A feje tetejére állított fa

Svát 15-e – héberül chámisá ászár bisvát, röviden Tu BiSvát (az idén február 11.) – a Talmudban (Ros HáSáná 2a.) “a fák újéve” néven szerepel. Bölcseink szerint ezen a napon dől el, melyik fa fog fejlődni dús gyümölcsöt hozni, és melyik pusztul el. Szokás ezen a napon sokféle – néhol egyenesen tizenötféle – gyümölcsöt enni, elsősorban olyanokat, amelyek Izrael földjén honosak: szőlőt, fügét, gránátalmát, datolyát, olajbogyót.
Az ember hasonlatos a fához (5Mózes 20:19.). Ez a hasonlatosság elsősorban szellemi szemlélettel közelíthető meg:
Bölcseink azt mondták: “Akinek több a tudománya, mint a jócselekedete, mire hasonlít? Olyan fára, amelynek sok az ága, de kevés a gyökere … Akinek viszont több a jócselekedete, mint a tudománya, az ahhoz a fához hasonlít, amelynek lombja kevés, de gyökere sok…” (Misna, Az Atyák tanításai 3:17.).
Valóban így van ez? Tetteink nem a tudásban gyökeredznek, cselekedeteink pedig tudásunkból származnak?
A Tánjá-ban (18–19. fejezetek) a ljadi Snéur Zálmán rabbi részletesen ír a zsidó történelem egyik egyedülálló jelenségéről: a hitehagyott mártírról. Az évszázadok során a zsidók újra és újra arra kényszerültek, hogy vallásuk megtartása vagy az életben maradás között válasszanak. A zsidó mártírok sajátossága, hogy sokan közülük mindennapi életükben nem mindig követték az elveiket. Ez pedig minden logikus következtetésnek ellentmond, miért vállalta inkább a halált, semmint hogy feladja azt a elkötelezettséget, melyet életében nem igazán gyakorolt?
Valóban, minden micvá a racionalitáson túlmutató cselekedet, mely a zsidóknak az Örökkévalóhoz fűződő elszakíthatatlan kapcsolatukból ered. Mindennapi életünk a psziché racionális szintjén folyik: cselekedeteinket elképzeléseink vezérlik. Azonban elérkezhet az „igazság pillanata”, amikor a kihívás identitásunk leglényegibb vonását érinti, ilyenkor legrejtettebb énünk gondolatainkban és tetteinkben tükröződik. Arra kell törekednünk, hogy ez az elkötelezettség mindennapjainkban is jelen legyen.
Más szóval, az emberi lélek két „fát” rejt magában. Az egyik a racionális élet fája, melynek gyökerei – a tudás és a tapasztalat – cselekedeteink ágait és gyümölcseit táplálják. De a másik fa esetében a bölcsesség a tettekben gyökeredzik. Ezen a szinten, tetteink nem az értelmünkkel felfogott világképből fakadnak, hanem a racionalitáson túl fekvő hitben és elkötelezettségben gyökeredznek, és táplálják a magunkról, a világról és az Örökkévalóról alkotott gondolatainkat.

Megjelent: Gut Sábesz 6. évfolyam 17. szám – 2015. március 6.