A nagy Coca-Cola titok: hogy lett kóser a világ első számú üdítőitala?

Az érem két oldala: kritikák az USA-ban és a náci Németországban

Sorozatunk legutóbbi részében1 eljutottunk odáig, hogy 1935 tavaszára általánosan elfogadott ténnyé vált, hogy a Coca-Cola kóser, úgy év közben, mint peszáchkor. Innentől kezdve már nem találunk Geffen rabbi levéltárában leveleket azoktól a rabbiktól, akik a különböző helyi üzemekben a kóserságot adták. Az utolsó levél, amely az üdítőital kóserságát firtatja, 1936 júniusában született, ebben egy rabbi a közösségének egy még mindig hezitáló tagja számára kért megerősítést. Ebből úgy tűnik, hogy nyugvópontra került a kérdés a Coca-Cola cég és a vallásos zsidó közösség számára egyaránt.

 

A Procter és Gamble cég igazolása

Miközben az 1935-ös évre Geffen rabbi írásba adta a kósersági igazolását, ami még az üdítőitalos üvegek kupakján is fel volt tüntetve2, addig érdekes módon nem találtam sehol írásos hechsert Geffen rabbitól a következő évekre. A rabbi hagyatékában két igazolást találunk – egyet 1934. július 17-ről és egyet 1940. január 23-ról – a Procter és Gamble-től arról, hogy a Coca-Colának szállított glicerin „növényi alapanyagokból készült, és nem állati zsiradékból”3.

A levéltárában található második levél arra utal, hogy Geffen rabbi továbbra is rajta hagyta a kósersági engedélyét a Coca-Colán, ezért volt szüksége ilyen igazolásra a gyártótól, hiszen ettől függött a kósersága az üdítőitalnak. Úgy tűnik, hogy megelégedtek azzal, hogy öt és fél év után újra megerősítették a glicerin kóserságát. De az is lehet, hogy 1940 előtt is és után is születtek hasonló levelek, csak nem maradtak fenn a levéltárban. Mivel Geffen rabbi újabb kósersági igazolásának az 1935-ösön kívül sehol nem találtam dokumentálva írásos nyomát, pedig, ha lett volna, akkor azt publikálták volna a médiában, ezért feltételezem, hogy vagy csak szóban erősítette meg az engedélyt évről évre, vagy passzív módon adta, ami azt jelenti, hogy amíg nem jelenti ki, hogy nem kóser, addig kóser marad.

Korábban már említettük4, hogy Geffen rabbi előtt is voltak rabbik, akik egy-egy palackozóüzem kóserságát biztosították, ők ezután továbbra is felügyelték a helyi gyárakat. A korábban említett rabbikon kívül találtam még Moshele Lipschitz (1890–1975) philadelphiai rabbit, aki Viyellepolai rebbének is nevezte magát, és 1939-ben adott ki heschsert az üdítőre5.

 

A Kosher Food Guide kritikája

Az egyetlen, aki továbbra sem fogadta el a Coca-Colát kósernak, az a Kosher Food Guide (Kóser Étel Útmutató) volt, ami dr. Abraham Goldstein (1861–1944), egy vallásos zsidó vegyész szerkesztésében és kiadásában jelent meg6. Ez a kósersági kérdésekkel foglalkozó folyóirat, ami az OK Kosher Laboratories égisze alatt mind a mai napig megjelenik. Ebben a kósersággal kapcsolatos cikkek és a kóser élelmiszerek hirdetései mellett külön rovatot szentelt az olvasói kérdéseknek is7.

Kiadványa8 1937 áprilisában egy olvasói kérdésre válaszolva azzal a megjegyzéssel jelent meg, hogy „a Coca-Cola glicerinnel készül”. Ezt 1939-ben és ’42-ben is megismételte. 1943 júniusában9 pedig a következőket írta: „Egyetlen új felfedezés sem történt a Pepsi-Cola és a Coca-Cola kapcsán. Továbbra is azt állítjuk, hogy mindkét termék glicerint tartalmaz” – és ezzel egyértelműen nem kóser glicerinre utalt. Dr. Goldsteint nem győzte meg Geffen rabbi kijelentése a különleges, peszáchra készült Coca-Cola kóserságáról, bár nem fogalmazott meg nyílt kritikát a rabbi felé.

Azonban 1938 januárjában az alábbiakat írta10: „A levelében említett rabbi hechserje nem változtatja meg az eset tényeit. Mi magunk az év során nem iszunk Coca-Colát, így hát peszáchkor pláne nem fogyasztanánk azt”. Dr. Goldstein 1941 januárjában11 írt egy hosszabb esszét is a feldolgozott élelmiszerekben lévő glicerinnel kapcsolatos kihívásokról és ekkor közvetetten kritizálta Geffen rabbi módszerét, miszerint a Coca-Colában használt glicerint csupán a Procter és Gamble nyilatkozataira támaszkodva fogadta el kósernek. Goldstein azt állította, hogy „írásos vallomás” (ami a Procter és Gamble-től származó dokumentumokra utal). „melyek kizárólag tiszta növényi olajok használatát igazolják, semmilyen hitelességgel nem bírnak”.

Roger Horowitz történész szerint12 „Goldstein valószínűleg nem volt tisztában azzal, hogy Geffen rabbi személyesen ellenőrizte a Procter és Gamble gyárat 1934-ben, és meggyőződött arról, hogy nincs tiltott ízátvitel treif (tiltott) és kóser glicerinek között a feldolgozás során.”

Úgy vélem azonban, hogy Horowitz nem értette meg a kritika lényegét. Nehezen képzelhető el, hogy Goldstein nem tudta, hogy Geffen rabbi személyesen ellenőrizte a Procter és Gamble-t, csak éppen nem értett egyet azzal, hogy innentől kezdve elég lenne a gyár írásos igazolása a felhasznált alapanyagokról. Ma is nemzetközileg elfogadott alapelv a kóserélelmiszer-gyártásban, hogy akkor is, amikor úgy ítéljük meg, hogy nincs szükség állandó jelenlétre a gyártás során, az évi egyszeri személyes ellenőrzés minimálisan kötelező, hogy megbizonyosodjunk, nem történt változás a gyártásban. Hiszen lehet, hogy egy kis változásnak a gyártó szempontjából nincs jelentősége, de háláchikusan változtathat a kóserság megítélésén.

Mivel éveken keresztül én jártam a Vénusz napraforgóolaj-gyárba negyedéves ellenőrzésre, pontosan tudom, hogy az OK Kosher Laboratoriesnál lehetőleg háromhavonta van ellenőrzés. Úgy gondolom, hogy más nagy kósersági szervezeteknél is hasonló lehet a gyakorlat. 

Ez tehát dr. Goldstein fenntartásának a lényege, hogy rendszeres ellenőrzés nélkül nem lehet hagyatkozni az idők végezetéig a gyár önellenőrzésére. Hiszen ők részint érintettek, részint nem szakértői a kósersági hálácháknak, így nem tudják megítélni, milyen változások számítanak a kóserság szempontjából és mik nem. Majdnem két évtizeddel később ki is derült, hogy Goldsteinnek volt igaza, ahogy azt majd később látni is fogjuk.

Most azonban időrendben haladva egy kitérőt kell tennünk a náci Németországba.

A náci támadás a kóser Coca-Cola ellen

A Coca-Cola kósersági igazolása jót tett az eladásoknak az Egyesült Államokban, hiszen a zsidó közösségben is egyre elterjedtebbé vált a fogyasztása, azonban a náci Németországban ugyanez hátránnyá vált13.

A náci szimpatizáns Karl Flach (1905–1997), a német Afri-Cola nevű utánzat ital gyártója, 1936-ban egy baráti látogatásról tért vissza az Egyesült Államokból, néhány Coca-Cola palack kupakkal, melyeken a „Peszachra kóser” felirat szerepelt. Flach valószínűleg éppen azért látogatott az USA-ba, hogy tapasztalatokat szerezzen az üdítőital gyártásáról, és azt Kölnben lévő üzemében leutánozza. A „terhelő bizonyítékokhoz” egy gyárlátogatáson jutott hozzá, ahol épp a zsidó közösség számára peszáchra gyártott hatos Coca-Cola csomagokat kapott ajándékba. A kupakok fényképe hamarosan a náci propagandában is megjelent, hogy szemléltessék a zsidó befolyás kiterjedtségét az Egyesült Államokban. Németországban Flach a kóser Coca-Cola fényképét eljuttatta másoknak is az italiparban, és a kupakok fényképét röplapra nyomtatta. Walter Oppenhoff (1905–2001), a német Coca-Cola leányvállalatot 1930-ban bejegyző német ügyvéd, bírósági intézkedést kért a fotó terjesztése ellen. Flach azonban továbbra is mutogatta privát eseményeken a képeket, gyakran állítva, hogy a Coca-Cola céget egy amerikai zsidó, Harold Hirsch irányítja. Mint a korábbiakból tudjuk, Hirsch alelnöki pozíciót töltött be a cégnél14. Ezt a tényt a nácik bizonyítékként hozták fel arra, hogy a Coca-Cola titokban zsidók irányítása alatt áll. A Coca-Cola németországi igazgatója, Max Keith (1903–1987), arra szólította fel az atlantai céget, hogy távolítsák el Hirsch-t a társaság vezetőségéből. A Coca-Cola vezetői azonban, dicséretre méltóan, kitartottak Hirsch mellett, és figyelmen kívül hagyták mind a náci támadásokat, mind Keith nyomását.

Ezzel térjünk is vissza az Egyesült Államokba!

 

1957: Megrendül a Coca-Cola kósersága

A Coca-Cola egészen 1957-ig élvezte zavartalanul kóser státuszát. Ekkor azonban ezt a nehezen megszerzett igazolást Eliezer Silver (1882–1968), az Egyesült Államok egyik leghíresebb ortodox, Litvániából származó rabbija megtámadta15. Nyilatkozatot adott ki arról, hogy ő ellenőrizte a Procter és Gamble gyárát Cincinnatiban, ahol élt. Itt azt derítette ki, hogy az állati eredetű nem-kóser és a növényi eredetű kóser glicerin ugyanazokban a csövekben folyik, így hiába növényi eredetű, amit a kósernek titulált termékbe tesznek, mégsem lehet fogyasztani. Silver rabbi ezzel a blijá problémájára utal, ami arra vonatkozik, hogy ha a kóser alapanyag nem kóser edénybe kerül, akkor ezáltal elveszti a kóserságát.

Ezt a problémát már kifejtettük egy peszáchi kérdéssel kapcsolatban16. Emlékeztetőül tekintsük át a legfontosabb tudnivalókat: bibliai kósersági alapelv17, hogy ha egy edényben forró étel vagy ital volt, akkor az beszívja magába az étel ízét, és a következő főzésnél keveredik az íz az újabbal, hiába telt el akár egy egész éjszaka is és mosták el alaposan mosogatószerrel, az csak a felületet tisztítja meg, a belsejét nem. A fenti elv miatt található a kóser konyhákban két edénykészlet, hiszen nem szabad, hogy a tejes és a húsos keveredjen18.

A beivódott ízt kizárólag kóserolással (káserolás, kóserozás) lehet eltávolítani. Ez sok esetben úgy történik, hogy 24 órán át állni hagyják, azért, hogy a beszívódott íz valamennyire „elromoljon”19, majd zubogva forró vízbe merítik20.

Ugyanúgy, ahogy ez igaz egy család konyhájában, úgy igaz ez a nagy Procter és Gamble cégnél is.  Ezek szerint a potenciálisan kóser növényi eredetű glicerin mégsem lehet kóser, mert átveszi a nem-kósernek minősülő glicerin ízét. Igaz, hogy 1934-ben Geffen rabbi mindent rendben talált, amikor ellenőrizte a gyárat, azonban az eltelt időben az üzem átállt egy másik gyártási rendszerre, ahol ez a probléma keletkezett. A Procter és Gamble mentségére legyen mondva, hogy ők becsületesen állították, hogy a glicerin növényi alapú, ám azt nem tudták, hogy ez nem jelenti azt automatikusan, hogy kóser is egyben. Silver rabbi pedig ez alapján kijelentette, hogy ameddig ez nem lesz megoldva, addig a Coca-Cola nem kóser.

A P&G azonban nem engedhette meg magának, hogy egy ilyen komoly vevőt, mint a Coca-Cola cég elveszítsen, ezért egy 30 ezer dolláros befektetéssel, ami akkoriban nagy beruházásnak számított, orvosolták ezt a problémát, úgy, hogy teljesen új gépsort hoztak létre a többitől elkülönítve a növényi glicerinnek, ami biztosította annak kóserságát, így a Coca-Cola kósersága is helyreállt.

Érdemes megjegyezni, hogy az erről az epizódról szóló újságcikk szintén meg­található Geffen rabbi levéltárában21, ami arra mu­tat, hogy még 1957-ben is úgy érezte, hogy némi felelőssége van a Coca-Cola kóserságáért.

A zselatin és a glicerin problémája

Ahhoz, hogy jobban megértsük Silver rabbi motivációját, fel kell idéznünk Geffen rabbi vitáját a többi rabbival a glicerin kóserságáról. Ebben volt egy szakasz, amikor arra hivatkoztak rabbik, hogy a gliceringyártás folyamata miatt hiába készül eredetileg nem-kóser alapanyagból, a végtermék már nem számít nem-kósernek22. Hasonló vita volt a korban az állati csontokból készült zselatinról, aminek kapcsán ugyanezek az érvek merültek fel pró és kontra. A vitába 1951–52-ben23 beszállt Áron Kotler rabbi (1892–1962) is, a litván rítusú zsidóság egyik vezetője a Lakewood, New Jersey-i Beth Medrash Govoha (BMG) jesiva alapítója (ez ma a világ talán legnagyobb jesivája!). Kotler rabbi egy hosszú responsumában24 a zselatin kósersági engedélye ellen érvelt25, szerinte ennek a fogyasztása teljesen tilos. Silver rabbi, aki közeli kollégája volt Kotler rabbinak, 1952 októberében26 csatlakozott a tilalomhoz és nyilatkozatot adott ki arról, hogy azok az ételek, amelyekben állati eredetű zselatint használnak, nem kóserek27. 

Ahogy az állati eredetű zselatin nem kóser, úgy „ikertestvére”, a glicerin sem lehet az, ez indíthatta Silver rabbit néhány évvel később arra, hogy a növényi glicerinnek is utánajárjon, abban a gyárban, amelyik a városában volt. 

 

Kóserság mint fizetett munka

Geffen rabbi mentségére legyen mondva, hogy ő – ahogy erről szó is volt korábban28 – 1934–35-ben a Coca-Cola kóserságát térítésmentesen, önkéntesen végezte. Ennek kapcsán idéztük már az unokáját29, akinek visszaemlékezései szerint talán, ha mindösszesen egy rekesz kólát kapott jutalom gyanánt. A kóserság útjában álló problémák elhárítása után, a későbbi években nem foglalkozott soha aktívan ezzel a kérdéssel.

Ha szerződésben állt volna a Coca-Cola céggel, akik évi honoráriumot fizettek volna, akkor cserébe biztos, hogy aktívabban ellenőrizte volna a gyártás minden pontját, és valószínűleg rendszeresen ellátogatott volna a Procter és Gamble-höz is.

Ezért fontos, hogy minden munka meg legyen fizetve, mert akkor igazán elvárható a magasabb szintű elkötelezettség, hiszen ily módon felelősség is tartozik hozzá30.

Érdemes fontolóra venni egy másik lehetséges szempontot is. Már idéztük korábban, amit Geffen rabbi hangsúlyozott, hogy ő elsősorban azért foglalkozott a Coca-Cola kósersági ellenőrzésével, mert a cég többször megkereste őt és felkérték erre31. Ebből kifolyólag a következő években, amikor nem érkezett külön megkeresés a cégtől, akkor teljesen passzívan állt a kérdéshez. Erről a rabbi egy másik unokája, a Jeruzsálemben élő David Geffen azt írta nekem: „Nem hiszem, hogy a nagyapám miután 1935-ben megadta a hechsert, egyáltalán foglalkozott volna a Coca-Colával.”

 

¹ Egység folyóirat 167. szám 21. old; ² Uo. 161. szám 14–15. oldal; ³ Roger Horowitz: Kosher USA 25. oldal és 268. oldal 5. lábjegyzet; ⁴ Egység uo. 167. szám 20–21. old; ⁵ Említi a philadelphiai kiadású, jiddis nyelvű Forvertz (Philadelphia Forward) 1939. március 30. 11. oldali cikkében; ⁶ Lásd még Egység uo. 164. szám 13. oldal; ⁷ Horowitz uo. 28-29. oldal; ⁸ Az alábbit idézetek Horowitz alapján, uo. 33. oldal végén és 268. oldal 15–16. lábjegyzet; ⁹ 30. oldal; ¹⁰ 28. oldal; ¹¹ 35. oldal; ¹² Uo.; ¹³ Az alábbi rész Adam Mintz: Is Coca-Cola Kosher? 87. oldal és http://web.archive.org/web/20061030084850/http://ajhistory.blogspot.com/2006/07/rabbi-tobias-geffen-harold-hirsch-and.html alapján. A történetet Jeff Schutts professzor dolgozta fel doktori disszertációjában:  “Coca-Colonization, ‘Refreshing’ Americanization, or Nazi Volksgetränk? – The History of Coca-Cola in Germany, 1929-1961”, Georgetown University, 2003.; ¹⁴ Lásd Egység uo. 161. szám 13–14. oldal; ¹⁵ Az alábbiról lásd National Jewish Post and Opinion, 1957. november 18., idézi Horowitz uo. 42–43. oldal és Mintz uo. 87. oldal; ¹⁶ Gut Sábesz 24. évfolyam 30. szám 4. oldal; ¹⁷ 4Mózes 31:22–23.; ¹⁸ Sulchán áruch JD 93:1.; ¹⁹ Uo. 122:1–2.; ²⁰ Lásd SÁ RSZ 452:11.; ²¹ Lásd fent, a 15. lábjegyzetet; ²² Lásd erről Egység uo. 164. szám 13–15. oldal; ²³ A következő lábjegyzetben jelölt responsumnak nincs dátuma, de egy másik, rövid, 1962. áprilisban írott responsumban (uo. 16. fejezet) azt írja, hogy „erről írtam több, mint tíz évvel ezelőtt”, amiből kiderül, hogy a korábbi írása kb. 1951–52-ben született; ²⁴ Misnát Rábi Áháron responsum 1. kötet 17. fejezet; ²⁵ A zselatinról különböző véleményeket lásd Zsidó jog és etika 2. kötet 112–113. oldal; ²⁶ Horowitz uo. 64. oldal. A témában lásd még itt: https://seforimblog.com/2021/12/gelatin-supposed-retractions-and-abraham-goldstein-part-1/; ²⁷ Horowitz (uo. 66. oldal) azt írja, hogy Silver rabbi érvelése sajnos nincs lejegyezve. De egyértelmű, hogy az érvelés nem Silver rabbi írásaiban keresendő, mert azok Kotler rabbi responsumában megvannak; ²⁸ Egység uo. 162. szám 21. oldal; ²⁹ Uo.; ³⁰ Erről a Talmud (Bává kámá 85a.) egy közmondást idéz, ami az eredetiben egy szójáték is egyben: „Orvos, aki ingyen gyógyít, annyit is ér!”; ³¹ Lásd pl. Egység uo. 167. szám 19. oldal; ³² Uo. 161. szám 12. oldal; ³³ Lásd uo. 166. szám 13. oldal végén; ³⁴ 2022. február 4., lásd https://www.kansascity.com/news/nation-world/national/article258025648.html; ³⁵ Lásd még https://en.wikipedia.org/wiki/Western_use_of_the_swastika_in_the_early_20th_century; ³⁶ A témában lásd még itt: https://dotoho.atlatszo.hu/2019/08/21/hamisitvany-a-kormanyzati-propagandaban-megjelent-naci-coca-cola-reklam/.

 

Az első érdeklődés a Coca-Cola kóserré tétele iránt

Az alábbi történelmi levélben olvasható az eddigi kutatásaim alapján az első említés a rabbinikus irodalomban a Coca-Cola fogyasztásának kósersági problematikájáról. Ez egyben a legkorábbi nyoma annak, hogy a Coca-Cola vállalat meg próbálta szerezni a kósersági engedélyt az üdítőre. Ezt a levelet Élijáhu Zeév Kochin (1870–1946) pittsburghi rabbi írta 1925. július 17-én. Korábban32 egy összefoglaló tanulmány alapján már idéztünk a levél tartalmából, most pedig sikerült a teljes szöveget megszereznem.

„Arra kérem, hogy vizsgálják meg ezt az ügyet, hogy megtudjam, hogyan kell eljárnom a következő napokban. Egy nagy vállalat megkeresett engem és arra kért, hogy szolgáltassak nekik kósersági tanúsítványt a ‚Coca-Cola’-ra, amelyet különböző gyümölcsökből készítenek az Ön városában. Aggódom, hogy esetleg hozzáadnak valamilyen alkoholt, és hogy azt szabad-e használni a peszáchi ünnep alatt. Ha ez így van, akkor [értesítenünk kell mindenkit, hogy] eltávolítsuk őket a tiltott dologtól, mert jelenleg engedély nélkül fogyasztják fenntartások nélkül, és azt állítják, hogy ez megengedett. Ez a becsületes emberek számára problémát okoz. Biztos vagyok benne, hogy Ön alaposan kivizsgálja ezt az ügyet, és tájékoztat engem.”

Meg kell jegyezni, úgy tűnik, Kochin rabbi nem ismerte jól Geffen rabbit, mert Joszéfnek szólította a levelében Tuvia helyett, ami az édesapja neve volt, ráadásul a Georgia állambeli Atlanta helyett a New Jersey állambeli Atlantic City rabbijának nevezte. Ezzel együtt végül eljutott a jó címre ez a történelmi dokumentum, különben nem találtam volna meg Geffen rabbi archívumában…

Sajnos erre a levélre sincs meg Geffen rabbi válasza, így nem tudhatjuk meg belőle, volt-e már véleménye a kérdésről és ha igen, milyen álláspontot képviselt. Annak se találtam nyomát, hogy ezek után Kochin rabbi adott-e hechsert a Coca-Colára. Az bizonyos, hogy 1931-ben Pittsburghból Zeév Wolf Leiter rabbi adott hechsert33. Elképzelhetőnek tartom, hogy Geffen rabbi válaszolt, megírta, hogy nem tudja megerősíteni a Coca-Cola kóserságát, aminek hatására Kochin rabbi elutasította a vállalat kérését.