A Mispátim hetiszakasz a megelőző héten felolvasott szináj-hegyi tóraadás szerves folytatását jelenti. Felütésében a rabszolgákkal foglalkozik: milyen szabályok, tilalmak és parancsolatok vonatkoznak a velük való bánásmódra: az Örökkévaló kihozta népét a rabszolgaságból, és megparancsolta, hogy ennek emlékére bánjanak jól a szolgákkal, emellett pedig senkit ne lehessen meghatározatlan időre szolgasorba vetni. E micva, a zsidó rabszolgákra vonatkozó más korlátozásokkal együtt szorosan követi a szináj-hegyi eseményeket.
Ha a korabeli kultúrákat és azok rabszolgákhoz való hozzáállását tekintjük, a Tóra forradalmi újítást hozott. Ahelyett, hogy a rabszolgát ura bármikor eldobható tulajdonának vélné, a zsidó gondolkodás jogokkal rendelkező embernek tekinti. E gondolatkörhöz csatlakozik a háftárá, a prófétai szakasz is Jirmejáhu (Jeremiás) próféta könyvéből.
Az első Szentély lerombolása előtti időszakban járunk, majdnem kilenc évszázaddal a tóraadás után, amikor a rabszolgaság intézménye még mindig virágzott, és az ezt szabályozó tórai parancsolatok semmivel nem számítottak megszokottabbnak vagy elterjedtebbnek, mint a tóraadás idején. Nebukadnecár, babilóniai uralkodó seregei már leigázták Jehuda királyságát és sok lakóját elhurcolták. A helyben maradt lakosság fölé az uralkodó vazallus királyt állított, Cidkijáhut. Háftáránk történelmi hátterét a babilóniai csapatok visszatérése és ismételt támadása adja. A babilóniai katonák ostrom alá vonták a nagyobb városokat, végül elérték Jeruzsálemet is.
Eleinte úgy tűnt, hogy Cidkijáhu törvénybe iktatja a rabszolgák általános felszabadítását. Magyarázóink szerint talán valamiféle megtérés volt ez a részéről Isten törvényeihez. Sőt, nemcsak fel akarta szabadítani a királyság minden rabszolgáját, de meg is akarta szüntetni annak a lehetőségét, hogy valaki zsidó embertársát szolgájává tegye. Ahhoz, hogy ez megtörténjen, Jeruzsálem minden lakóját a Szentélybe rendelte és szövetséget kötöttek. A cél az általános rabszolga-felszabadítás volt, ám a nép csak kezdetben engedelmeskedett. Sok „tulajdonos” erővel szerezte vissza a szolgáit, teljességgel megszüntetve korábbi szabadságukat és jogaikat. A Jirmejáhu próféta által közvetített isteni reakció kétségtelenné tette, hogy óriási bűnt követtek el: nemcsak a Tóra törvényei ellenében cselekedtek, de megszegték azt a szövetséget is, melyet ez alkalomból korábban kötöttek Jeruzsálemben:
De újra megszentségtelenítettétek nevemet és visszahoztátok ki-ki szolgáját és ki-ki szolgálóját, akiket szabadon bocsátottatok magukra, és kényszerítettétek őket, hogy szolgákul és szolgálókul legyenek nektek. Azért így szól az Örökkévaló: Ti nem hallgattatok rám, hogy szabadságot hirdessetek ki-ki testvérének és ki-ki felebarátjának; íme én hirdetek nektek szabadságot… a kardra, a dögvészre és az éhségre, és teszlek benneteket iszonyodássá mind a föld királyságainak. És adom azon férfiakat, akik megszegték szövetségemet… ellenségeik kezébe és azoknak kezébe, akik életükre törnek, és hullájuk eledelül lesz az ég madarának és a föld vadjának.
Jirmejáhu próféta félelmetes jövendölései egytől egyig valóra váltak. A prófétai szakasz azonban nem ennyire negatív kicsengésű. Két további mondatot olvasunk fel Jirmejáhu könyvéből, melyek Isten és a zsidó nép közt fennálló, elszakíthatatlan szövetségről szólnak. Az első Szentély pusztulását követő időszakban az emberek attól tartottak, hogy Isten elutasította őket. A pusztulást megelőző, illetve követő években ez teljesen hihetőnek tűnt. Úgy érezték, hogy a zsidó történelem, mely a zsidó népet saját szülőföldjén értelmezi, megszakadt. A zsidók szétszóródtak az egész világon, hazájukat elveszítették, Szentélyük romba dőlt.
Maga a felolvasás végül pozitív üzenettel zárul. Bár az Örökkévaló megbüntette hűtlen és törvényeit elhagyó népét, a büntetés, vagyis a szétszóratás nem tart örökké. Isten az idők végén összegyűjti szétszórt gyermekeit és Ő lesz fölöttünk a Király. „…mert visszahozom foglyaikat és irgalmazok nekik” – mondja a prófétai szakasz utolsó félmondata. Adja az Örökkévaló, hogy ez az idő minél hamarabb, még napjainkban elkövetkezzen.
Hetiszakasz: Mispátim
Háftárá: Jirmejáhu 34:8-22, 33:25-26
Címlapkép: A Jewish slave trader being presented to Boleslas of Bohemia