Ha egy zsidó nem zsidóval házasodik össze, az nemcsak vallási szempontból számít az egyik legnagyobb szerencsétlenségnek. Nem is tekinthető csupán az érdekelt személy magánügyének, hiszen az egész zsidó népet érinti. Nem sok ilyen jelentőségű törvényszegés létezik. Az egyéni tisztességen is csorba esik, hiszen mindkét fél szempontjából rendkívül tisztességtelen dolog a másikkal szemben, sőt a hozzátartozókkal és barátokkal szemben is, akik nyilván tartósan boldognak szeretnék látni kedveseiket.
Nem új keletű megállapítás, hogy még a hasonló háttérrel rendelkezők közötti házasságnál is fennáll bizonyos mértékű kockázat: kiderülhet, hogy a házastársak nem illenek össze, esetleg nem felelnek meg egymásnak. Még ha egy ideje ismerik is egymást, akkor sem biztos, hogy az ismerősök alkalmasak a házasságra, képesek napi 24 órán át egy fedél alatt élni, és napról napra, hétről hétre együtt tölteni az életüket. Ám ha a két fél háttere tökéletesen különböző, és a különbség nemzedékek hosszú sora óta fennáll, következésképpen tartóssá, áthidalhatatlanná vált, akkor az összeillőség, a megfelelés esélyei már oly csekélyre zsugorodnak, hogy gyakorlatilag nemlétezőnek tekinthetők. Különösen így van ez, ha a különbség kifejezetten antagonisztikus és ellenséges, ha például a zsidók üldözésében, a pogromokban gyökeredzik, mint azokban az országokban, amelyekben az elmúlt kétezer év során éltünk. A modern tudomány feltárta, hogy a viselkedés jellemzői közül a legmélyebb gyökerekkel rendelkező katrakterjegyeket a nemzedékek átörökítik.
Így hát tisztességes ember nem kíván beráncigálni egy másikat olyan kapcsolatba, amely kezdettől fogva kudarcra van ítélve. Aki igazán, önzetlenül szereti a másikat, nyilván nem szeretné, ha az ilyen helyzetbe kerülne, és kész feladni a pillanatnyi, illanó öröm ígéretét azért, hogy megóvja őt az elkerülhetetlen következményektől. Hiszen máskülönben a lángoló szerelem nem más, mint puszta egoizmus.
Ha az ilyen kapcsolatból gyermekek származnak, akkor ráadásul azzal a tragédiával is számolni kell, amelyet ők élnek át, akaratlan tanúi lévén a szüleik közötti állandó feszültségnek, sőt ennél is rosszabb helyzeteknek, hiszen mindez feltétlenül hozzátartozik az események természetes menetéhez. Nem szükséges tovább elemeznünk ezt a fájdalmas kérdést…
Mondanom sem kell, hogy ismerem azt az „érvet”, miszerint az igen magas számarányú vegyes házasságok jelentős része szilárdnak tűnik. De bizonyára köztudott, hogy a házasságban élők általában igyekeznek kapcsolatukat „felhőtlennek” feltüntetni, mert szégyellik bevallani kudarcaikat, feltárni a családi súrlódásokat, egyenetlenségeket. A vegyes házasságban élők még inkább igyekeznek elkendőzni a problémákat, hiszen tudják, mennyien óvták őket a következményektől, és nem felejtették el, mennyire bizonygatták ők, hogy ez a házasság más, mint a többi. A statisztikai tények és adatok azonban világosan tükrözik, hogy a különélések és válások száma a vegyes házasságok között összehasonlíthatatlanul magasabb, mint a nem vegyesekben.
Utóiratként hozzá kell tennem, hogy a zsidó törvény értelmében a gyermek az anya vallását követi. Akinek az édesanyja zsidó, az zsidó, ezért köteles teljesíteni a parancsolatokat, és betartani az összes vallási előírásokat akkor is, ha az apja nem az.
Megjelent: Egység Magazin 5. évfolyam 19. szám – 2014. július 29.