó, hívő és értelmes ember – olyan könyvhöz jutott, amely nemcsak arra tanít meg, hogy hogyan rendezzük át életünket, hanem a család erkölcsi és vallásos felemelkedéséhez vezető párbeszédekre is ösztönöz. Ez a könyv tankönyv minden fokon, filozófia, napi útmutató, zsidó kincsesbánya. Olvassuk lassan, beszélgessünk róla az iskolában, otthon, baráti körünkben!

Külön köszönet illeti Simon Sáronit a szép és gondos magyar átültetésért.

Michael Ben-Menachem, Svédország