A szabadság dala
Élt egyszer egy Sámil nevű férfi, aki a Kaukázusban élő vad törzsek vezetője volt mintegy száz évvel ezelőtt. Az orosz hadsereg megtámadta a törzset, hogy uralma alá hajtsa őket. Mivel azonban azok hősiesen ellenálltak, nem tudták őket csatában legyőzni, s ezért az orosz hadsereg tábornokai álnok módon fegyverszünetet javasoltak, s amikor letették a fegyvert, az oroszok tőrbe csalták Sámilt és börtönbe vetették.
A száműzött Sámil hevesen vágyakozott korábbi szabadsága és jó sorsa után. Azzal vigasztalta magát, hogy idővel szabadon engedik és visszatérhet övéihez, ahol ismét hatalom és dicsőség övezi. Vágyakozását szomorú, de mégis reménnyel teli dalba öntötte.
A chászidok azért énekelik Sámil énekét, mivel az a lélek történetének allegóriája. Minden lélek az égből száll alá a földi világra, s emberbe költözik. Fizikai öltözete bizonyos értelemben börtön, mivel állandóan korábbi spirituális szabadsága után vágyakozik. Szabadulni akar az emberi testbe zárt „száműzetésből”, s ezért megpróbálja a test fizikai tetteit a Tóra és a micvák útjára terelni, minduntalan arra a pillanatra várva, amikor elhagyhatja ezt a világot, és visszatérhet a magasabb, spirituális szférákba.
Megjelent: Gut Sábesz 1. évfolyam 29. szám – 2014. július 28.