Mindegyik focicsapatnak megvan a maga szurkolótábora, akik a csapatot győzelemre buzdítják. Amikor egy csapat elveszít egy meccset, a szurkolók elkeserednek, s ha sorozatban kap ki csapatuk, a szurkolók még inkább elkedvetlenednek, majd elpártolnak a csapattól. A játékosok azonban jóval tovább kitartanak: a csapatuk iránti hűség jóval tartósabb – átsegíti őket a kudarcokon.
Ez fontos tanulsággal szolgál az emberi természetre vonatkozóan, s arra is, miképpen kezeljük a kudarcokat és balszerencsét. Vannak emberek, akik a szurkolókhoz hasonlítanak: megpróbáltatások idején megpróbálnak kitérni a konfliktusok elől, s gyakran állhatatlanul és fegyelmezetlenül viselkednek. Váltogatják elképzeléseiket, hogy ezáltal megszabaduljanak mindattól, ami csalódást és elégedetlenséget okoz.
Azonban vannak olyan emberek, kiknek egyénisége a játékosokéhoz hasonlít. Bármi is adódjon életükben, kitartóak, és minden erejükkel azon vannak, hogy jóra fordítsák a dolgokat. Ezek az emberek az életükben bekövetkező eseményeket a maguk javítását szolgáló események láncolatának tekintik.
Nyilvánvaló, hogy az utóbbiak olyan emberek, akik kiegyensúlyozott személyiségük révén képesek szembenézni a nehézségekkel. Minden helyzetből a legtöbbet hozzák ki, még azokból is, melyekben nehézségekkel kell megküzdeniük, mivel jól tudják: az efféle helyzetek is számos lehetőséget kínálnak személyiségük tökéletesítésére. Ha a kihívásokat lehetőségnek tekintjük, ez saját magunk és környezetünk számára is eshetőséget nyújt a fejlődésre.
Megjelent: Gut Sábesz 1. évfolyam 44. szám – 2014. július 31.