Az, hogy a Lubavicsi Rebbe, Menáchem Mendel Schneerson az oktatás fontosságát mindennél többre tartotta, közismert tény. Nem véletlen, hogy születésnapja az Oktatás és a tudás megosztásának napja az Egyesült Államokban. Ezúttal olyan leveleiből idézünk, amelyekben különböző aspektusait világítja meg a tanulás mibenlétének.
Több, mint a tudás felhalmozása
- tévét 15. [1979. január 14.]; Brooklyn, N.Y.
… Az oktatást – az általános, világi nézőpont szerint – gyakran a hivatalos tudás elsajátítása folyamatának tekintik, melyre az általános- és középiskolai évek során, illetve a felsőoktatásban, gyermek- és fiatalkorban kerül sor. Ezt követően „képzettnek” minősítjük az illetőt, hiszen befejezte a tanulást.
Természetesen ez nem áll összhangban a Tóra oktatással kapcsolatos felfogásával, melyet héberül chinuchnak nevezünk. A Tóra „életünk és napjaink hossza”. Ahogy maga az élet is állandó, megszakítás nélküli folyamat, a születésünk pillanatától kezdve az utolsó leheletünkig, úgy a tóratanulás is élethossziglan tartó, megszakítás nélküli egység. Előfordulhat, hogy az életkor és az aktuális tevékenységek függvényében megváltozik a tanulás üteme és intenzitása, vagy máshová kerül a hangsúly a rendkívül szerteágazó tananyagban, de egy zsidó életében soha sem érkezik el az a pillanat, amikor kijelenthetné, hogy befejezte a tanulást.
Ehhez hasonlóan a tóratanulás több, mint a tudás felhalmozásának folyamata. A Tóra az életünk, s megköveteli, hogy mindennapjainkban folyamatosan erősítsük és fejlesszük a tanulmányozását, melyből az életerőnk származik. Továbbá, mivel bölcseink megfogalmazása szerint „azért születtem, hogy a Teremtőmet szolgáljam”, egy zsidó élete minden egyes pillanatát e célnak kell szentelnie, s istenszolgálatának napról napra egyre javulnia kell. Ebbe természetesen beletartozik a felebaráti szeretet tórai parancsa is, ami azt is jelenti, hogy a saját tóratanulásunk fejlődésével együtt meg kell tennünk mindent azért, hogy más zsidók is részesüljenek belőle. A tanulás nem lehet teljes, ha kizárjuk magunkat a közösségből.
Az eszközök és a módszerek változnak
- chesván 18. [1963. november 5.]; Brooklyn, N.Y.
[…] Önnek természetesen igaza van, amikor azt írja, hogy az oktatás célja nem pusztán a tudás növelése, hanem a zsidó életmód elsajátítása és gyakorlása is. Ez különösen így van napjainkban, amikor a negatív környezeti hatások miatt még inkább kívánatos minél több istenfélelmet plántálni a gyermekekbe. Valójában ez a Tóra és a parancsolatok célja is, ahogy ez a forrásainkban is áll.
A zsidó oktatás céljával kapcsolatban nem merülhetnek fel nézetkülönbségek. Legfeljebb abban lehet eltérés, hogy milyen eszközöket és módszereket alkalmazunk e cél elérése érdekében. Az eszközök és módszerek nemzedékről nemzedékre, városról városra és akár osztályteremről osztályteremre eltérőek lehetnek. Fontos emlékeznünk arra, hogy bár a szülők nem minden esetben érzik át, hogy mennyire fontos gyermekük számára a hiteles zsidó oktatás, mégis elengedhetetlen, hogy az áldott emlékű bölcseink által előírt utat kövessük. Ezért olyan fontos kihangsúlyozni a zsidó oktatás kedvező mellékhatásait, mert ezáltal végül megértik a dolog lényegét is.
Oktatás minden életkorban
- svát 12. [1974. február 4.]; Brooklyn, N.Y.
Apósom gyakran kihangsúlyozta, hogy a zsidó oktatás biztosítása nemcsak a gyermekek számára fontos, hanem azoknak is, akik a Tóra és a parancsolatok ismeretének tekintetében számítanak „gyermekeknek”. Más szóval, az oktatást minden egyes zsidó számára, életkortól függetlenül elérhetővé kell tenni, hogy közelebb kerülhessenek mennyei Atyjukhoz. Kiemelném a „közelebb” szót, mert valójában minden zsidó közel áll az Örökkévalóhoz, a bennük lakozó isteni lélek által, mely az Isten egy darabja, ahogy azt az Álter Rebbe elmagyarázta. És bár különböző külső körülmények hatására előfordulhat, hogy a lélek „alszik” vagy mozdulatlan, az Írásban az áll: „Bár alszom, a szívem ébren van”.
Megjelent: Egység Magazin 31. évfolyam 135. szám – 2020. október 1.