Száz évvel ezelőtt – ádár rison 14-én (mely idén február 23-ára esik) – hunyt el dr. Adler Illés, a Rumbach utcai zsinagóga főrabbija, kiben egyesült a régi hagyományos zsidó szellem a modern élettel. Centenáriumán rá emlékezünk!
A vajdasági Zentán látta meg a napvilágot 1868-ban. Jesiva-tanulmányait Pakson, Balassagyarmaton, majd Pozsonyban végezte, de a vallási tanulmányok mellett világi ismeretekre, sőt, doktorátusra is szert tett. Héber idézetekben gazdag, de egyébként magyar nyelvű szónoklataival hamar kitűnt, melyek nyelvezetét személyes kedvenceiből, Tompa Mihály, Szász Károly és Arany János írásaiból merítette.
Első működési helye 1891-től Kiskunfélegyházán volt, majd 1896-ban óbudai rabbi lett, 1907-től pedig a Rumbach utcai zsinagóga főrabbijának hívták meg, ahol szerénységével és széleskörű műveltségével hatalmas népszerűségre tett szert nem csak a zsidó közösségben, de az egész társadalomban.
Az 1924-es polgári év elején bekövetkezett halálakor az egyik első részvétnyilvánító táviratot Habsburg József (1872–1962) főherceg küldte. Temetése ritkán látott részvétel mellett folyt le a Király utca 35–37. szám alatti gyászházból a zsinagógán keresztül a Kozma utcai temetőig. dr. Hevesi Simon (1868–1943) Dohány utcai főrabbi többek között az alábbiakkal búcsúztatta Adler rabbit a tízezrekre menő gyászoló közönség előtt:
„[…] Megillet Téged az elismerés vallásosságodért, a hagyományok kultuszával összekötött művelődési törekvéseidért, világosságot szerető lelked melegségéért, mellyel megbecsülted a haladás, a kultúra, a tudomány értékeit. Szívedben nagy erőnek gazdagsága lakott, és te pazarul szórtad életerőd kincsét. Életed delén kidőltél, nagy törekvések lelkes bajnoka! Lángoló lélek, izzó szellem, küzdő harcos a hivatás terén! – Isten veled! […]”
Emlékéből fakadjon áldás!
|
Források:
„Hirek – Dr. Adler Illés emlékezete.”, Egyenlőség, 1924. 43. évf. 10. szám, 9. old. „József főherceg levele Adler Illés özvegyéhez”, Egyenlőség, 1924. 43. évf. 8. szám, 4. old. „Hevesi főrabbi beszéde a templom kapujában”, Egyenlőség, 1924. 43. évf. 9. szám, 3. old. |
További cikkeinket is megtalálja Facebook-oldalunkon.