Átnéztem – Gergely István – 1998.01.25.

A vérzékenység a Talmudban

A Talmud Jövámot traktátusának hatodik fejezetében (64b.), szó van egy olyan csecsemőről aki – feltehetően – öröklött vérzékenységben szenved. A kérdés a nyolcadik napra előírt circumcisióval (körülmetélés) kapcsolatban merül fel. Egy megtörtént eset kapcsán, amikor az aktus során a csecsemő meghalt – a Talmud vitát közöl, mely Jehudá a Fejedelem és Rábán Simon ben Gámliel között zajlott. Jehudá véleménye az, hogy ha egy családban kétízben előfordul a vérzékenység miatti csecsemőhalál, akkor a harmadik gyereknél el kell halasztani az aktust addig, amíg a gyerek felnő és megerősödik. Rábán Simon ben Gámliel véleménye hogy csak a negyediknél lehet a circumcisiót elhalasztani, mert akkor már biztos, hogy öröklött genetikus jellegű vérzékenységről van szó.
A Talmud (uo.) hoz egy másik esetet is, amikor négy nővér szült egymásután és a körülmetélt gyerekek egyre-másra meghaltak. A negyedik nővér jött kérdezni Simon ben Gámlielt, aki azt mondta neki, hogy ne metéltesse körül az újszülöttet. Itt az örökletes betegség fennállása teljesen nyilvánvaló.
Ugyanott a Talmud kétféle vérről is beszél. Az egyik “folyékony” (amit nem lehet leállítani, vagyis mai terminológiával nem alvad meg) míg a másik “kámit”, vagyis arameusul alvadó vér.
Maimonidész kodifikációjában (Misné torá, a circumcisió törvényei 1:18.) rabbi Jehudá szerint dönt, vagyis már a harmadik gyerek körülmetélését el kell halasztani.
N. K.

Megjelent: Gut Sábesz 6. évfolyam 19. szám – 2015. március 6.