A gondolkodás
Az ember gondolatai sohasem állnak meg, agyunk megállás nélkül dolgozik. Éppen ezért mindig biztosítanunk kell azt, hogy valami jóra gondoljunk. Egy üres fej a legrombolóbb veszély az ember lelkére.
Egy embert a gondolatai által lehet meg ismerni. Valójában mindig ott vagyunk, ahol a gondolataink járnak; próbáljunk meg tehát mindig jó helyen járni.
Ha egész nap csak saját magunkra gondolunk, szinte biztos, hogy egy idő után magunkba roskadunk, és letörtek leszünk. Elmélkedjünk inkább valami jón, gondoljunk például minden nap arra, hogyan tudnánk egy embertársunkon segíteni.
Az önteltség általában aggodalommal társul, mindig az fúrja az oldalunkat, hogy valóban, mindenki teljesen felismeri-e nagyságunkat, vagy vajon vannak-e olyanok, akik kételkednek ebben.

* * *

Az elkeseredés a legolcsóbb kifogás életcéljaink kikerülésére. Az életcélunkhoz való ragaszkodás viszont a legreményteljesebb út a kétségbeesés elkerülésére.

Megjelent: Gut Sábesz 3. évfolyam 47. szám – 2014. november 17.