Chesván hónap 3-én emlékezünk meg Ovádjá Joszef rabbi halálának évfordulójáról. A néhai szfárádi főrabbi korunk egyik
legkiemelkedőbb tóratudósa és legnagyobb hatású vallási vezetője volt. 1920-ban született Bagdadban, négy évvel később vándorolt családjával az államalapítás előtt Izraelbe. Vallási vezető pozíciója mellett politikai szereplést is vállalt. Politikai kapcsolatait és befolyását rabbiként is felhasználta, és igyekezett a lehető legtöbb segítséget megadni a rászorulóknak. Sokszor hozott olyan döntéseket, melyeket mások túlságosan nagy könnyítésnek ítéltek, azonban így biztosíthatta, hogy segítséget nyújtson az arra rászorulóknak. Döntéseit mindig korábbi rabbik döntvényeire alapozta – pontosan ismert olyan, rég elfeledett munkákat is, melyek egy-egy esetben alapot adhattak a véleményének. Döntéseit, bonyolult okfejtéseit könyvek és cikkek százaiban jelentette meg. Ezekből kitűnik hatalmas tudása, melyben a Talmud minden betűje éppúgy helyet kapott, mint több száz évvel korábban íródott, már-már elfelejtett rabbinikus iratok. Szókimondása és politikai szerepvállalása miatt megosztó személyiség volt, ám hatalmas tudása kétségtelenül korunk egyik leghatalmasabb tóratudósává tette. 2013-ban, 93 éves korában hunyt el.
Az alábbiakban néhány rövid történetet olvashatnak róla.
A Porát Joszef jesivából eltűnt az egyik diák. Senki nem tudta, hogy hová lett, így az intézmény vezetője, Ezra Atija rabbi (1885-1970), a szfárádi világ egyik legnagyszerűbb XX. századi tóratudósa ellátogatott a fiú családjához. Ott találta őt a család vegyesboltjában. Hiába próbálta a rabbi meggyőzni az apát, hogy engedje vissza a fiát a jesivába, ő kitartott amellett, hogy nem teheti, mert szüksége van a segítségre.
Amikor az apa másnap reggel az üzletbe érkezett, a bölcs rabbit találta ott munkaruhában. Amikor az apa megkérdezte, hogy mi járatban van, így felelt:
„Az ön fiának tóratanulása kétségtelenül sokkal fontosabb, mint az enyém. Ön a következő nemzedék egy nagy rabbiját teszi tönkre éppen. Én fogom helyette kiszállítani az árut, őt pedig engedje vissza a jesivába tanulni.”
Az apa megértette a rabbi eltökéltségét és eleget tett a kérésének. A fiú Ovádjá Joszef volt…
Ovádjá Joszef rabbi igazi csodagyerek volt. Kilencévesen már megírta első kommentárját. Amit egyszer elolvasott, azt sohasem felejtette el. Azonban fontos volt számára, hogy mindenki tudja: nemcsak fotografikus memóriájának köszönheti a tudását, hanem része van benne a szorgalmas tanulásnak is. Egy reggel hirtelen kipattant az ágyából, kezet mosott, elmondta a tóratanulás előtt mondandó áldást és máris a könyvespolcnál termett, hogy egy bizonyos könyvből kikeressen valamit. Később kiderült, hogy az előző este egy bizonyos probléma megoldásán gondolkozott. Egy kommentátor két, látszólag egymásnak ellentmondó mondata között próbálta feloldani az ellentétet. Álmában megjelent neki a rabbi és azt mondta: „Jól értelmezted a mondanivalómat, nincs ellentmondás. Egy másik könyvemben mindet elmagyaráztam”. A rabbinak reggel első dolga volt kikeresni a megjelölt helyet és természetesen meg is találta.
A rabbit első szívrohamát követően azonnal kórházba szállították. Az orvosok sürgős műtétet javasoltak, ám a rabbi azt kérte, hogy adjanak neki három órát otthon a beavatkozás előtt. Hogy miért? Amikor a szívroham érte, éppen egy águná – leláncolt nő – ügyével foglalkozott. Már majdnem sikerült bizonyítania, hogy a zsidó jog értelmében már nem számít férjezettnek és ezért újra házasodhat. „Elképzelhető, hogy nem élem túl a műtétet” – mondta. „Mi lesz akkor a szegény asszonnyal? Egész életében nem tud többé férjhez menni. Feltétlenül be kell fejeznem a választ az operáció előtt.”
Emléke legyen áldott!