Éppen 30 esztendeje, hogy az utolsó, a 7. lubavicsi rebbe, Menachem Mendel Schneerson (1902-1994), támuz hó 3-án eltávozott az élők sorából. Az EMIH-Magyar Zsidó Szövetség akárcsak minden esztendőben, idén is megemlékezett a járcejtjéről, ezúttal a Zsilip zsinagóga zsúfolásig megtelt imatermében. A mindenkori évforduló alkalmat nyújt arra, hogy számot vessünk arról, hogy honnan jöttünk, meddig jutottunk a lelki hazatalálás végtelen útján. Ezúttal négy magyar fiatal – Faith Asher, a budavári zsinagóga rabbija, Goldberg Dafna, a Maimonidesz Gimnázium tanára, Myers Tzivia szentendrei rebecen és Keszler Áron, aki az Egyesült Államok egyik jeles jesivájában szerzett diplomát – beszélt arról Rózsa Péter szerkeszt-riporter kérdéseire válaszolva, hogy külföldi (izraeli, amerikai, olaszországi) zsidó vallási tanulmányaikat befejezve milyen spirituális élménnyel tértek ismét vissza Magyarországra.
Még manapság sem könnyű olyan magyarországi fiatalokat találni, akik elhatározzák, hogy zsidó hitűket a nagyvilág jesiváiban megalapozzák, bővítsék, majd hazaérkezve felkészültségüket itthon kamatoztassák. Asher, Dafna, Tzivia és Áron mégis ezt azt utat járják. S közülük nem is egynek, mint megtudtuk, nem volt könnyű, hogy ezt megtegyék, s életüket a zsidóság szolgálatába állítsák. Például Dafnának az éltre szóló döntése megszületéséig háttérbe szorult a hite, a zsidósága. Amikor egy díjugrató versenyen súlyosan megsérült, s versenyzői karrierjének búcsút kellett mondania, akkor egy éppen az Asher által vezetett bár micvó – bát micvá csoportban Izraelben eltöltött ideje nyomán erősödött meg benne az a gondolat, hogy az Örökkévalóhoz vezető utat kell végig járnia. Hazatértekor Dafna azt érezte, hogy volt a szíve környékén egy „lyuk”, amelyet a zsidósághoz való, hitbéli elhivatottsága töltött be. Asher szavaival ez egy olyan folyamat, amely akár 80 esztendeig is eltarthat.
Tzivia a családjában sem volt téma a zsidóság, lehetett úgy 11-12 éves, amikor először járt életében zsinagógában. Valami meghatározhatatlan erő vonzotta oda, akkor még nem a vallásosság iránti igény, hiszen a zsidóság egyediségét sem értette nagyon. De az Óbudai Zsinagógába járva magával ragadta a vallásos közösség hitélete. Megfordult, miként mindannyian, a Zsidó Tudományok Szabadegyetemén (ZSTSZ), s egyre inkább a zsidó nők között eltöltött idő vált meghatározóvá az életében. Az elszakíthatatlan kötődés nem egyetlen pillanat műve volt, hanem elmondása szerint inkább a zsidóság holisztikusságának, a teljes világnak a befogadására való törekvése hatotta át gondolatait, egész lényét. Amikor Hurwitz Sholom rabbi és Dvora rebecen családjánál járt megfogta a zsidó családi élet nagyszerűsége. A vallásos élet szabályait ekkor még nem ismerte, de tudta, hogy a jövőben enélkül nem tudna élni.
Áron vallásos családban cseperedett fel. A Scheiber Sándor Gimnáziumban harmadik osztályosként találkozott az először odalátogató Glitzenstein Sámuel rabbival, aki akkor a Nagy Fuvaros utcai zsinagógában szolgált. A rabbi Áront sófárkészítésre hívta, a fiú emellett ugyancsak a bár micvó klubba került, s ekkor találta azt, amit keresett: a számára is vonzó zsidó élethez itt került igazán közel.
Asher útja látszólag mindannyiuknál könnyebb volt. Családja mindenben támogatta, így Izraelben tanulhatott, mígnem évek múlva Budavár zsinagógájának elismert, különösen a fiatalok közkedvelt rabbijává nem vált. S noha mielőtt tanulmányait megkezdte fogadkozott, hogy nem lesz „kalapos pingvin”, vagyis nem veszi fel a lubavicsi haszid férfiak öltözetét, de hamar belátta az elköteleződésnek ilyen különlegesnek látszó jeleit is magáévá kell tennie, a baseball sapkát már Budapesten felváltotta a kalap, amelyet korábban soha nem hordott.
Bizonyos személyiségjegyek fokozatos alakultak át Tziviánál is. Kemény diónak bizonyult az átalakulás nagyhangúból egy csendesebb zsidó nővé. De örömmel megtette ezt, pedig egyes barátnői nem mindig támogatták a szemmel látható megváltozását. Viszont 15-16 évesen meghozta életre szóló döntését, vallásos zsidó nővé kell válnia. S Tzivia ezt korántsem bánta meg, mivel folyamatosan több és jobb akart lenni a régi önmagánál, sőt elhatározta, hogy a világ is ilyenné váljon. Ehhez pedig a spiritualizmus szolgáltatott erőt. Nagy változások voltak tinédzserként Dafna életében is, amikor Milánóba ment 14 évesen egy chabad gimnáziumba, ahol kezdetben a zsidó vallásról szóló ismeretei messze nem értek fel társaiéhoz, s nem tette könnyűvé az sem, hogy itthonról szülei csak fokozatosan látták be, hogy a zsidósághoz való egyre intenzívebb kötődését érdemes támogatniuk. S amikor leányuk a kezdeti nehézségek láttán, gyakori sírdogálását követően bejelentette, hogy haza akar jönni, az édesapja mondta: ne tegye, s az élet őt igazolta. Ehhez hozzájárult a Rebbe szellemének hatása, s természetesen azoknak a helyi leányoknak a családjaiét is, akiknél Dafna megfordult. Rácsodálkozott erre, ilyesmivel Magyarországon korábban még nem találkozott. S leérettségizett. Kicsiny, de fontos dolog: S akárcsak Tziviának úgy Dafnának is kezdetben szokatlan volt, hogy a nadrágviseletet szoknyára kellett váltania.
Áron kezdeti útkeresését a zsinagógák váltogatása jelezte. A Bethlen téri neológ és a Vasvári Pál utcai Chábád-zsinagógák közül végül is az utóbbit választotta. Eközben rengeteget tanult a zsidóságról a ZSTSZ-en, a Tikvában, miközben már kevés volt számára a Scheiber Sándor Gimnázium nyújtotta tudás. A számára helyes út megtalálásában Asher is segített, a Vasvári Pál utcai jesivában. Így került ki Jeruzsálembe, ahol természetesen a környezetében nem a legfényesebb, tartalmában azonban kiváló chabad jesivában képezte magát.
S a fiatalok végül a különböző utakat végig járva azon a spirituális ponton találkoztak, amelyet a Rebbe szelleme, hatása jár át. Ahogy elmondták 30 évvel a halála után sem, mint egy csodára tekíntenek rá, hanem olyanra, aki küldetésének tekintette, hogy a lubavicsi sliachok szerte a világon közel hozzák a zsidókat vallásukhoz. Képesek legyenek tanításai nyomán is a Tóra szelleme szerint élni, s ehhez az odaszánás mellett a folyamatos olvasás és ima visz közelebb. Tanításai ugyan ma már nem gyarapodnak, de az általa megfogalmazott gondolatok tovább vihetőek a mindennapi életben, a gyakori kérdésekre választ adnak. Asher szerint ő korunk Mózese, ezért sem bánja a rabbi, hogy tanításait követve a vallás szolgálatába állt, s nem mint korábban tervezte újságíróként végzi munkáját. Mind a négyen jól érzik magukat a bőrükben: zsidó magyarként és magyar zsidóként.