A REBBE SZAVA

Miképp garantált az isteni támasz?

        A zsidó vallás egyik alapelve úgy szól, hogy még a legrosszabb és legkilátástalanabb helyzetben se adja fel az ember a reményt, és teljes szívből bízzon az isteni gondviselésben, ahogy a Talmud is rámutat “Legyen akár éles kard szorítva az ember nyakára, akkor se adja fel Istenbe vettet bizalmát…” (Bráchot 10a.).

        A remény feladásának oka az, hogy az ember a vele történteket nem Isten által vezéreltnek hanem “természetesnek” tartja, és ezért semmi értelemszerű kiutat nem lát nehéz helyzetéből. Ezzel szemben a természet fölötti erőbe vetett hit, még a legkilátástalanabb körülmények mellet is reményt add a helyzet javulására.

        Bölcseink azt tanítják, hogy az Istenbe vetett hit csak akkor tökéletes, ha olyan szilárd, hogy biztonság érzetet is ad. Ez a midá keneged midá (lex talió) elvén működik: ha a természet törvényeit véglegesnek tartjuk, akkor az isteni segítség se lépi át a természet határait, míg ha a természet határai számunkra nem jelentenek korlátokat, akkor az isteni támasz is korlátlan, így még ha ésszerűen nincs is semmi kilátás, mégis biztosak lehetünk a menekvésben.

Megjelent: Gut Sábesz 2. évfolyam 6. szám – 2014. augusztus 5.