„Nem jajveszékel senki. Az emberek csak komoran járnak, mintha temetésre mennének vagy temetésről jönnének. Szeretteik temetéséről. Kis batyu a férfiak hátán, az asszonyok kézen fogva és hátukon is gyerekeket cipelnek. Senki se szól egy szót se, még a gyerekek se sivalkodnak. A parton – néhány órával ezelőtt országút – egymásra dobálva a víz által kidobott bútorok és agyonázott seszínű fejpárnák. Kocsiderék, szekérlőcs és az egész nagy káoszból kiemelkedik egy barnára festett ágy oldalfa, mint a nyomorúság zászlórúdja. Csónakban ülünk.
A parton szolgálatot teljesítő hajóskapitány figyelmeztet, hogy vigyázzunk, a víz néhol három méter mély… A lapát megmerül a vízben, lebocsátjuk, majdnem fokig merül, míg fenékig ér. A csónak lassan siklik az élő vízen, mely úgy él és mozog itt az utcasorok között, mintha ősi medrében járna és ahogy tolakodva veri magát keresztül a házak betört ablakain, olyan mint egy mesebeli rossz szörnyeteg, aki elhagyta odúját, hogy felegye az emberek hajlékait.” – Mint Wesselényi 1838-ban, úgy siklott száz éve dr. Fábián Béla (szül.: Feuerman, 1889–1966), Újpest kerületi képviselőjének csónakja is a kiáradt Duna vízén.
Fábián nemzetgyűlési képviselő az árvíz hírére az elsők között volt, aki Újpest megyeri részére sietett, s legelső teendője volt, hogy a honvédelmi minisztériumtól segítséget kérjen, majd csónakba ugrott és jómaga is részt vett a mentési munkálatokban.
A Dunához közel élők gyakorlatilag teljesen tönkrementek, így Deutsch József, Weiszrunn Dávid és Stein Mór fűszerkereskedők is, akik egész „vagyonukat”, a kis szatócsboltjuk raktárában lévő összes tartalékukat elvesztették. A hirtelen jött víz egy grammnyi értékesítőt sem hagyott.
Rövidebb-hosszabb időre százak, talán ezrek váltak hajléktalanná, akik helyzetén – vallási felekezetre való tekintet nélkül – az Újpesti Izraelita Nőegylet az elsők között igyekezett enyhíteni. Dr. Kálmán Ödönné (szül.: Schwarcz Riza, 1882–1944) elnöknő Árpád úti lakásán egymásnak adták a kilincset a bajbajutottak. Az elnöknő pedig mindenkit igyekezett pénzbeli adománnyal ellátni, ám a legtöbben száraz ruhaneműt kértek, melyet a lehető leggyorsabban előteremtett nekik.
A közös összefogásnak hála végül a körülményekhez képest gyorsan sikerült helyreállítani az árvízkárosultak életét és Újpest visszatérhetett a megszokott hétköznapjaihoz.
Fotó: Fortepan / Budapest Főváros Levéltára / Klösz György fényképei
|
Források:
Fábián Béla dr., „A kiöntött Duna vizén”, Egyenlőség, 1923. 42. évf. 7. szám, 4. old. „Az árviz zsidó károsultjai”, Egyenlőség, 1923. 42. évf. 7. szám, 5. old. |