A Tóra, mint a világ rendjét leíró gyakorlati kézikönyv, sokat foglalkozik azzal, hogy mit, mikor és hogyan ehetünk vagy nem ehetünk. Ezek a kóserság alapszabályai, melyek közül számos parancsolattal már foglalkoztunk cikkeinkben. A száraz törvények mellett nem egy tórai történetből értesülünk arról, hogy mit ettek őseink, legyen szó az elsőszülöttségért adott lencséről, az egyiptomi kivonuláskor fogyasztott maceszről vagy a pusztai vándorlás során hulló mannáról és az egyiptomi húsosfazék utáni vágyakozásról. Most induló sorozatunkban olyan tórai szövegek közül szemezgetünk, melyek az étkezéssel kapcsolatosak, rövid magyarázatot vagy egy-egy receptet adva mindegyikhez.
Miért emlegeti a Tóra ilyen gyakran ezt a mindennapi, mondhatni földhözragadt tevékenységet? A Mitteler Rebbe szerint nincs annál spirituálisabb tevékenység, mint nem csupán a szájunkkal, de az elménkkel is enni. Amikor egy ember eszik és egyesül az elméje a lelkével, el tudja különíteni egymástól a jót és a rosszat, az istenit és a szentet. Az étel magasabb szférákba kerül, és az isteni szikrák, melyeket az ember az ételben felfedezett, még magasabbra emelik őt. Ahogyan a Teremtő a spirituálisból megteremtette a fizikait, a materiálisat, ugyanúgy alakítja át az ember az étkezés által a fizikait szellemivé – ha helyesen étkezik. A zsidóság nem támogatja az aszketizmust. A zsidó filozófia az emberi szükségleteket is Istentől valónak tekinti, így a testi élvezetek ugyanúgy kívánatosak, mint a spirituális tevékenységek, amennyiben a tórai előírásoknak megfelelően végezzük azokat.
Egy tál lencse
Kezdjük a legismertebb történettel, melynek egyik főszereplője a nezid ádásim, vagyis a lencsefőzelék.
És főzött Jákob főzeléket; Ézsau pedig jött a mezőről és fáradt volt. És mondta Ézsau Jákobnak: Adj ennem, kérlek, ebből a vörösből, mert fáradt vagyok… Jákob pedig mondta: Add el nekem ezen a napon a te elsőszülöttségedet. És mondta Ézsau: Íme, én megyek a halál elé, minek is nekem az elsőszülöttség? De Jákob mondta: Esküdj meg nekem ezen a napon, és ő megesküdött neki; és eladta elsőszülöttségét Jákobnak. Jákob pedig adott Ézsaunak kenyeret és lencsefőzeléket…
(1Mózes 25:29-34.)
Az elsőszülöttség az ősi időkben a mainál jóval nagyobb jelentőséggel bírt, annak birtokosa vitte tovább a család nevét és címeit, emellett kétszeres részt kapott az örökségből. Az elsőszülöttség egy tál lencsére cserélésének története közismert, ám kevésbé köztudott, vajon miért éppen lencsét főzött Jáákov. A midrás (a tórai eseményeket kiegészítő történet) elmeséli, hogy éppen ezen a napon halt meg, 175 éves korában, Ávráhám. Jáákov tehát az apját gyászoló apjának főzte a lencsét, mely napjainkig a gyász egyik jele és a gyászolók egyik eledele.
Ennek két oka van, mindkettő a lencse formájában keresendő. A kerek ételek: lencse, tojás, csicseriborsó, az élet körforgását jelentik, a születés és elmúlás állandóan egymásba érő ciklusát. A másik ok az, hogy a lencse – kerekségével – a halált jelképezi: ahogyan a korongszerű lencse gurul tovább és tovább, úgy jár a halál, a szomorúság és a gyász folyamatosan az emberek között, egyiktől a másikig.
A bibliai időkben a lencse – a gabonafélék után – az egyik legszélesebb körben fogyasztott ételféleség volt. Könnyű termeszthetősége és elérhetősége, magas rost- és fehérjetartalma miatt számos ókori étel alapját képezte, és gyakran fogyasztották kenyér vagy hús helyett. Legtöbbször valószínűleg levest (márák), vagy a fent idézett tórai szövegben is említett főzeléket (nezid) készítettek belőle. A Jáákov és Észáv bibliai történetében szereplő lencse valószínűleg a könnyen és gyorsan fövő vörös lencse volt, hiszen Észáv „abból a vörösből” kért enni.
Az alábbi sűrű leves vagy főzelék is vörös lencséből készül. Főzés előtt alaposan válogassuk át és mossuk meg a szemeket, nehogy kártevő kerüljön az ételbe.
Kenyeret is egyél…
A szöveg említi, hogy a főzelék mellé kenyeret is adott Jáákov Észávnak. A gabonafélék hagyományban betöltött jelentőségét nemcsak az mutatja, hogy nem egy tórai történetben is felbukkan valamilyen formában, hanem az is, hogy több áldozat is kapcsolódik hozzájuk. Emellett a gabonafélék szerepelnek Izrael Földjének hét termése között is:
Mert az Örökkévaló, a te Istened elvisz téged jó országba, hol vízpatakok vannak, források és mélységek, melyek erednek a völgyben és a hegyen, oly országba, hol búza, árpa, szőlő, füge és gránátalma (terem), oly országba, hol olajfa és méz van, oly országba, ahol nem szűkiben eszel kenyeret, ahol nem szenvedsz hiányt semmiben… (5Mózes 8:7-9.)
Sorozatunk következő részében a kenyerek világába látogatunk!
Lencsefőzelék
párve, tojás- és gluténmentes
1 pohár vörös lencse; 3 pohár víz; 3 répa kis kockákra vágva vagy 1 felkockázott répa és 2 pohárnyi, kockára vágott tök; 1 hagyma apróra vágva; 2 gerezd fokhagyma összetörve; 1-1 kiskanál kurkuma és őrölt római kömény; 1 babérlevél; Só, bors ízlés szerint
A tálaláshoz: felaprított petrezselyem vagy koriander
A lencsét átvizsgáljuk, majd tálba tesszük. Hideg vizet eresztünk rá, kézzel erőteljes mozdulatokkal megkeverjük, majd megvárjuk, míg leülepszik. Néhányszor megismételjük, amíg megbizonyosodunk arról, hogy nincsen bogár a szemek között. Miután átmostuk a lencsét, lábosba tesszük, hozzáadjuk a vizet és felforraljuk. A tetején képződött habot kanállal eltávolítjuk. Hozzáadjuk a zöldségeket, valamint a fűszereket, és kis lángon, letakarva, mintegy 20-25 perc alatt puhára főzzük. Az elpárolgott vizet szükség szerint pótoljuk, nehogy leégjen az étel. Felaprított petrezselyemmel vagy korianderrel megszórva, melegen tálaljuk.
Következő receptünk már kicsit jobban eltávolodik a tál lencse történetétől. A főzelék mellé kínálhatunk lencsefasírtot is.
Lencsefasírt
Párve, tojásmentes
2 pohár vörös lencse; 4 ek. teljes kiőrlésű liszt; 4 gerezd fokhagyma; 1 kisebb fej hagyma; fűszerek: só, bors, őrölt koriander; egy marék felaprított petrezselyem; olaj a sütéshez
A lencsét tálba tesszük. Hideg vizet eresztünk rá, néhány gyors mozdulattal megkeverjük, és megvárjuk, míg a lencse az edény aljára merül. A vizet leöntjük, és még kétszer megismételjük a folyamatot, így bizonyosodva meg arról, hogy a lencsében nincsen bogár. Ezek után a lencsére annyi vizet teszünk, amennyi ellepi, és néhány órára-egy napra letakarva a hűtőszekrénybe tesszük. Felhasználás előtt leszűrjük, a lencsét (főzés nélkül) a hagymával és a fokhagymával együtt felaprítjuk. Hozzáadjuk a lisztet, a fűszereket és a petrezselymet, majd gombócokat formálunk, melyeket kissé ellapítunk. Széles serpenyőben másfél-két centiméter mély olajat hevítünk, és óvatosan beleeresztjük a fasírtokat. Néhány perc alatt minden oldalukon világosbarnára sütjük a lencsefasírtokat, papírtörlőn lecsepegtetjük és salátával tálaljuk.
Dénes Anna írása
A cikk az Egység 123. számában jelent meg.
Megjelent: Egység Magazin 30. évfolyam 123. szám – 2019. október 1.