A diaszpóra országaiban ezen a szombaton fejezik be Mózes harmadik könyvének felolvasását a zsinagógákban. (Izraelben az elmúlt szombaton került erre sor. A tóraolvasás az ötödik könyv kezdetével kerül ismét szinkronba.) A harmadik könyv héber neve, annak első szava után Vájikrá, azonban gyakran emlegetik úgy is: Torát kohánim, a papok könyve. Ennek oka az, hogy a könyv jelentős része a papi szolgálat szabályaival foglalkozik.

A könyvet záró Bechukotáj hetiszaksz végén az Örökkévaló a jutalom és büntetés koncepciójával foglalkozik

A következő áldások várnak arra, aki a Tóra előírásai szerint él:

„Ha a törvényeim szerint jártok és parancsolataimat megőrzitek és megteszitek azokat, akkor megadom esőiteket az ő idejükben és a föld megadja termését, a mező fája megadja gyümölcsét. És eléri nálatok a cséplés a szüretet és a szüret eléri a vetést, enni fogjátok kenyereteket jóllakásig és biztonságban laktok országotokban. Én pedig adok békét az országban, lefeküsztök és senki sem ijeszt fel; elpusztítom a fenevadat az országból és kard nem vonul át országotokon. Üldözni fogjátok ellenségeiteket és elesnek előttetek kard által. És üldöznek öten közületek százat és százan közületek tízezret fognak üldözni, és elesnek ellenségeitek előttetek kard által. Én pedig felétek fordulok, megszaporítlak benneteket, megsokasítlak benneteket és fenntartom szövetségemet veletek. És enni fogtok réges-régit és a régit kitakarítjátok az új elől. És helyezem hajlékomat közétek és meg nem utál lelkem benneteket. És járok közepettetek, leszek a ti Istenetek, ti pedig lesztek az én népem.”

Ezt követően olvashatunk a parancsolatokat megszegők büntetéséről:

„Ha törvényeimet megvetitek, ha rendeleteimet megutálja lelketek, hogy meg ne tegyétek mind a parancsolataimat, hogy megbontsátok szövetségemet. Én is ezt teszem veletek és rendelem reátok rettegésül a sorvadást és a lázat, melyek elepesztik a szemeket és elsorvasztják a lelket; és hiába vetitek magatokat, fölemésztik azt ellenségeitek. És haragomat fordítom ellenetek és vereséget szenvedtek ellenségeitek előtt; és uralkodnak majd rajtatok gyűlölőitek és ti menekültök, bár senki sem üldöz benneteket.”

A büntetések felsorolása még hosszasan folytatódik, a száműzetés, az elnyomás, a hontalanság szörnyű képeit festi le szöveg. Hasonló fenyegetés csupán még egyszer fordul elő a Tórában: az ötödik könyvben, a Ki távo hetiszakaszban.

Az üzenet egyértelmű: azokra vár áldás, akik megtartják a Tórát, és azokra pusztulás, akik elvetik azt. Érdemes azonban közelebbről szemügyre venni, hogy mit ígér az Írás. Az Isten útját követő népre ez vár:

„Én pedig adok békét az országban … és kard nem vonul át országotokon”.

A tóramagyarázat egyik fontos alapelve, hogy a szent szöveg nem tartalmaz felesleges ismétléseket, minden szónak külön jelentése van. Az előbbi mondat látszólag ugyanazt fogalmazza meg kétszer, hiszen egy békében élő országon nem vonul át kard. Továbbá, ha egy ilyen nyugodt és demilitarizált ország lesz a jutalom, mi szükség az áldásban ezt követően említett ellenség üldözésére és levágására?

Erre a midrásirodalomban találjuk meg az egyik lehetséges választ. A Szifra így magyarázza: „És biztonságban laktok az országotokban” – a saját országotokban (Izrael földjén) biztonságban lesztek, de azon kívül nem. Saját országotokat nem meri megtámadni az ellenség, továbbá más országok hadseregei sem kelnek át országotokon, hogy egy harmadik országba jussanak, mint Josijáhu király idejében. (A 2600 évvel ezelőtt uralkodó Josijáhu királyt akkor ölte meg a fáraó Megidóban, amikor seregével Asszíria ellen vonult a Szentföldön keresztül).

Ezt jelenti, hogy „kard nem vonul át országotokon”. Nemcsak béke lesz tehát, hanem tökéletes nyugalom. A háborúnak még a látványa is elkerüli Izraelt.

Két középkori tóramagyarázó, Ibn Ezra és Rámbán más megoldást ajánl. Véleményük szerint az, hogy „Én pedig adok békét az országban”, a zsidó nép belső békéjére utal, tehát nem lesz széthúzás, marakodás a zsidók között. A távol maradó kard említése pedig azt ígéri, hogy külső ellenség sem fenyegeti majd Izrael fiait. Emellett, ha mégis háborúra kerül sor, az ellenséges területen zajlik majd, Izrael határain kívül.

A fenti kommentárok mind Izrael földjére vonatkoztatták az áldást, ám a Báál Háturimként ismert Jáákov ben Áser rabbi (1269-1343) univerzális jelentőséget tulajdonított neki. „Én pedig adok békét az országban” – szerinte itt az ország kifejezés az egész világra, a Föld minden országára vonatkozik. Az pedig, hogy „kard nem vonul át országotokon”, a zsidók saját országára, Izraelre értendő. A rabbi szerint tehát az Izrael földjén megvalósuló béke kiárad az egész világra és mindenhol véget vet a háborúknak.

„Isten az ígéri, hogy az egész világon béke honol majd … A világ természetes folyása az, hogy ha valahol háború pusztít, akkor attól még azok is szenvednek, akik távol élnek a háborús zónától”. Ezért áll a szövegben: „Én pedig adok békét az országban, lefeküsztök és senki sem ijeszt fel”. Béke honol majd az egész világon, még távoli háborúk zaja sem zavarja meg az emberek nyugalmát.

Ez utóbbi elgondolás igazságát látjuk napjainkban az ukrajnai háború kapcsán. A két ország között zajló, viszonylag korlátozott intenzitású és kiterjedésű katonai konfliktus az egész világot foglalkoztatja, emberek milliárdjait tölti el rettegéssel, gazdasági hatásait pedig a világ minden pontján megérzik.

Természetesen rengetegen emlegetik a zsidók felelősségét a kirobbant konfliktusban – mint mindig. Szerintük most is a zsidó tehetnek mindenről. Bizarr gondoltnak tűnik, de ha fenti magyarázatot követjük, még lehet is némi igazság ebben az összeesküvés-elméletben. Hiszen az Örökkévaló akkor ad békét Izraelnek és Izraelen keresztül az egész világnak, ha a zsidók betartják a Tóra parancsolatait. Ha valaki elkezd szombatot tartani, kóser háztartást vezetni, becsületesen élni, tfilinben imádkozni, azzal sokat tesz egy békésebb világ megteremtéséhez. Először Izraelben lesz béke, legyen szó a zsidó államról vagy a zsidó népen belső harmóniájáról, majd az egész földkerekségen.

Erre utal a Tóra legelső mondata is: „Kezdetben teremtette az Örökkévaló az eget és a földet”. Héberül a „kezdetben” kifejezés így hangzik: בְּרֵאשִׁית – berésit, amit úgy is lehet érteni, hogy a kezdet miatt. Kezdetből, azaz résitből pedig kettő van (a bét betű számértéke kettő): a Tóra (Példabeszédek 8:22) és Izrael (Jeremiás 2:3). Az első mondatot tehát a következő módon is fordíthatjuk: A Tóra és Izrael miatt teremtette Isten a világot.

Így már nem is hangzik olyan különösen az a kijelentés, hogy a zsidó nép és a zsidó nép által követett Tóra alapvető fontosságú szerepet tölt be a világ működésében.

Az antiszemitáknak tehát van valami igazságuk abban, hogy valóban sok minden múlik a zsidókon. Természetesen nem úgy, ahogy azt ők elképzelik, hiszen a világot az Örökkévaló irányítja, de az események alakulásában szerepe van annak, hogy a zsidó nép mennyire marad hű a Tórához. Adja az Örökkévaló, hogy a népe minél tökéletesebben tartsa meg Tóráját és ezáltal béke honoljon Izrael földjén és az egész világon is!

Forrás: Arutz7 Fotó: Wikipédia