A Rebbe és az író

 

Azoknak, akik találkozni akartak a Rebbével, az ünnepnapok után tartott farbrengens-ek, azaz chászid összejövetelek végén alkalmuk nyílt erre. Ilyenkor a Rebbe emberek ezreinek osztotta szét a hagyományos kosz sel bráchá-t (az áldás serlege). Történt egyszer, hogy Nátán Yellin-Mur, a neves író és publicista is arra a pillanatra várt, amikor találkozhat a Rebbével.

Nátán Tóra-hű szülők gyermekeként született Vilnában, és a város jól ismert jesiváiban tanult. A felnőttkorba lépve azonban elhagyta a zsidóságot, hogy a szekuláris cionizmust kövesse. Vezető cionista aktivista lett belőle, és útja végül a Szentföldre vezetett. Ezután a Stern-csoporthoz, a legradikálisabb cionista csoporthoz csatlakozott, hogy a zsidó állam függetlenségéért harcoljon.

Az állam 1948-ban történt megalapítása után, amikor az evilági politika váltotta fel a függetlenségi háború előtti évek ideológiai forrongását, Nátán kiábrándult abból az eszméből, melyért korábban oly nagy hévvel harcolt. Harcos anticionista és arab-barát aktivista lett. Jótollú íróként rendszeresen publikált a zsidóságot, de főleg a zsidó államot és annak politikáját rágalmazó cikkeket.

Nátán aznap éjjel azért várt a sorára a kos sel bráchá-n, mert ismeretséget kötött a New York-i székhelyű jiddis nyelvű lap, az Algemeiner Journal szerkesztőjével, Gerson Ber Jacobsonnal.

Gerson Ber lubavicsi chászid volt. Lapja ugyan magától értetődően Izrael-párti, de Gerson Ber egyúttal lelkes híve a többszínű újságírásnak és a véleménynyilvánítás szabadságának is. Sok olvasója legnagyobb megdöbbenésére felkérte a magát ateistának és anticionistának nevező szerzőt, hogy írjon az Algemeiner részére. Majd publikálta a szerző dühösen Izrael-, és zsidóellenes cikkeit, melyeket Nátán beküldött. Amikor Gerson Ber azt javasolta Nátánnak, hogy találkozzon a Rebbével, az író elfogadta a meghívást.

Amikor rájuk került a sor, Gerson Ber bemutatta vendégét a Rebbének. A Rebbe kedvesen rámosolygott Nátánra, majd így szólt: – Olvastam az Ön cikkeit.

Nátánnak egészen más elképzelései voltak egy chászid rebbéről, s legmerészebb álmában sem gondolta volna, hogy újságot vesz a kezébe, vagy ha mégis, akkor sem olyan cikkek olvasásával tölti az idejét, mint amilyenek az övéi.

– Amikor az Örökkévaló olyan tehetséget adományoz valakinek, mint amilyen Önnek van – folytatta a Rebbe, – az embernek a legteljesebb mértékig ki kell azt használnia. Ez isteni hivatás és óriási felelősség is egyben. Önre azt a feladatot bízta az Örökkévaló, hogy ragyogó képességét arra használja fel, hogy írásaival befolyásolja az embereket.

Nátán azt hitte, hogy a Rebbe összetéveszti valaki mással, s ezért megkérdezte:

– A Rebbe egyetért azzal, amit írok?

A Rebbe erre így válaszolt:

– Senkinek sem kell egyetértenie mindennel, amit olvas. A legfontosabb, hogy az ember használja az Örökkévalótól kapott tehetséget. S ha valaki így cselekszik, végül is az igazsághoz jut el.

Mielőtt az ily módon megdicsért író reagálhatott volna a találkozó nem várt fordulatára, a Rebbe szavai olyan érzelmeket pendítettek meg szívében, amelyeket már rég kiveszettnek hitt.

– Árulja el nekem – mondta a Rebbe szelíden, de határozottan, – hogy áll a Tóra és a micvák megtartása terén?

Mivel nem akart hazudni, de megbántani sem akarta a Rebbét ateizmusával és vallásellenességével, Nátán így válaszolt: “A zsidó gondolkozik”.

A Rebbe nem érte be ennyivel.

– A jiddiskeitben a legfontosabb az, hogy cselekedjünk.

Majd idézte azt a talmudi mondást, mely Nátánnak a jesiva-éveiből annyira ismerős volt: “Az elsődleges dolog a tett”.

Nátán sem hagyta magát.

– Velem is hasonló dolog esett meg, mint amit a berdicseviről szóló történet elbeszél.

Nátán a berdicsevi rabbi Levi Jichák történetére utalt, aki egy olyan zsidóval vitatkozott, aki dohányzott Szombaton. Levi Jichák rabbi arról volt híres, hogy a szó szoros értelmében képtelen volt bármi rosszat látni zsidó testvérében, és arról is nevezetes volt, hogy állandóan szót emelt népe érdekében. Azt mondta a tilalom megszegőjének: “Te bizonyára nem tudod, hogy ma a szent Szombat napja van”. “Dehogynem” – válaszolta a férfiú. “Nagyon is jól tudom, hogy ma Szombat van.” “Akkor talán nem tudod, hogy Szombaton tilos a dohányzás – mondta Levi Jichák rabbi. “Dehogynem” – válaszolta a férfiú, “én nagyon is jól tudom mit mond a törvény a szombati dohányzással kapcsolatban”. Erre rabbi Levi Jichák égre emelte tekintetét és így kiáltott fel: “Mennyei Atyánk! Mily drága a te néped, Izrael. Nézd csak: egy zsidó képtelen arra, hogy hazudjon”.

Nátán éppen azon volt, hogy elmondja a Rebbének, hogy melyik történetre utalt. De mielőtt ezt megtehette volna, a Rebbe így felelt:

– A különbség abban áll, hogy a berdicsevi ezt a másik ember, míg Ön a saját maga védelmében mondta…

Ezzel a találkozó a végéhez közeledett. A Rebbe néhány csepp bort töltött Nátán serlegébe, megáldotta, majd a sorban mögötte állóhoz fordult.

Néhány hónappal később az orvosok Nátánnál – az Örökkévaló őrizzen meg tőle – rosszindulatú daganatot diagnosztizáltak.

Röviddel a halála előtt egy zárt borítékot küldött Gerson Bernek azzal a megjegyzéssel, hogy olyan cikk van benne, melyet kizárólag a halála után kíván közzétetetni.

Gerson Ber teljesítette a kérést és Nátán halálát követően a cikk megjelent az Algemeiner Journal-ban. “Kedves olvasó” – írta Nátán – “mikor Ön ezt a levelet olvassa én a már mennyei bíróság előtt állok, hogy megítéljék összes, az életem során elkövetett tettemet és választásomat. Nem kétséges, hogy keményen el fognak ítélni, mert olyan életet éltem, mely teljesen ellentétes volt mindennel, ami zsidó. Valójában komoly kétségeim vannak afelől, hogy egyáltalán megengedik-e, hogy beszéljek a saját védelmemben. Ez az oka annak, amiért megkértem a szerkesztőt, hogy most nyomtassa ki ezt a levelet: hogy amint majd a mennyei ítélőszék előtt állok, hadd reménykedjem abban, hogy amit ebben a pillanatban a földön olvasnak és talán megvitatnak, az felkelti a Mennyei Bíró figyelmét. Ez az egyetlen érdemem, amelyre – hiányosságaim és vétkeim tükrében – hivatkozhatom majd a bíróságnak. Ezután Nátán leírta a Rebbével való találkozását. “A Rebbe azt mondta nekem ” – fejezte be –, “hogy Isten-adta tehetséggel rendelkezem, és szent kötelességem ezt mások befolyásolására használnom. Legjobb képességem szerint így is cselekedtem, még ha oktondi módon is. Ez az egyetlen érdem, amelyre hivatkozni tudok. Könnyítse meg ez a tettem lelkem sorsát…”

Yanki Tauber

Március 28-án ünnepeltük a rebbe születésének 97. évfordulóját.

 

Megjelent: Gut Sábesz 3. évfolyam 25. szám – 2014. október 15.