A társadalmi mobilitás kutatása a szociológia tudományának kezdetektől fogva egyik legfontosabb, legalapvetőbb irányvonala. Maga a fogalom azt a jelenséget jelöli, amikor az egyén vagy csoport társadalmi helyzete megváltozik – ez történhet vertikálisan vagy horizontálisan, felfelé vagy lefelé egyaránt.[1]
A Transznacionális Együttműködések program legutóbbi rendezvényén Dr. Szarvák Tibor, a Debreceni Egyetem adjunktusa tartott előadást arról, hogy az észak-alföldi régióban milyen lehetséges útjai vannak a mobilitásnak. Ehhez kapcsolódóan azonban röviden érdemes kitérnünk arra is, hogy egyáltalán miért érdekes számunkra a társadalmi mobilitás, mit mutathat meg egy adott társadalomból ennek mértéke. A felvetett kérdésekre röviden Róbert Péter soraival felelhetünk: „[a] társadalom jól jellemezhető ugyanis a benne meglévő egyenlőtlenségekkel, a különféle társadalmi rétegek egymáshoz való viszonyával. De talán még többet árul el a társadalomról az, hogy tagjainak milyen esélyük, lehetőségük van arra, hogy társadalmi helyzetüket megváltoztassák, egyik társadalmi rétegből átkerüljenek egy másikba.”[2]
A társadalmi mobilitás önmagában is mint érték jelenhet meg, hiszen mértéke erősen összefügg a társadalom nyitottságával, tágabb összefüggésben demokratikusságával. A neves szociológus, Sorokin szerint minimum elméleti szinten valamennyi társadalmi pozíciónak elérhetőnek kell lennie a társadalom tagjai számára. Ez összecseng a liberális tradíció azon meggyőződésével, mely a szabadságot, az egyéni függetlenséget és a képesség-, illetve teljesítményalapú értékeléseket tekinti kívánatosnak.
Létezik azonban egy funkcionalista megközelítés is. Ennek alapja, hogy a születéssel kapott társadalmi pozíciókkal szemben a tehetség és képességek eloszlása egyenletes képet mutat. A mobilitás tehát egyfajta korrekciós eljárás, mely során mindenki a társadalom számára leghasznosabb helyre kerül.
Az egyes társadalmak mobilitásának mértéke csak időbeli és nemzetközi összehasonlítások révén állapítható meg objektíven. A World Economic Forum által közzétett The Social Mobility Report 2020[3] a legfrissebb ilyen tárgyú rangsor. Ezen Magyarország az előkelőnek tűnő 37. helyre került a felsorolt 82 állam közül. Ha azonban alaposabban szemügyre vesszük, látjuk, hogy az Európai Unió tagállamai közül csak Bulgária, Románia és Görögország teljesített rosszabbul nálunk. Az, hogy az élen olyan észak-európai államok végeztek, mint Dánia, Norvégia, Finnország, Svédország és Izland, nem okozott nagy meglepetést.
Láthatjuk, hogy a társadalmi mobilitás terén van még hova fejlődnünk és ez nem csupán elvi, hanem gyakorlati érdeke is a magyar társadalomnak. A Transznacionális Együttműködések program legutóbbi előadása is erre igyekezett – a projekt jellegéből fakadóan praktikus, konkrét, gyakorlati példákon keresztül – felhívni a figyelmet.
Leichter Lilla
[1] https://en.wikipedia.org/wiki/Social_mobility
[2] Róbert Péter: Társadalmi mobilitás. In: Andorka Rudolf – Kolosi Tamás – Vukovich György (szerk.): Társadalmi ripot. Bp, 1990. 356.
[3] http://reports.weforum.org/social-mobility-report-2020/social-mobility-rankings/
