A magyarországi szakadásról

 

A múlt századbeli szakadás, amely ortodox és neológ közösségre szakította a magyarországi zsidóságot, nem talált egyértelmű tetszésre sok chászid rebbénél, akik elutasították ezt a szakadást.

Nos egy nemrég felbukkant levélben, amelyben a néhai lubavicsi Rebbe egy kanadai chászid kérdésére válaszol, egy bizonyos óvoda megnyitása ügyében, amelynek során együttműködésre volt szükség nem kimondottan vallásos zsidókkal is, a Rebbe szó szerint a következőket írja:

“…az említett óvoda ügyében hosszasan beszéltem itt a montreali vendégekkel… a dolog lényege pedig az, hogy ebben az ügyben véleménykülönbség van Lubavics és a magyar[országi vallásos zsid]ok között. Míg az utóbbiak a szakadás, elzárkózás hívei, addig Lubavics nem tart velük ez ügyben. Magától értetődik, hogy ez nem jelenti azt, hogy mindenben meg van az egyetértés [Lubavicsnál, még a háláchá ellenes dolgokban is], de az irány: »magával vinni másokat«, annak dacára, hogy ezáltal lassabban tud előrehaladni. Amikor Isten elválasztotta – a teremtés második napján – a felső régiók vizeit az alsóktól, azt Bölcseink megosztásnak (máchloket) nevezik és szerintük emiatt nem írja ott a Tóra, hogy »íme milyen jó«, mint ahogy azt írja a Teremtés többi napján (Brésit rábá 4:6.).”

A Rebbe még hozzáteszi, hogy az adott esetben, vagyis a vizek elválasztásánál ez pozitív dolog volt, a világ javára szolgált, de mégis viszálynak (máchloket) számított és ezért nem lehetett jó.

(Az említett levél 5710. Áv 3-án [1950. július 17-én] kelt, és az Igrot Kodes – A Rebbe összegyűjtött levelei – harmadik kötetének 355-356. oldalán található.)

Naftali Kraus

Megjelent: Gut Sábesz 3. évfolyam 7. szám – 2014. október 6.