A Zsinagógák Hete keretében nyílik meg a Miskolci Zsidóház, ami a város zsidó életének központja lehet a jövőben. A központ vezetőjével, Braun Avraham rabbival a küldetésükről, a vidéki zsidó élet kihívásairól és lehetőségeiről beszélgettünk.
– Még kevesen ismernek benneteket, kérlek, mutasd be egy kicsit mindkettőtök családi hátterét! Honnan indulva érkezetek Miskolcra?
– A családi hátterünk kicsit különbözik egymástól a feleségemmel. Mindketten vallásos családban nőttünk fel Izraelben, de más-más úton érkeztünk idáig. Az én szüleim az Egyesült Államokban születtek és hagyományőrző, de nem vallásos családokban nevelkedtek. Egyetemi éveikben kezdték meg a vallás felé vezető útjukat, és jutottak el a vallásos életig. Így én már vallásos otthonban nőttem fel, ugyanakkor közeli kapcsolatban álltunk más kultúrákkal és társadalmi körökkel, amit nagyra értékeltünk. Bár az Egyesült Államokban születtem, szinte azonnal Izraelbe költöztünk, és Ramat Bet Semesben, egy erősen angolszász többségű közösségben nevelkedtem.
A Chábád mozgalomhoz való kapcsolódásom is egy hosszabb folyamat eredménye. Bár a családunk mindig is kapcsolatban állt a Chábáddal – ez még Chicagóban kezdődött, ahol születtem –, komolyabban csak a jesiva éveim alatt, tehát egyetemista koromban, kezdtem el tanulmányozni a Chábád filozófiáját és szokásait, ami azóta is az életem része.
A feleségem Izraelben, egy vallásos Chábád családban nőtt fel. Szülei északon, egy kisebb közösségben voltak küldöttek, így ő is ezen értékek mentén nevelkedett. Miután összeházasodtunk, ő több évig tanárként dolgozott egy helyi gimnáziumban, én pedig a légierőnél szolgáltam rabbiként az otthonunkhoz közeli bázison. Nagyjából három év telt el így, mielőtt úgy döntöttünk, hogy új kihívásokat keresünk.
– Miért éppen Miskolc? Közelebb nem volt kihívás?
– Az, hogy Miskolcra költöztünk, kissé váratlan fordulat volt. Miután összeházasodtunk, elkezdtünk keresni egy helyet, ahol küldetést teljesíthetnénk. Számos lehetőséget vizsgáltunk meg, és eleinte Izraelben vagy az Egyesült Államokban gondolkodtunk, Magyarország, vagy akárcsak Európa, fel sem merült. Végül egy ajánlás hatására beszéltünk Köves rabbival. Éppen akkor, amikor beszéltünk, jelezték neki az akkori sliáchok, a Fuchs család, hogy visszatérnének Budapestre, így nyílt meg számunkra a miskolci lehetőség. Bár semmi korábbi kötődésünk nem volt Miskolchoz, vagy, ha már itt tartunk, egyáltalán Magyarországhoz, úgy éreztük, hogy ez egy különleges lehetőség a közösség építésére, így belevágtunk.
– Mi a legnagyobb különbség az előző lakóhelyetek és Miskolc között?
– A legnagyobb különbség egyértelműen a nyelvi akadály. Budapesten talán egy kicsit könnyebb lenne, de Miskolcon olyan kevesen beszélnek angolul, hogy ez a mindennapi életben és a közösségi tevékenységek során is komoly kihívást jelent. Folyamatosan dolgozunk azon, hogy megtanuljuk a nyelvet, de ez időbe telik.
– Mi a legnagyobb kihívás vallásos családként?
– Vallásos családként a legnagyobb kihívás nem feltétlenül a kóser étkezés vagy más hasonló dolgok. Megtanultunk alkalmazkodni, Budapestről és Izraelből szerzünk be mindent, amire szükségünk van. A legnagyobb kihívás inkább az, hogy ahhoz, hogy a zsidó életvitel élő és vonzó maradjon, ahhoz mindennek – szó szerint mindennek – tőlünk kell kiindulnia. Nincsenek mások által szervezett programok vagy események, minden tőlünk függ. A gyerekeink mindazt, amit a zsidó életből megtapasztalnak, tőlünk kapják, nincsenek más példák, nincs kire támaszkodni. Nagy felelősség ez, hogy biztosítsuk számukra – és természetesen a közösség számára is –, hogy a zsidó élet vonzó és valóban élénk legyen.
– Milyennek ismertétek meg a miskolci zsidókat? Hogyan fogadott titeket a közösség?
– A helyi zsidó közösség elnökével és más tagokkal való első találkozásom alkalmával rendkívül barátságos fogadtatásban volt részem. Azt mondták, hogy mindenben segítenek, amire szükségünk van, és bátran kérjünk, ha szükséges. Az egyetlen komoly akadály a nyelv és a kulturális különbségek. Kevesen beszélnek angolul a közösségben, így sokszor a szívből jövő gesztusok és az érzelmek dominálnak a szavak helyett. Reméljük, hogy idővel ezen is túllépünk.
Azt is tudni kell, hogy Miskolc zsidó lakossága nagyrészt még rejtve van. Úgy gondoljuk és reméljük, hogy sokkal több zsidó ember él itt, akikről még nem tudunk, és akik csak arra várnak, hogy felfedezzük őket.
– Mik a fő céljaitok? Mi a legfontosabb, amit szeretnétek elérni?
– Még nagyon korai megmondani, mi a legfontosabb dolog a közösség számára. Egyelőre arra törekszünk, hogy rendszeres programokat és eseményeket hozzunk létre, amelyek vonzóak lehetnek. Szeretnénk, ha a miskolci zsidó emberek éreznék, hogy a zsidóság releváns, szép és valami olyan, aminek részei akarnak lenni. Célunk, hogy példát mutassunk a mindennapi életben, őszinte, pozitív emberekként, és olyan programokat szervezzünk, amelyek valóban illeszkednek az emberek életéhez.
– Hatalmas előrelépés a zsidó élet infrastruktúrájában a nemrég megnyílt mikve. Hogy vált be eddig?
– A mikve egy tökéletes példája annak, amit az előbb említettem. Teljesen tisztában vagyunk azzal, hogy időbe telik, míg az emberek érdeklődést mutatnak iránta, de addig is a mikve szimbolikusan is fontos, szívből gratulálunk a közösségnek és mindazoknak, akik részt vettek a felújításában. A mikve a zsidóság élet szimbóluma, ez a mikve pedig csodálatosan szép, és magas színvonalú, talán mondhatom ezt, luxus élményt kínál, miközben mindenki számára hozzáférhető, aki szeretné használni.
– Milyen programokat terveztek a most megnyíló Zsidóházban, ahol a mikve is található?
– A programok folyamatosan fejlődnek, de az elsődleges célunk, hogy szép ünnepi és szombati élményeket nyújtsunk a közösség számára, az imák mellett, mint például a közös étkezések, ünnepségek, mint egy széder este vagy hanukai ünnepség. Emellett rendszeres tanulások és egyéb programok lesznek. Tervezünk egy heti rendszerességgel megtartott tóraórát, valamint időszakos kulturális eseményeket, amelyek a zsidó hagyományokhoz kapcsolódnak.
– Mi szerettek legjobban a miskolci életetekben?
– A legjobb talán az, hogy minden annyira új és más. Lehetőségünk van a saját utunkat járni, és valóban a miénk lehet mindez. Nincs előre meghatározott keretrendszer, és ez lehetővé teszi, hogy a közösséggel közösen valami szépet alkossunk. Végtelen lehetőségünk van arra, hogy a legjobb, legszebb dolgokat valósítsuk meg – és ez igazán különleges érzés.
Megjelent: Egység Magazin 34. évfolyam 179. szám – 2024. augusztus 29.