Ezen a sábeszen, sziván 23-án van a magyarországi orthodox zsidók egyik legnagyobbikának, Jehuda Aszód rabbinak a jorcájtja.
Jehuda Aszód (Jehuda Jáále, 1796–1866 / 5626. sziván 23.) a 19. század egyik legnagyobb orthodox rabbija és háláchá-
szaktekintélye Aszódon született. A chéder után a nikolsburgi (Mikulov, Csehország) jesivába került, ahol a Morvaországi főrabbi, a világhíres Mordecháj Benet (1753–1829) rabbi tanította.
Jehuda Aszód éles eszét mutatja, hogy már 18 évesen Dunaszerdahelyre (Dunajská Streda, Szlovákia) hívták dájánnak, hogy vallási kérdésekben döntéseket hozzon. Onnan aztán két évtizedig Szenicére (Senica, Szlovákia) került rabbinak, ahonnét aztán 1853-ban visszahívták Szerdahelyre, de akkor már a főrabbi székbe.
Jehuda Aszód a hagyományos orthodoxia egyik vezetője volt a pozsonyi Chátám Szófer (Schreiber Móse, 1762–1839) mellett, kinek egyébként nemcsak a figyelmét, de a barátságát is kivívta. A Chátám Szófer halála után a legtöbben hozzá fordultak vallási kérdésekkel, így nem is olyan meglepő, hogy szinte nem is találni olyan háláchikus munkát, melyben ne idéztek volna tőle vallási döntvényt.
A feljegyzések szerint a szerdahelyi gáon kiválóan beszélt magyarul, egy történet szerint még hivatalos környezetben is használni merte a némettel szemben. Egyszer egy küldöttséget vezetett az új nyitrai (Nitra, Szlovákia) főispánhoz, akit magyar nyelven kezdett üdvözölni, mire a főispán annyit válaszolt: „Nix ungarisch. Sprechen zi nur deutsch.” A rabbi erre szerényen annyit mondott: „Méltóságos uram, én a magyar zsidóság szónoka vagyok…”
Leszármazottai között több magyarországi rabbi is van, így például Szorel leánya révén, akit Büchler Áron (1839–1914) jászberényi rabbi vett feleségül, két unokája:, dr. Büchler Márton (Mordekháj, 1865–1939) orosházi rabbi és Büchler Gyula (Jehuda, 1874–1944) mindszenti és hódmezővásárhelyi rabbi, Golda unokája házassága révén Büchler Zsigmond (Jehosua Zélig, 1860–1941) albertirsai rabbi, egyik dédunokája pedig Goldstein Ezra Menáhem (1886–1942) balatonfüredi rabbi volt.
Emlékéből fakadjon áldás!
|
Források:
„Hirek – Rabbi Juda Aszód Jahrzeitje.”, A Magyar Zsidók Lapja, 1939. 1. évf. 21. szám, 15. o. |