82 éves korában elhunyt Báruch Náchson, az egyedülálló stílusáról ismert lubavicsi festőművész, jelentette a Crownheights. Náchson a Tóra misztikus dimenzióját vitte vászonra, célja az volt, hogy „megjelenítse az isteni akarat aktív jelenlétét a teremtés folyamatában”. Művészi tevékenysége mellett fontos szerepet játszott Hevron zsidó közösségének újjáalapításában a hatnapos háború után. Náchson festészete elnyerte a Lubavicsi Rebbe tetszését és támogatását is. 1979-ben, amikor a művész látogatást tett a Rebbénél, megkérdezte, hogy elhozhatja-e egy-két festményét, hogy azok a Rebbe irodáját díszítsék. „Miért csak egyet-kettőt?” – kérdezte a Rebbe, majd azt ajánlotta, hogy rendezzen inkább nagyszabású kiállítást a Chábád mozgalom központi épületében „Hozza létre a tárlatot, én pedig ott leszek a megnyitón” – biztatta a Rebbe.
| Báruch Náchson 1939-ben született Haifában. Figyelme még gyermekkorában a festészet felé fordult, autodidakta módon bontakoztatta ki tehetségét. Eleinte a Keren Bejávne jesivában tanult. Ez volt az első olyan intézmény, amely ötvözte a vallási tanulmányokat és a katonai szolgálatot. Egy nap barátai társaságában ellátogatott Kfár Chábádba, hogy részt vegyen egy fárbrengenen, azaz hászid összejövetelen. Az ott tapasztaltak egy életre a lubavicsi hászid szemlélethez és közösséghez láncolták. |
Náchson már jesiva-hallgatóként szoros kapcsolatban állt szellemi mentorával. „A Rebbe azt tanácsolta, hogy akárhová is megyek, mindig legyen nálam festék. Később, amikor festészetet akartam tanulni, a Rebbétől kaptam ehhez ösztöndíjat. Rám bízta az iskola kiválasztását, de szigorú felételeket is szabott. Fontos volt a számára, hogy a Tórával összhangban álló művészetet teremtsek” – emlékezett vissza.
Náchson megfogadta a Rebbe kérését és nemzetközi hírű festő vált belőle, akit a mainstream művészvilág is nagyra becsült. Képei a világ számos múzeumában és galériájában megtalálhatók. A Jeruzsálemben működő King’s Gallery így jellemzi Náchson életművét:
„Náchson ihletett festő módjára ábrázolja a látomásait, hogy azokat a világ elé tárja. Festményei szent szövegként is értelmezhetőek, melyek segítségével bepillantást nyerhetünk a teremtés csodájába és a jövőben megvalósuló próféciákba. Náchson számos festménye a jövőről, a végső megváltás utáni világról beszél. Egy olyan világról közvetíti elképzeléseit, ahol béke és öröm honol, és ahol az isteni jóság mindenki számára befogadhatóan nyilvánul meg. Náchson festményei bepillantást engednek abba a korszakba, amikor az az emberiség eléri létezésének célját”.
„Nem igazán találtam a helyem a Talmudra koncentráló jesivában” – mesélte egy 2018-ban a Jerusalem Postnak adott interjúban. „Elégedetlen voltam és lázadtam. Minden megváltozott azonban, amikor részt vettem a kiszlév 19-én tartott ünnepségen Kfár Chábádban, ahol a Chábád mozgalom megalapítójának, Sneur Zálmán rabbinak a cári börtönből való kiszabadulását ünnepelték. Sohasem hallottam olyan varázslatos dallamokat azelőtt. Ezt követően levelet írtam a Lubavicsi Rebbének és a művészettel kapcsolatban tettem fel neki kérdéseket. A Tóra és a prófétai könyvek egyes mondataiba akartam életet lehelni, a száműzetést és a megváltást akartam megfesteni. Frusztrált voltam azonban, mert mindehhez hiányzott a technikai tudásom. A Rebbe részletes választ küldött. Választ adott minden kérdésemre.”
Nem sokkal később Náchson átiratkozott a Lodban működő Chábád jesivába. Tanulmányai befejezése után bevonult a hadseregbe, ahol pásztorként foglalkoztatták. Elmondása szerint ennek hatására került közel a természethez, ez a szemlélet a képeiből is sugárzik. Miután leszerelt, lehetőséget kapott, hogy Párizsban tanuljon, de ő nem akarta elhagyni Izrael földjét.
Slomo Neráni lett a mestere, az egyetlen festő, akit Paul Cezanne a tanítványának fogadott.
1967-ben, a hatnapos háború után, feleségével együtt csatlakozott ahhoz a fiatal idealistákból álló csoporthoz, akik újjá akarták építeni a zsidó közösséget a frissen felszabadított Hevronban. Az ősatyák városában évezredek óta éltek zsidók, ám az arabok 1929-ben véres pogromot rendeztek, majd a brit katonák evakuálták a túlélőket. A Rebbe az áldását küldte a számukra, amelyből sok erőt merítettek a számos nehézséggel és nagy veszéllyel járó küldetés során. A csoport tagjai tudták, hogy egyedül rajtuk múlik, hogy 700 év után ismét szabadon látogathassák a zsidó zarándokok az ősatyák sírját rejtő Máchpéla-barlangot.
A Náchson-házaspárnak három fia született Hevronban. Eleinte, amikor a zsidó közösség még hivatalos engedélyek nélkül élt a városban, a szülők a letartóztatást kockáztatták azzal, hogy gyermeküket a barlang bejáratánál metélték körül. A veszéllyel nem törődve megtartották a szertartást, s ezzel hosszú évszázadok után az ő fiuk lett az első, aki Ábrahám sírjánál lépett be Ábrahám szövetségébe. Három hónappal később azonban szörnyű tragédia érte a családot. A fiú, Ávráhám Jedidjá hirtelen elhunyt. A szülők úgy döntöttek, hogy fiuk nem nyugodhat máshol, mint az ősi hevroni zsidó temetőben. A temetőhöz vezető úton azonban katonák állták az autókonvoj útját, és közölték, hogy nem engedélyezik a temetést a helyszínen. A gyászoló anya, karjában halott gyermekével erre kiszállt az autóból és közölte: „Akkor gyalog megyünk tovább”. A temetési menet gyalog ért a temetőbe. A katonák megtagadták a tisztek parancsát és félreálltak az útból. Ezt követően már nem kérdőjelezték meg a hevroni zsidók jogát az ősi temető használatához.
1979-ben, a Rebbénél tett látogatása után kiállítás nyílt Náchson műveiből a lubavicsi mozgalom főhadiszállásán. Odaadó haszidként rendkívül nagyra tartotta a Rebbe elismerését és a képeivel kapcsolatos értő megjegyzéseit. A Rebbe azonban nemcsak a festészet spirituális dimenziójával foglalkozott, hanem a művész megélhetésével is. A kiállítás bezárása után megkérdezte Náchsont, hogy vásároltak-e a festményekből. Amikor a művész azt felelte, hogy nem igazán, mert az árak túl magasak az átlagember számára, a Rebbe azt javasolta, hogy nyomtatványként és litográfiaként is forgalmazza a képeket, hogy minél több emberhez eljuthassanak a világban.
„Amit az ember a szemével lát, az nagyobb örömöt okoz a számára, mint amit megeszik. Ha valaki pozitív üzenetet hordozó képpel díszíti az otthonát, az az egész családra jó hatással van” – indokolta javaslatát a Rebbe. „Sok olyan családról hallottam, ahol a képeim segítettek a kellemes atmoszféra megteremtésében. Ezt nagy ajándéknak tekintem” – mondta Náchson néhány évvel később.
Báruch Náchsont felesége, Szárá, tíz gyermeke, több mint hetven unokája és számos dédunokája gyászolja. Hevron ősi temetőjében, újszülöttként elhunyt fia mellé temették el.
Legyen emléke áldássá!
Borítókép: Báruch Náchson Facebook
Megjelent: Egység Magazin 32. évfolyam 147. szám – 2021. október 29.