A Titanic kóser konyhája

Az óriási távolságokat megtevő hajókon az utasok szállodai ellátásban részesültek. A Titanicon első és másodosztály, valamint harmadosztály, más néven fedélköz volt elérhető, kinek-kinek a pénztárcájához mérten. Mi sem bizonyíthatná jobban a korabeli társadalmi különbségeket, mint éppen a hajón felszolgált étkek.

 

A Titanic közönsége

Az 1912. április 15-én elsüllyedt Titanic a hatalmas óceánjárók azon nemzedékéhez tartozott, melyeken már üzemelt kóser konyha az arra igény tartó utasok számára.  A luxuslakosztályokat és az ennek megfelelően kiemelkedő minőségű ellátást kínáló első osztályon esténként akár tízféle fogás is az asztalra kerülhetett. A korabeli ízlésnek megfelelően elsősorban francia stílusú ételeket szolgáltak fel, de az angol konyha remekei is helyet kaptak az étlapon. A másodosztályon utazók egyszerűbb, az angolos ízléshez közelebb álló étkek közül válogathattak, és itt is számtalan húsféleség: csirke, bárány, borjú, marha, muflon, pulyka és többféle hal került terítékre. A harmadosztály vagy fedélköz utasai sokszor nincstelen kivándorlók voltak. A korhoz képest meglehetősen jó körülmények között utaztak, és az étkezőben egyszerű, de tápláló ételeket fogyaszthattak naponta háromszor egy olyan korban, amikor a harmadosztályú utasoknak sokszor saját maguknak kellett gondoskodniuk az étkezésükről az út során. A minőség, a mennyiség és a felszolgált ételek stílusa mellett a harmadosztály abban is különbözött az első kettőtől, hogy itt a tea volt az utolsó étkezés, vacsorát nem kaptak.

Éléstár az óceánjárón

Az összesen több mint 2200 fő ellátásához, ráadásul részben luxus színvonalú kiszolgálásához óriási mennyiségű alapanyagra volt szükség. A jegyár tartalmazta az út várható időtartamára az összes étkezést is, kivéve azokat, melyeket a hajón működő à la carte étteremben vásároltak az első osztályon utazók. Több mint 34 ezer kiló húst, ötezer kiló friss halat, negyven tonna krumplit, hétezer fejes salátát, 4500 kiló cukrot, 40 ezer tojást, 250 hordónyi lisztet, 36 ezer almát, 15 ezer üveg sört és 57 ezer liter tejet vittek magukkal az egyhetesre tervezett útra.

Az 1880-as és az 1920-as évek között kétmillió kelet-európai zsidó emigrált Amerikába. Kóser ellátást a korabeli újságok tanúsága szerint először 1904-ben biztosítottak az Atlanti-óceánt átszelő óceánjárón az elsősorban harmadosztályon utazó vallásos zsidók számára. Bár nem maradtak fenn számszerű adatok, feltehető, hogy a Titanicon sem volt ez másképp. A kóser ételek elkészítéséhez külön séfet vittek magukkal, és a többi utastól némileg többnyire elkülönítve szolgálták fel az elkészült fogásokat. A Titanic személyzetének majdnem hétszáz odaveszett tagja közt volt a dél-afrikai, közelebbről Cape Town-i születésű Charles Kennell, az első és egyben utolsó útjára induló hajóóriás „héber szakácsa”. A harminc­éves férfi korábban a Titanic nővérén, az 1911-ben első útjára indult Olympicon dolgozott kóser szakácsként.

Mielőtt az óceánjárókon felállították volna a kóser konyhákat, a kóser étkezéshez ragaszkodó zsidó utasoknak saját magukról kellett gondoskodnia az út során. Akik ezt nem tudták megengedni maguknak, azok sokszor a napokon át tartó éhezést választották. Az újságok 1909. november másodikán számoltak be egy „fiatal héber emigránsról”, Gisella Greinerről, aki kilenc napon át éhezett az Atlanti-óceánt átszelő hajóútján, míg végül partra szállt Ellis Islanden, ahol azonnal kórházba szállították, ám ekkor már késő volt: Greiner éhen halt. (Megjegyzés: A zsidóságban az emberi élet mindenek fölött áll. Az emberi élet szent, mert az Örökkévalótól származik, csakis ő adhat és ő vehet el életet. Egy élet megmentése érdekében három kivételével – bálványimádás, a tiltott szexuális kapcsolatok és a gyilkosság – bármelyik parancsolatot meg lehet, sőt meg is kell szegni. A veszélyben lévő élet megmentését héber kifejezéssel pikuách nefesnek nevezik. A kötelezettség nemcsak a közvetlen életveszélyre vonatkozik, hanem olyan helyzetre is, amely ugyan az adott időpillanatban nem veszélyezteti közvetlenül az illető életét, ám a körülmények bármikor rosszabbra fordulhatnak. Ilyen esetekben is kötelességünk akár más törvények, például a szombati vagy az étkezési tilalmak megszegése árán is közbeavatkozni és mindent megtenni a veszélyben levő ember megmentéséért.)

A Titanicról nem maradt fenn kóser menü, sem olyan dokumentum, mely tudósítana arról, hogy hogyan nézett ki a gyakorlatban a kóser ellátás a hajón. Testvérhajóján, szintén a White Star Line céghez tartozó Olympicon egészen biztosan szolgáltak fel kóser húst, és itt a kóser eszközök mindegyikét „tejes” vagy „húsos” felirattal látták el, akár az első, akár a harmadosztályon használt edényről volt szó. A Titanicon nem találtak ilyen edényeket, és az egyébként nagyon pontos és részletes leltárban sem szerepelnek. A southamptoni kikötőből induló hajókat a helyi kóser hentes látta el hússal, talán ez volt a helyzet a Titanic esetében is.

Az alábbiakban különleges receptjeinkkel szeretnénk megidézni a Titanic első osztályának légkörét.

 

Kókusztejes zöldségleves shiitake gombával

párve, glutén- és tojásmentes (vegán)

 

Hozzávalók: 1 csomag shiitake gomba; 3 szál sárgarépa; 2 szál halványító zeller; egy kis darab zellergumó; 1 fehérrépa; 1 nagy fej hagyma; 3 gerezd fokhagyma; 2 ek. olívaolaj; fűszerek: só, bors, őrölt koriander, őrölt kurkuma, ízlés szerint; 2 babérlevél; 1 doboz sűrű kókusztejszín; a tálaláshoz: petrezselyem

 

A gombát egy órára vízbe áztatjuk, majd ujjnyi vastag csíkokra vágjuk. A hagymát felaprítjuk, a fokhagymát fokhagymanyomón átpré­seljük. A gyökérzöldségeket megtisztítjuk és nagy lyukú reszelőn lereszeljük. A zellerszárakat felkarikázzuk, ha a leveleit is felhasználjuk, akkor áztassuk azokat vízbe, majd fény ellenében alaposan ellenőrizzük, nehogy bogár legyen a leveleken. A zöldségeket vastag aljú lábosba tesszük, és az olívaolajon megpároljuk, kevergetve, nehogy odaégjen. Hozzáadjuk a fűszereket, és egy-két percnyi kevergetés után felöntjük vízzel úgy, hogy bőségesen ellepje. Felforraljuk, majd kis lángon 45-50 perc alatt készre főzzük. Ekkor hozzátöltjük a kókusztejszínt, elkeverjük, és újra felforrósítjuk (nem szükséges forralni). A petrezselyemmel ugyanúgy járunk el, mint a zellerlevéllel: beáztatjuk és ellenőrizzük, nehogy bogár legyen rajta. A levest forrón tányérokba merjük és felaprított petrezselyemmel tálaljuk.

 

Vörösboros marharagu kagylótésztával és petrezselymes burgonyával

húsos, gluténmentes

 

Hozzávalók: 8 ek. étolaj (szükség szerint lehet több is); 1 kg csont nélküli rostélyos vagy más, vékonyra szeletelt marhahús; 1 fej vöröshagyma felkockázva; 1,5 kg zöldség: sárgarépa, fehérrépa, zeller, karalábé, cukkini, batáta; só, bors, zöldfűszerek ízlés szerint; 3 gerezd fokhagyma; 2 babérlevél; 1 ek. savanykás lekvár; 2 kk. mustár; 2 ek. paradicsompüré; 1 pohár bor; víz szükség szerint

 

A hússzeleteket néhány perc alatt elősütjük a felhevített olajon. A húst tálra szedjük, a hagymát a forró olajba dobjuk és üvegesre pároljuk. A feldarabolt zöldségeket hozzáadjuk, és néhány percig kevergetve pároljuk. A lekvárral, a mustárral és a paradicsompürével ízesítjük, hozzáöntjük a bort, majd annyi vizet teszünk rá, amennyi ellepi. Belenyomjuk a fokhagymát, hozzáadjuk a fűszereket. Ha felforrt, visszatesszük a hússzeleteket, és kis lángon főzzük tovább, ameddig a zöldségek megpuhulnak. Ezután ismét tálra szedjük a húst, a zöldségeket botmixerrel pürésítjük. Ismét visszatesszük a húst, felforraljuk az ételt, majd elzárjuk alatta a lángot. Frissen kifőtt tésztával vagy – gluténmentes változathoz – apróra vágott petrezselyemben megforgatott főtt krumplival kínáljuk.