Az áldott emlékű lubavicsi Rebbe, Menachem Mendel Schneersohn rabbi 1994-ben, támuz hó harmadikán (ebben az évben június 25.) adta vissza lelkét a Teremtőnek. Halálának évfordulójáról évről évre világszerte különféle eseményekkel emlékeznek meg. Idén, ahogy minden a világon, ez is a megszokottól eltérően alakult.
A világszerte nagy számban megrendezett események szervezőinek minden kreativitásukat latba kellett vetniük, hogy megoldják a járványhelyzet által elébük állított problémákat. A számtalan újítás közül kétségkívül a világ legnagyobb Zoom eseménye a legkiemelkedőbb. Ez volt a gimel támuzi megemlékezések központi eseménye, mely a Bárchénu Ávinu címet viselte. Az egyes földrészekről bekapcsolódó résztvevőket külön szobákba irányították, majd e szobákat kapcsolták egybe. Ehhez hatalmas szakértői stábra volt szüksége a szervezőknek, akik élén Ronen Peled producer állt. Ő az, aki az évente megrendezett küldöttek gyűlésének kreatív igazgatójaként is szolgál, így értékes tapasztalatokkal rendelkezik a nagyszabású események megszervezése és lebonyolítása terén. „A Zoom csapata azt mondta, hogy még soha nem tartottak egyetlen olyan eseményt sem, ahol ilyen sok virtuális szobát kapcsoltak volna össze ugyanabban az adásban.”
A beszédek között tórával kapcsolatos előadások, beszédek, történetek és inspiráló gondolatok is szerepeltek. A beszédeket zenei betétekkel is gazdagították. A beszélők hangsúlyozták a Rebbe szeretetét minden egyes ember iránt, és az évezredes zsidó tanítást követve arra sarkallták a nézőket, hogy tanuljanak Tórát, adakozzanak és tegyenek jót másokkal. Az eseményeket mintegy 45 ezer eszközről valószínűleg összesen jóval több, mint százezer ember követte. Még olyan résztvevők is akadtak, akiknek a saját időzónájuk szerint jóval éjfél után kellett csatlakozniuk a közvetítéshez. A központi stúdióban a helyszínen levő előadók mögött hatalmas képernyőkön láthatták a nézők a számtalan kisebb virtuális szoba résztvevőit, és így érezhették át az igazi zsidó egységet.
Az idei gimel támuzkor sem maradhatott el a Rebbe sírja, az ohel meglátogatása, ám az erre vállalkozóknak igen szigorú szabályokat kellett betartaniuk. Mindenkinek maszkkal kellett eltakarnia az arcát, és a kijelölt távolságra egymástól kellett várakozniuk az embereknek. A korlátozásokkal együtt is ezrek látogattak el a sírhoz, ami jóval alulmúlta az átlagos évek látogatóinak számát, ám a körülmények ennél több ember érkezését nem tették lehetővé. Így a fent említett Zoom-esemény, illetve a számtalan, kisebb kaliberű, közösségi jellegű internetes esemény helyettesítette sokak számára az ohel meglátogatását. Sok résztvevő számára a hagyományos pán – pidjon nefes (a lélek megváltása) levél felolvasása jelentette az esemény csúcspontját a Rebbe nyughelye, a New York-i Queens negyedben fekvő temetőben található sír mellett.
A nagyszabású Zoom-eseményt egyébként, a Rebbe szellemiségének megfelelően, gyakorlati tanácsokkal zárták. A Rebbe ugyanis fontosnak tartotta, hogy minden találkozó, vagy esemény valamiféle pozitív változáshoz vezessen. Ennek megfelelően arra ösztönözték a résztvevőket, hogy iratkozzanak fel páros tanulási programra, melynek keretein belül egy távol élő tanulópárral tanulmányozzák a Rebbe tanításait. „Mindig arra koncentrálunk, hogy megerősítsük azt a kapcsolatot, mely az embereket a Rebbe példájához és tanításaihoz fűzi és inspirációt kapjanak ahhoz, hogy Istenhez és zsidó embertársaikhoz közelebb kerüljenek” – magyarázta Binghamton Chábád-küldöttje Levi Slonim rabbi, aki az emlékünnepségeket szervező bizottság egyik tagja. „Idén mélyebbre kellett ásnunk és a megszokottnál is jóval kreatívabbaknak kellett lennünk, hogy elérhessük a célunkat, de Istennek hála az esemény nagyon megindító volt, nagyszerűségében pedig egyszerűen lélegzetelállító.”
zsido.com