Hogyan lehet fogmosó pohárral kiddust csinálni? Milyen ősi előírások vonatkoznak a zsidó tárgyakra? Mit rejtenek a 200 éves tárgytemetők? A zsidó dizájnról tartott előadáson megismerhettük a magyar EightDays Design világhírű judaikáit is.
„Szeretném eloszlatni a historikus ellágyulást” – kezdte előadását Toronyi Zsuzsanna, a Magyar Zsidó Múzeum és Levéltár igazgatója a Zsidó Levéltár nagytermében tartott a zsidó tárgykultúráról szóló beszélgetésen.
A judaikákat, azaz a zsidósággal kapcsolatos tárgyakat a legtöbb ember hajlamos összekötni a zsidó vallásra jellemző szabálytengerrel. A zsidó tárgyakra vonatkozóan azonban meglepően kevés előírást találunk, azok viszont megengedőek és érdekesek.
A megengedő szemléletmódnak, illetve a dizájn forradalmának köszönhetően a zsidó hétköznapokban is megjelentek az egyre modernebb vallási tárgyak. Manapság például népszerűek a nagyvárosok főterén felalított szukoti dizájnsátrak, amelyek nemcsak művészeti, de vallási értelemben is végiggondolt alkotások. Jó példa erre az áttört fafelületből készült sátor, a mintái, amelyeken keresztül a fény bejön a szukoti pálmaágnak, a luláv négy növényének formájára készültek. Érdekesség továbbá, hogy olyan judaikák is megjelentek az utóbbi időben, amelyek eddig nem is léteztek, például a zsidó múzeumok boltjaiban kapható díszes villanykapcsoló-takaró, ami a szombati villanykapcsolás tilalmára emlékeztet.
„Nálunk a családi ezüst fából van”
Habár Magyarországon dizájntornádó helyett inkább csak kisebb formatervezési széllökésekről számolhatunk be, de már azok is nagyon izgalmasak. „Szeretnénk megváltoztatni a zsidó dizájnt” – mondta az előadást követő tárgybemutatón Darányi András, a 2011-ben alakult, kortárs judaikákat készítő EightDays Design egyik alapítója.
A vállalkozás ötletét személyes indítatás szülte. „Mindig szerettük volna, hogy legyen egy szép, klasszikus, ezüst hanuka gyertyatartónk otthon, de sajnos nem volt rá pénzünk. Amit meg tudtunk volna venni, az nem tetszett nekünk” – mesélte Eszter, András felesége. Ekkor keresték meg Kecskés Orsolya ékszertervező ismerősüket, hogy elkészítessék az ezüst gyertyatartót, ám ő gyorsan kijózanította őket a leendő mű borsos árával. „Elkezdtünk közösen gondolkodni, végül egy nagyon kreatív és gyönyörű fa gyertyatartót terveztünk, aminek az apró felső tartó részei ezüstből vannak” – mutatta az elkészült gyertyatartót Eszter. „Nálunk a családi ezüst fából van” – fűzte hozzá nevetve András.
A csúcson kell kezdeni
Később elhatározták, hogy folytatják a közös munkát, a háromtagú csapat egy negyedikkel, a szintén ékszerkészítő Égi Marcellel bővült. Hosszas tervezgetés, gondolkodás, vallási és filozófiai eszmecserék után született meg az oktaéder hanukijja ötlete. Annak ellenére, hogy a gyertyatartó formavilága teljesen rendhagyó, semmilyen vallási előírásba nem ütközik. A hanukijja esetében ugyanis csak annyi az előírás, hogy 8 gyertyát kell meggyújtani 8 nap alatt (mindennap eggyel többet), illetve, hogy azoknak egy szintben kell lenniük.
„Több anyagot kipróbáltunk például a betont, a kerámiát vagy a furnért, mire megtaláltuk az ideálist, a coriant, aminek nagy előnye, hogy nem túl nehéz, de nagyon ellenálló, attól sem lesz baja, ha 8 napig ég” – mondta András. A beton prototípust a Magyar Zsidó Múzeumnak, a furnérből készült hanukijját pedig az Iparművészeti Múzeumnak ajándékozták.
Az első közösen tervezett tárggyal több nemzetközi díjat zsebelhettetek be. Az egyik legnagyobb elismerés, hogy pár éve bekerültek az egyik legnagyobb amerikai zsidó lapba, a Forward-ba. A cikk hatására a New York-i Zsidó Múzeum is felfigyelt a különös oktaéder gyertyatartókra, és rögtön rendelt is belőlük, hogy árusíthassa azokat a múzeum ajándékboltjában.
Sábát: üres vagy teli?
A nagy siker további ötletek kibontakoztatására sarkalta a csapatot. A hanukijja formáját követve később elkészült a hanukai trenderli (pörgettyű), amely két darabra szedhető szét, az egyikkel a diaszpórában („nagy csoda történt ott” – felirattal), a másikat az őshazában („nagy csoda történt itt” – felirattal) lehet játszani. „A tárgy kísérleti fázisban van, sajnos még nem lehet elég jól pörögetni, szeretnénk továbbfejlesztetni” – magyarázza András, aki azt is hozzátette, hogy sosem gondolják, hogy készen lennének tárgyaik, folyamatosan kísérleteznek.
A legújabb innovációjuk a teljes szombatfogadási szett. Mint mondták, sehol – még a New York-i Zsidó Múzeum shopjában – sem kapni egységesen összeállított szombati tárgyakat, ezeket mindenhol külön-külön lehet beszerezni. Az általuk készített tárgyak – például a kalácstakaró vagy a pohártartó – különlegessége, hogy mindegyiken kis körökből álló rácsmintát fedezhetünk fel. A körök fokozatos telítődése a hét napjaira utal. Mint mesélték, általában a férfiak és a nők eltérően értelmezik a szimbólumot: a nők szerint a legtelítettebb kör a szombat, amikor minden elkészül és együtt van a család. A férfiak szerint viszont fordítva: az üres a szombat, amikor le lehet dőlni pihenni.
Mik azok a genizák?
A zsidó tárgyakat tervezők tudatossága talán nem véletlen, a judaizmus nagyon szöveg központú vallás, ha judaikákat szeretnénk készíteni, mindenképp érdemes megismerni a tárgyakra vonatkozó ősi tórai és talmudi szövegeket, vagy akár a későbbi rabbinikus forrásokat – magyarázta Toronyi Zsuzsanna.
A Talmud szerint vannak azok a judaikák, amelyekhez a szentség fogalma kapcsolódik, ezeknek meghatározott formájuk, tartalmuk és funkciójuk van, és gyakran nem is tárgynak, hanem inkább írásnak tekinthetőek, ilyen például a tóratekercs, az imaszíj vagy a mezuza. Ezeket a judaikákat méltóság illeti meg, amikor elhasználódnak, akkor genizába kerülnek, vagyis olyan helyre kell őket tenni, ahonnan biztonságosan „el lehet temetni”. „Ezt a célt szolgálják a geniza-gyűjtemények, amelyekről egyébként az idő múlásával gyakran megfeledkeznek, és – a muzeológusok nagy örömére – akár 200 évvel később tárják fel kincseiket” – mesélte Zsuzsanna.
Vannak azonban azok a tárgyak, amelyekhez nem kapcsolódik szentség, de segítenek a vallási előírások betartásában. A parancsolat szerint gyertyákat kell gyújtani hanukakor. Az pontosan meg van szabva, hogy milyen anyagból legyen a gyertya, de arra nincs előírás, hogy mibe kell beletenni. Parancsolat a borra való kiddush (áldás) tartása, és az ugyan meg van határozva, hogy milyen borból kell csinálni, de az, hogy mibe kerüljön bele, már nincs – „ez lehet ezüst, üveg, de akár fogmosó pohár is” – sorolta a múzeum igazgatója.
Dél-német Jeruzsálem
Judaikákat az 1830-as évektől kezdtek tudatosan gyűjteni és leltározni múzeumok, képzőművészek vagy akár megaszállott gyűjtők. A zsidó múzeumokban található tárgyak nagy része teljesen közönséges eszköz, amelyek nem feltétlenül zsidóknak készültek. Amiatt lettek judaikák, hogy zsidó vallási célra is használták őket, mint például egy XVIII. századi díszes cukortartót, ami zsidó háztartásba kerülve etrogtartóvá alakult.
A kimunkált judaikák megjelenésének feltétele a zsidók letelepedése és a gyarapodás volt. A XVIII. századtól kezdve a zsidó családok már nemcsak a vallás előírásainak, de a korabeli sikknek is szerettek volna megfelelni. Bécsben, a zsidó élet egyik központjában, készítettek például nemesfémből lulávtartót (pálmaágtartó), amelyet csak szukotkor vettek elő, az év többi részében a vitrinben tartották.
A párizsi zsidó múzeumban található a XVI. századból megmaradt dél-német szukka, amely a szukoti sátraktól eltérően fából készült. Németországban az őszi ünnep idején már hideg van, a módosabb zsidó családok megengedhették maguknak a faházas „luxust”. A korabeli tárgyakon gyakran keveredtek a zsidó vallási szimbólumok a többségi társadalom által használt motívumokkal. A dél-német szukka fala elméletileg Jeruzsálemet mintázza, a helyi zsidók azonban valószínűleg sosem látták a Szentföldet, így a rajz leginkább a szomszéd dél-német kisvárosra emlékeztet. A szukka másik érdekessége a tetején található, a vidék nemességére jellemző ikongrafikus címer, amelyen zsidó vallási szövegek olvashatóak.
Micva a szépségért
Az ősi talmudi hiddur micva szerint minél szebben, minél több érzékszerv bevonásával érdemes teljesíteni a tórai parancsolatokat. Ez a szukottal kapcsolatban így hangzik: „használj, készíts gyönyörű szukkát, lulávot, készíts gyönyörű sófárt és tóratekercset”. Egy másik előírás alapján szép etrogot kell használni szukotkor, a Talmud szerint akár egyharmaddal több pénzt kell fizetni egy szebb gyümölcsért.
A dizájn megjelenése a zsidó mindennapokban a szokásokra, a vallásgyakorlásra is hatással van. „Manapság egyre gyakrabban hivatkoznak a hiddur micvára a szép, dizájnos vallási darabokat gyűjtő és készíttető közösségek. Sőt gyakran azért tanulmányozzák a zsidó szövegeket, hogy aztán azokat integrálják egy tárgyba. Az új tárgyak születésének nemcsak esztétikai értékük van, de segítheti a vallási tudatosság felélesztését is” – fejtette ki az előadás végén Toronyi Zsuzsanna.
