Ne legyen a rabbiból kocsis!…

Egyszer egy híres rabbi érkezett egy kis lengyel faluba. A falu zsidói már hetekkel érkezése előtt készülődtek a nagy napra. Mikor végre megérkezett a rabbi kocsijával a faluba már péntek reggel volt, így azok után, hogy szállást kaptak a falu fogadójában, ahogy az sábeszre készülődve illik, a rabbi a helyi mikvébe (rituális fürdőbe) indult.

Amikor a rabbi a mikvéből szállására tartott már késő délután volt, közeledett a sábesz. Útközben észrevette, hogy a sáros úton elakadt egy szekér. Istenfélő ember voltára, rögtön a szekérrel küszködő kocsis segítségére indult. Mondani se kell, hogy mire sikerült a kocsit szárazföldre tenni, a már sábeszi ruhába öltözött rabbi kaftánján sárfoltokkal futott be az igencsak teli zsinagógába.

Eközben a rabbi kocsisa már a templomban ült és várta a sábesz bejövetelét. Az ima befejeztével a falu zsidói a rabbinak nézet ismeretlen kocsis felé fordultak, és azon egyezkedtek, hogy kinek a vendége legyen a híres “rabbi”, míg a sarokban imádkozó sáros “kocsis”-ra még csak ügyet sem vetettek.

 

* * *

 

Mindannyiunknak megvan a saját feladatunk a földön, amely által a világot szebbé és jobbá alakíthatjuk. Ne cseréljük fel szerepünket valaki máséval. Ne legyen a rabbiból kocsis és a kocsisból rabbi…

Megjelent: Gut Sábesz 3. évfolyam 21. szám – 2014. október 15.