A születésnap

Ha egy kicsit is csak elgondolkozunk, felmerülhet bennünk a kérdés: miért ünnepeljük a születésnapunkat, lehet, hogy inkább gyászolnunk kellene? A születésünket megelőző kilenc hónap alatt a külvilágtól védő anyaméhben melegedtünk, az élet egyszerű és kényelemes volt. Sőt Bölcseink azt mondják, hogy a kis embriót egy égi angyal tanítja meg anyja méhében a Tóra minden egyes részére (Nidá 30b.). Aztán egyszer csak kilenc hónap után megszületünk egy kemény és hideg világba. Mégis minden évben megünnepeljük ezt a napot.

A magyarázat erre a következő: habár könnyen meglehet, hogy embrió korunkban jobb dolgunk van, mint azután, hogy napvilágot látunk, saját identitást mégis csak születésünkkor szerzünk. Mielőtt megszületünk, nem a saját lábunkon állunk, lelkünk szorosan össze van kötve egy másik lélekkel olyannyira, hogy még saját nevünk sincsen.

Tehát amikor a születésünket ünnepeljük, gondoljunk e nap különlegességére. Tegyük fel magunknak a kérdést: betöltöttem-e születésem célját, van-e olyan, amit énadtam a világnak, valami olyasmi, amit nem valaki mástól kaptam, és adtam tovább, amit én önállóan alkottam?

Valóban megszülettem?

Megjelent: Gut Sábesz 3. évfolyam 16. szám – 2014. október 6.