A Szentély lerombolásáról megemlékező tisá beáv előtti hetekben a szokásosnál nagyobb figyelmet fordítunk a Szentély felépítésének, részleteinek, a Szentéllyel kapcsolatos szabályok és parancsolatok tanulmányozására. Ahogyan a Slomó (Salamon) király által épített első Szentély két oszlopa, Jáchin és Boáz esetében tettük, most is a Szentély egy különleges, ritkábban emlegetett darabjáról ejtünk szót. Ebben az írásunkban a Nikánor-kaput mutatjuk be.
A Nikánor-kapu az ezrát násimnak nevezett női szakasz nyugati oldalán nyílt. A kapuhoz 15 félköríves lépcsőt megmászva lehetett feljutni – e lépcsőkön állva énekeltek a lévi törzs tagjai, akik a Szentélyben teljesítettek szolgálatot. A lépcsők mindegyike egy könyök magas és egy könyök mély volt. A lépcsők alján, a nők udvarának nyugati falába épített két ajtó vezetett a Szentély magasabban fekvő belsőbb udvara, az ázárá alá, egy nagy, föld alatti terembe, melyet a hangszerek kamrájának neveztek. A lévi törzs tagjai itt tartották próbáikat és itt őrizték a hangszereiket is.
A lépcsősor tetején nyíló kétszárnyú kapun keresztül lehetett bejutni magába az ázárába. Ez a kapu volt a Nikánor-kapu. A hatalmas bronzkapu adományozójáról kapta a nevét. A kapuszárnyak az egyiptomi Alexandriában készültek, méretük egyenként 5×20 könyök (kb 2,3 méter x 9,1 méter) volt, különleges vésett minták díszítették és rendkívüli módon csillogó bevonat takarta.
A Talmud a következő történetet meséli el a kapukkal kapcsolatban: Amikor a kapuk elkészültek, az adományozó, Nikánor maga utazott el értük Alexandriába. A visszafelé vezető úton hatalmas vihar tört ki, és a nehéz rakományt cipelő hajót igencsak fenyegették a toronymagas hullámok. A személyzet gyorsan cselekedett, mindannyian nekigyürkőztek és egykettőre kidobták az egyik roppant kapuszárnyat a hajóból. Az adományozó vigasztalhatatlan volt. A vihar azonban továbbra sem csendesedett, és a kapitány úgy döntött, hogy a második ajtószárnytól is meg kell szabadulniuk. Ahogy ezt Nikánor meghallotta, belecsimpaszkodott a megmaradt darabba és könyörögni kezdett, hogy ha így döntöttek, akkor őt is dobják a tengerbe a kapujával együtt. Önfeláldozása jutalmaként a vihar elállt és Nikánor a másik kapuszárnnyal a fedélzeten maradhatott. Miután kikötöttek Akkó tengeri kikötőjében, a kidobott kapuszárny előbukkant a habokból, a hajó alól. Velük volt egész úton.
A Szentély kapuit később aranyborítással látták el, ám ez az egy kapu megmaradt a maga egyszerűségében, mert a nép vezetői azt akarták, hogy mindenki értesüljön a csodáról, ami történt és a kapukat a maga legtisztább valóságában lássa. A bronz felület viszont úgy csillogott, akár a legtisztább arany. Eliézer ben Jáákov rabbi szerint ugyanis korinthoszi rezet tartalmazó bronzból készült, mely „úgy csillogott, akár az arany” (Talmud, Joma 38a).
A hatalmas kapuszárnyakhoz tíz ember kellett, hogy kinyissák azokat. A Nikánor-kaput csak szombaton, ünnepeken és ros chodeskor (újhold) nyitották ki. Ha a király érkezett a Szentélybe, az ő tiszteletére is kinyitották e nagyszerű kapukat. Más napokon a Nikánor-kapu két oldalán nyíló kisebb ajtókat használták.
zsido.com