Ijár hónap 14-re (idén április 26.) esik Jehudá bár Iláj rabbi halálozási évfordulója. Jehudá bár Iláj a híres rabbi Akiva tanítványa volt minden idők egyik legnagyobb misnai bölcsével, Simon bár Jocháj rabbival együtt.
Jehuda bár Iláj rabbi a Misna egyik leggyakrabban emlegetett bölcse. A Gálilban (Galilea) fekvő Usában született. Apja, Iláj rabbi szintén misnai bölcs volt, fia, Joszi bár Jehuda szintén misnai tudós volt. Mint bölcseink közül oly sokan, Jehuda bár Iláj is materiális szegénységben és szellemi-spirituális gazdagságban élte az életét. Gyakran előfordult, hogy nem volt mit felvennie, vagy az asztalra tennie, arca mégis mindig örömtől ragyogott. A Talmud gyakran úgy említi: a hászid, vagyis jámbor, szent életű, és az is mondja róla több helyen, hogy arca különleges fényben tündöklött.
Mesterei a korszak legnagyobbjai voltak: rabbi Akiva és rabbi Tárfon, de tanult másoktól is, többek közt apjától, aki Eliézer ben Hirkanosz tanítványa volt, emellett a többi javnei bölcstől, Elázár ben Ázárjá, Jehosua ben Chánánjá, Joszi Háglili rabbitól, sőt, magától a generáció legnagyobbjától, rábán Gámlieltől is. Az ő tanításukat adta tovább tanítványainak, akik nemcsak tudásában, de szerény életkörülményeiben is osztoztak, és olyan szegények voltak, hogy hatan takaróztak egy takaróval. Tanítványai között volt például a Misnát írásba foglaló rabbi Jehuda Hánászi és rabbi Simon bár Jocháj fia, Elázár is.
Amikor Jehuda rabbi felesége végre összegyűjtött annyi pénzt, hogy kabátra való gyapjút tudott vásárolni belőle, akkor a rabbi áldást szerkesztett a kabát felvételére és felváltva hordták a ruhadarabot. Megtörtént egyszer, hogy rábán Simon ben Gámliél böjtnapot hirdetett a közösséget sújtó problémák miatt, de Jehuda rabbi nem tudott elmenni az ez alkalomból összehívott gyűlésre, mert nem volt mit felvennie, mivel a kabát a feleségén volt, aki elment otthonról. Rábán Gámliél köntöst küldetett neki, ám Jehuda rabbi, aki otthonában egy kis szőnyegen ült és tanult, nem akarta elfogadni. Felemelte a szőnyeget és csodák csodájára hatalmas kupac arany csillogott alatta. „Látod, milyen gazdag vagyok? Nincs szükségem másik kabátra. Csakhogy a gazdagságomat nem akarom ezen a világon felhasználni.” – ahogy ezt kimondta, az aranyak eltűntek. Jehuda bár Iláj rabbi az eljövendő világra tartogatta cselekedeteinek jutalmát.
Történt egyszer, hogy Jehuda rabbi szombaton észrevette, hogy lyukas a szőlőskertjét övező kerítés. Azon nyomban elhatározta, hogy szombat után megfoltozza, de rögtön meg is bánta, hogy szombaton hétköznapi dolgokon gondolkozik, ezért úgy döntött, hogy soha nem javítja ki a kerítést. Isten megjutalmazta őt ezért: hatalmas kapribogyó bokor nőtte be a rést, mely nemcsak védelmet, hanem megélhetést is biztosított neki egész életére.
Jehuda rabbi a második jeruzsálemi Szentély lerombolását követő nemzedék tagja volt. Így nemcsak a misnai időszak szentségét, de a veszteség fölött érzett mély gyászt is át tudta érezni. Tisá beáv előestéjén tanítványai száraz kenyeret és sót hoztak neki, azt fogyasztotta a kályha előtt a földön ülve, mintha közeli hozzátartozója távozott volna el. Amilyen gyászos tudott lenni akkor, amikor ez volt helyénvaló, vidám alkalmakkor olyan örömöt sugárzott. Ismert volt arról például, hogy esküvőkön például mirtuszággal a kezében táncolt a menyasszony előtt.
Rabbi Akiva 24 ezer tanítványának halála után (az ómerszámlálás elejétől a lág báomerig tartó időszakban) maga köré gyűjtötte Meir, Jehuda, Simon, Joszi és Elázár ben Sámuá rabbikat, és átadta nekik a tóratanításhoz szükséges minden képességét. Ők voltak azok, akik a szigorú és kegyetlen római rendelkezések közepette sem szakították meg a Tóra tanítását és az ő érdemükben maradt fenn a Tóra Erec Jiszráelben.
Jehuda bár Iláj szép kort ért meg. Halálának pontos dátuma nem ismert, a későbbi nemzedékekben ijár 14-ét választották emléknapul a számára, mivel ez kellőképpen közel van az ijár 18-án ünnepelt lág báomerhez, amikor Meronba, Simon bár Jocháj rabbi sírjához hatalmas tömegek zarándokolnak. Sírja a Gálilban található, Éjn Zéjtimben, Cfát közelében. A sír zarándokhely, melyet elsősorban azok keresnek fel, akik megélhetésért könyörögnek Istenhez. A sírbarlang fölé bét midrást, tanházat építettek és a sír is látogatható. A cfáti kabalisták is előszeretettel látogatták a sírt ros chodeskor, és voltak, akik a rendszeresen a környező olajfa ligetbe vonultak el misztikus meditációra. A közelben több misnai bölcs sírja is megtalálható.
Emléke legyen áldott!
zsido.com