A világosság jele a nagy sötétség
A mondás úgy tartja, hogy a legnagyobb sötétség éppen a hajnali világosodás előtt uralkodik, így van ez szellemi értelemben is. Egyiptomban a legkeményebb rabszolgamunka éppen a megváltás hajnalán kezdődött. A Tóra leírja, hogy mikor végül Mózes és testvére Áron, felszólították Fáraót, engedje el a zsidó népet nemcsak, hogy követelésük nem javította a zsidó nép helyzetét, hanem rontott is rajta. A zsidó rabszolgáknak attól fogva saját maguknak kellet beszerezni még a vályogvetéshez szükséges töreket is (2Mózes 5:10–11.).
Az akkori sötétség a test szolgamunkája volt. A mai száműzetés a lélek sötétsége, a szellem általános szendergése. A diaszpórában a mi feladatunk az, hogy bevilágítsuk ezt az utolsó sötétséget.

* * *

Sokszor felmerül bennünk a kérdés: hogyan is képzelhetünk el egy jobb jövőt, amikor a körülöttünk lévő világ teli van oly sok rosszal, ami napról napra csak sokasodik?
Az igazság azonban az: ez a dolgok rendje. Amikor például két ember viaskodik, minél több erőt fejt ki az egyik fél, annál erősebben próbálkozik a másik is.
A Rossz azért teremtetett, hogy próbára tegyen bennünket a Jóval szemben. Minél inkább közeledünk a tökéletes Jóhoz, annál inkább erősödik a Sötétség is.

Megjelent: Gut Sábesz 3. évfolyam 34. szám – 2014. november 12.