Amikor az ünnepekről beszélünk, gyakran szót ejtünk a csodákról, melyekkel az Örökkévaló megvédte, megmentette vagy győzelemre segítette a zsidó népet. Purim ünnepén sem történt másként, csodák sorozata vezetett a zsidók diadalához és Hámán bukásához. Csakhogy ezek a csodák nem nyílt színen történtek, mint pl. az egyiptomi kivonuláskor, hanem rejtve, a színfalak mö­gött. Még csak megemlítve sincsen az Örökkévaló neve az eseményeket földolgozó Eszter könyvében, a Megilát Eszterben.

A purimi történet csodái két dolgot is tanítanak nekünk. Az egyik az, hogy a mindennapjainkban nem látjuk, hogy egy adott történés mit eredményez, ám történelmi távlatból szemlélve már jól látható, hogyan vezet el az események szövevényes láncolata oda, hogy a rossz dolgokból jók fakadjanak. A világ történetének szövedékéből mi csak egy-egy szálat látunk, sőt annak is csak egy kis, felszínre bukkanó részét. Van, hogy azok, akik térben, időben vagy akár lelki érintettségben távolabbról nézik a képet, megértik azokat az összefüggéseket, amelyeket mi, akik benne élünk, nem látunk. És van olyan, ami az emberi elme számára felfoghatatlan, a szem számára láthatatlan marad örökre és csak a Jóisten tudja, mi célja van velünk és az adott eseményekkel, de akkor is tudnunk kell, hogy minden a jóért történik.

A másik, amit tanulhatunk a purimi történetből, az az, hogy a csodák nem mindig füstoszloppal és lángoló csipkebokorral történnek meg. Vannak csodák az életben, amelyek rejtve zajlanak, és csak ha jól odafigyelünk, akkor vesszük őket észre. Azonban ettől még nem lesznek kisebb csodák. Próbáljunk nyitott szemmel és nyitott szívvel járni, hogy észrevegyük az apró, rejtett csodákat az életünkben, amikkel az Örökkévaló lépésről lépésre kísér bennünket. És ha észrevettük őket, ne felejtsünk el megállni egy pillanatra és megköszönni őket. Nem csak azért, hogy kifejezzük a hálánkat, hanem azért is, hogy tudatosítsuk magunkban, mindez nem csak úgy van, hanem az Örökkévaló kegyelméből kaptuk.

Adja az Örökkévaló, hogy ez a purim elhozza végre azt a csodát, amire lassan fél éve várunk: a túszok kiszabadulását, a katonák biztonságos hazatértét és a Hamász teljes pusztulását, éppúgy, ahogy réges-régen Perzsiában elpusztultak azok, akik a zsidók életére törtek.

Megjelent: Gut Sábesz 26. évfolyam 28. szám – 2024. március 21.

 

Megszakítás