A REBBE SZAVA

 

– A szabadság –

    A lélek fogsága annyit jelent, hogy ha az ember tudja, hogy valami helyes és igaz, mégis engedi a nagy világoknak, hogy megakadályozza azt.

    A rabság azzal a hiedelem kezdődik, hogy elhitetjük magunkkal: a minket körül vevő világ nagy és hatalmas. Amint az ember hinni kezd ebben, a következő lépés, hogy félni fog a Nagy Világtól, majd annak szolgájává válik, és fut utána.

    Ha az ember a világ szolgájává válik, hiába kutat lelke szomjoltó víz után, hisz már nem is emlékszik, hogy azt merre keresse. Azáltal hogy a világot féljük és szolgájuk, az isteni Egységet tagadjuk meg, mert ha valóban abban a hitben élnénk, hogy Isten igazán egy, akkor semmit sem tekintenénk akadálynak utunkon.

* * *

Amikor Mózes kémjei visszatértek Kánaánt kémlelő útjukról, a következővel fejezték be az óriásokról szóló beszámolójukat: „olyannak láttuk magunkat, mint a sáskák, és ők is úgy néztek ránk” (4Mózes 13:33). Csakis azért tekintettek rájuk sáskaként, mert ők is azoknak érezték magukat a saját szemükben. A világ csak akkor válik Naggyá, ha az ember úgy tekint rá.

Megjelent: Gut Sábesz 2. évfolyam 41. szám – 2014. augusztus 18.