A nagy Coca-Cola titok: hogy lett kóser a világ első számú üdítő itala?

Kanyargós úton a kóserság felé

A Coca-Cola kóserrá válása az amerikai rabbik levelezésének tükrében

 

Volt idő, amikor a Coca-Cola egyet jelentett az Egyesült Államokkal: az amerikai életérzés kulturális ikonjaként mindenki azt itta, nem-zsidó és zsidó egyaránt. Aztán a Coca-Cola meghódította a világot, és ma már mindenhol isszák. Innen ered a mondás, hogy két dolog van, amit mindenhol meg lehet találni: a Coca-Cola és a Chábád.

 

Geffen rabbi mélységes csalódottsága a rabbikban

Sorozatunk előző részében¹ olvashattuk Geffen rabbi és Pardes rabbi vitáját, ami 1930–31-ben zajlott a Coca-Cola kóserságáról. A levélváltás hatására Pardes rabbi Atlantába utazott, ahol újabb kósersági igazolást állított ki. Ez a dokumentum azonban, bár látszólag Pardes rabbi korábbi véleményét támasztja alá, egy fontos változást tartalmaz: elismeri benne, hogy a chicagói üzemben nem gyártják a Coca-Colához használt szirupot, mivel az kizárólag az atlantai gyárban készül.. Egy másik jele is van annak, hogy az atlantai látogatás nem múlt el nyom nélkül: a kósersági hirdetés szövegéből kikerült a legmagasabb elismerést jelentő „a rabbik asztalára méltó” kifejezés, ami gyakorlatilag a kósersági szint leminősítése.

A két apró előrelépés ellenére Geffen rabbi mélyen csalódott, hogy Pardes mindazok után, amit Atlantában saját szemével látott, továbbra is tartotta magát a Coca-Cola kóserságához. Csalódottságának mértéke jól látszik abból, hogy még egy pár évvel később, 1934-ben is igen erős szavakat használva írt erről a viselkedésről.

Az alábbi levelet peszách után két nappal az előző számban² már megismert Refáél Ávigdor Landau (1877–1955) Brookline, massachusettsi rabbinak írt, felidézve az 1930-ban egyszer már részletesen kifejtett kifogásait. Ebből a levélből is kiderül az, hogy a Coca-Cola kósersága nem Geffen rabbi vágya volt, hanem a cég kérte őt újra és újra a kósersági engedély megadására³. [Azonban érdemes hozzátenni, a Geffen család szóbeli hagyománya szerint⁴, a rabbi azért is mélyedt el a témában ennyire, mert a kisgyerekei panaszkodtak, hogy a „nemzeti ital” nem kóser peszáchra.] Fontos megjegyezni, hogy ez az egyetlen teljes magánlevél Geffen rabbitól, ami a levéltári hagyatékában fennmaradt. Lehet, hogy ez csak egy piszkozat volt, vagy esetleg a kemény stílusa miatt meggondolta magát és elállt az elküldésétől.

„»Különbséget tenni a tisztátalan és a tiszta között« hetiszakasza⁵, [5]694, Atlanta [1934. április 9.]

Ma láttam a Morgen Journal című [jiddis nyelvű] újságban⁶ megjelent a ‚Coca-Cola’ italra kiadott kósersági engedélyét, peszáchra és az év minden napjára vonatkozóan. Meglepetéssel töltött el, hogy egy ortodox rabbi hogyan adhat engedélyt valamire, aminek elkészítését soha nem látta, és hogyan tanúsíthatja, hogy nincsenek tiltott keverékek vagy cháméc benne.”

Az említett hirdetések az alábbi szöveggel jelentek meg: „Ezúton nyilvánosan tájékoztatom a zsidó közösséget, hogy megállapodtam a New England-i Coca-Cola vállalattal, melynek székhelye Cambridge-ben, Massachusettsben található, hogy a közelgő peszách ünnepére előállítsák a Coca-Cola italt. Az italt a legnagyobb kémikusok vizsgálták meg, és teljesen növényi italnak minősítették. Mentes mindenfajta cháméc-tartalomtól, különleges új üvegekbe kerül a peszách alkalmából, és a legszigorúbb hásgáchával került palackozásra. Minden Coca-Cola palack koronával van ellátva. A nevem alatt szereplő‚ Peszáchra kóser’ jelentése: teljesen biztos, hogy kóser peszách ünnepére.

Refáél Ávigdor Landau, brookline-i rabbi, Massachusetts.

Az ár változatlan, mint mindig.”

Térjünk vissza Geffen rabbi leveléhez:

„Ez az ital Atlantában készül és készült, amely Georgia államban van, ahol élek. Nem egyszer, és nem kétszer látogattam el a gyárba, mivel a tulajdonosok szerették volna, ha kósersági engedélyt adok nekik. Sajnálatomra azonban nem tudtam nekik tanúsítványt adni, nemcsak peszáchra, hanem az év többi részére sem, mivel nem kóser keverékeket használnak, amelyhez nem kóser állatok zsírjából készült zselatint kevernek és alkoholt is. És ha adnak is mások kóser tanúsítványt, ők sem voltak jelen a gyártás helyén. Egy chicagói rabbi, aki korábban adott tanúsítványt, valójában soha nem volt Atlantában. Amikor írtam az Águdát Hárábánim [rabbinikus szervezeté]nek, és ők kifejezték aggodalmukat, akkor [ez a rabbi] eljött Atlantába, és személyesen tapasztalta meg a nem kóser összetevők keverését, de később sem vonta vissza a tanúsítványát

Hogy tudnánk tehát felkiáltani az amerikai zsidók miatt, akik túl könnyen veszik a nem kóser ételek törvényeit, ha olyan rabbik vannak, akik túl könnyen adják ki a tanúsítványokat olyan dolgokra, amelyekről mindenki tudja, hogy tiltottak?

A fent említett vállalat tulajdonosai múlt héten újra megkerestek, és kérték a kósersági engedélyt, de vissza kellett utasítanom, amíg meg nem oldják, hogy az italt glicerin és alkohol nélkül készítsék. Nyilvánvalóan nem tudják ezt megtenni, mivel a keverékbe kerülő kis mennyiségű glicerin olyan erős, hogy megakadályozza az ital erjedését és romlását. Nem csoda, hogy ilyen a zsidóság állapota és a rabbik tisztelete az országunkban, ahogy bölcseink mondták⁷, [hogy minden a vezető hibája].

A Tóra tisztelete és Izrael táborának törvénytelensége miatti aggodalomban megtört szívvel írom ezt alá.”

 

A rabbik Geffen rabbihoz kezdenek fordulni

Geffen és Pardes rabbi heves levelezésének az egyik hatása az volt, hogy minden érintett, kóserságot adó rabbihoz eljutott a probléma híre, hiszen Pardes rabbi, ahogy az 1931. február 28-án kelt levelében megüzente  Geffennek⁸, tájékoztatta a rabbikat a felmerült kérdésről, mielőtt ellátogatott volna Atlantába: „Múlt héten írtam minden rabbinak az összes helyen, akik tanúsítványt adnak az ezzel kapcsolatban felmerülő aggályokról”.

Ennek a tájékoztatásnak köszönhetően voltak olyan rabbik, akik innentől egyenesen hozzá fordultak, ahelyett, hogy továbbra is a Pardes rabbitól kapott, másodkézből származó információkra hagyatkoztak volna.

Ezek között volt Slomo Jichák Levin (1886–1984) Minnesota állambeli Minneapolis rabbija, aki már korábban is adott hechsert⁹. A levélen nincs évszám, csak a hónap és nap van jelölve, azonban a levél megfogalmazásából feltételezhető, hogy 1931-ben lehetett, amikor is február 28-ára esett „ádár hó 6”. Ebben az esetben Levin rabbi már egy nappal azután, hogy kézhez vette Pardes levelét, írt is Geffen rabbinak.

„Láttam a chicagói Pardes rabbi levelét, aki azt írja, hogy Ön tanúvallomást tett a Coca-Coláról, hogy személyesen látta, hogy használják glicerint, amiben keverve van hús és tej. Ezért kérem, tájékoztasson a részletekről ebben az ügyben, mivel egész évben fogyasztjuk ezt az italt, és kóser tanúsítványt is kiadunk rá peszách ünnepére, mert a vegyészekre támaszkodtunk, akik tanúsítják, hogy nincs ebben az italban semmilyen húsból vagy gabonából származó összetevő, hanem mindent természetes anyagokból készítenek.”

Nem lehet biztosan tudni, hogy Levin rabbi melyikükre hallgatott, ám egyelőre csak két Coca-Cola forrást találtam, amiben ő szerepel mint kóserságot adó rabbi: egyet 1927-ből¹⁰ és egyet 1931. elejéről¹¹. Ennél későbbről egyelőre nem találtam nyomát annak, hogy foglalkozott volna a Coca-Cola kóserságával. 

 

Nagy izgalommal várják a Coca-Cola első kóser peszáchját

Ezzel eljutottunk 1934-hez, amikor is – ahogy erről már korábban írtunk¹² – hosszú huzavona utána sikerül Geffen rabbinak megoldania a glicerin-kérdést, amitől év közben kóser lett a Coca-Cola, és az alkohol problémáját is, amitől pedig peszáchra lett volna kóser. Azonban, noha a glicerin terén azonnal átálltak a kóser verzióra, a Coca-Cola vállalat nem tudott átállni a peszáchi alapanyag használatára ünnep előtt, ezért ebben az évben még peszáchkor nem lehetett fogyasztani kóser kólát. Nem csoda hát, ha mindenki izgatottan várta, hogy mi lesz a sorsa a kedvenc üdítőjüknek, lehet-e majd Coca-Colát inni 1935-ben, peszách ünnepén. 

Jesájá háLévi Hurwitz (1883–1978) a kanadai Winnipeg Chábád rabbija, már 1934. december 30-án Geffen rabbihoz fordult ez ügyben. Miután megköszönte Geffen rabbi körlevelét, amelyben értesítette a rabbikat a Coca-Cola kóserságáról és örömének adott hangot, rögtön aziránt is érdeklődik, hogy peszáchra is kóser lesz-e az ital az 1935-ös évben. Vagyis, át fog-e abban az évben állni a gyár ünnepi előállításra.

„Tavaly nyáron egy körlevelet kaptam Öntől, melyben nyilvánosan közölte, hogy látogatása során a ‚Coca-Cola’ üzemben meggyőződött arról, hogy semmilyen tiltott keverékkel kapcsolatos aggály nincs. Még a legalaposabban eljáró személyek is kétségek nélkül fogyaszthatják azt. Ez az információ megnyugtató volt számunkra, mivel egy ilyen nagy tekintélyű rabbi, aki a helyszínen tartózkodik [vagyis Atlantában lakik], minden kétséget kizáróan tisztázta az ügy hitelességét. Hálásak vagyunk Istennek, hogy megszabadultunk azok kétségeitől, akik megkérdőjelezik ennek az italnak [a kóserságát], melyet több ezer és tízezer zsidó fogyaszt. Azonban továbbra is tisztáznunk kell az ügyet a peszách ünnep alatti fogyaszthatóságával kapcsolatban, hogy létezik-e valamilyen kovászos keverékkel kapcsolatos aggodalom. Végtére is, ebben az országban számos neves rabbi engedélyezi a fogyasztását peszách alatt, ugyanakkor számos szkeptikus és kritikus vélemény is van ezzel kapcsolatban. »Aki belekezd egy micvába, annak azt mondjuk, hogy fejezze is be«¹³. Ön, mint a helyszínen tartózkodó személy, képes lenne ezt kivizsgálni és mielőbb tájékoztatni engem róla. Előre is köszönöm.”

Hasonlóan fogalmazott Cvi Hirs Kohén (1898–1969) New Yorki-i rabbi, aki ugyancsak Geffen rabbihoz fordult információért és mentegette magát, amiért eddig nem fordult hozzá a kérdésben. Ő, Levin rabbihoz hasonlóan, szintén adott kósersági engedélyt a Coca-Colára¹⁴, csak ő New York államban. 1935. január 29 -én így írt:

„Ahogy Ön is tudja, én vagyok az a rabbi, aki felügyeli és kóser tanúsítvánnyal látja el a Coca-Cola italt itt New Yorkban a peszách ünnepére. Mivel Ön egy neves rabbi, biztosan a legjobbat feltételezi egy kollégáról, hogy nem ragadtatná ilyen lépésre [ti. hechsert adni] magát alapos vizsgálat és hetvenhétszeres ellenőrzés nélkül, és teljesítette kötelességét Isten, a Tóra és népe irányába, mert Isten ments, hogy Ábrahám leszármazottja megbotránkoztassa a nyilvánosságot valamivel, ami a leghalványabb lehetőségét is hordozza annak, hogy a kovászos tilalmát megsértsék a peszách ünnepén.

És valóban, pontosan ezt tettem, amint azt pontonként megmagyarázom. Kérem, engedje meg!

Mivel a Coca-Cola szirup előállítása nem New Yorkban történik, személyesen szerettem volna utazni Atlantába, hogy ott vizsgálódjak és érdeklődjek, de megelőzött Smuél Áron Pardes rabbi Chicagóból, akit nagyra becsülök én, és a nyilvánosság is, mint tekintélyes személyiséget és a legelismertebb és legnagyobb szervezetnek, az amerikai Águdát Hárábánim¹⁵szószólójaként ismert tagját. Pardes rabbi, tekintélyével, táviratok és levelek útján tájékoztatta az összes rabbit az Egyesült Államokban, hogy minden rendben van ott, és kóser a peszách ünnepére. Én az ő szavaira támaszkodtam.

Másrészről, megkaptam a Montreali Rabbik Tanácsának tanúsítványát, amely 5690-ben (1930-ban) már tanúsította az italt a peszách ünnepére vonatkozóan¹⁶. Ami a Coca-Cola üvegek itt New Yorkban történő töltését illeti, kitűnő felügyeletet biztosítottam az elejétől a végéig. Felügyeltünk a szirupos hordók kinyitásától (amely Atlantából érkezik) a palack lezárásáig mindenre a háláchá és a szabályok szerint.

És ma az Águdát Hárábánim titkára, [Jehudá Léb] Seltzer rabbi¹⁷ telefonon felhívott és érdeklődött a Coca-Cola felől. Személyesen találkoztam vele [Jiszráél] Rosenberg¹⁸ és [Joszéf] Kanvitz¹⁹ rabbik²⁰ jelenlétében, és mindent elmagyaráztam, és meglepődtem, mert valóban nem tudtam, hogy van olyan kiváló és nagy rabbi, mint Ön Atlantában. Ha korábban tudtam volna erről, előzetesen felvettem volna a kapcsolatot Önnel. Mert én soha nem léptem át a kollégáim hatáskörén a mai napig. Az említett rabbik valóban megbíztak a szavaimban, ismerve engem és azt, amit képviselek, és úgy határozták, hogy Seltzer rabbi levélben tájékoztatja Önt erről az ügyről Kanvitz rabbi elnök utasítása alapján és aláírásával.

Személyesen is Méltóságoddal fogok fordulni Önhöz mint a ‚Márá döátrá’ [a város rabbija], annak érdekében, hogy biztosítsam, hogy jutalmát ne csorbítsák a Tóra és tanítványai tiszteletében.

Most pedig Önhöz fordulok egy kéréssel kapcsolatban, mivel a ʻCoca-Cola Palackozó’ vállalat New Yorkból kóser tanúsítványt szeretne kapni erre az italra a peszách ünnepére, ahogyan azt az előző évben is tették, ezért a kérdésem az alkohollal kapcsolatban, mi a teendő?

Már tudom, hogy az alkohol gabonából készül, de ki a gyártója ennek az alkoholnak, és honnan származik? Bár annak minden keveréke elillan és illata eltűnik a Coca-Cola előállítása előtt, mégis egy ilyen apróság sem elfogadható számomra.

Teljes bizonyossággal bízom abban, hogy Ön gyors és szeretetteljes válasszal reagál majd nekem, és fényt derít erre az ügyre. Előre is hálásan köszönöm válaszát.”

Abból, hogy Hurwitz rabbi 1935. február 25-én újabb levelet írt, úgy tűnik, hogy januárban még nem tudott pontos választ adni Geffen rabbi a kérdésre.

„Nagy tisztelettel megkaptam nagyrabecsült levelét időben, nagy hálával, és azóta izgatottan várom a friss híreket, hogy talán az ügy már kezelve van-e és megoldódott-e a Coca-Cola italban esetlegesen lévő kovászos keverék tekintetében. Ezért most emlékeztetni szeretném Önt erre, valamint arra kérem, hogy szíveskedjen mielőbb tájékoztatni a kérdés eredményéről. Előre is nagyon köszönöm.”

1935-ben április 17-re esett peszách első estéje, és Geffen rabbinak márciusra sikerült megállapodnia a Coca-Cola vállalattal arról, hogy időben átállítják a gyárakat peszáchi gyártásra. Erről értesítette is Hurwitz rabbit, aki nagy örömmel nyugtázta a jó hírt, ahogy az kiderül a harmadik leveléből, mely 1935. március 9-én kelt.

„Köszönettel vettem az Ön levelét és kártyáját. Nagyon köszönöm a jó híreket, amelyeket megosztott velem a Coca-Cola ital kóser tanúsítványával kapcsolatban, amit sikerült a legmagasabb színvonalon helyreállítani, még a peszách ünnepére is, hogy Izrael összes tagja, beleértve a legalaposabb egyéneket is, fogyaszthassa.”

Értelem szerint Kohén rabbi is megkapta ezt a fontos értesítést, és ennek fényében további hosszú éveken keresztül adta New Yorkban a peszáchi kósersági engedélyt a Coca-Colára²¹.

Nehezen áll helyre a bizalom a Coca-Colával szemben

1935 peszáchján tehát már minden szempontból rendben lévő kóser Coca-Colát gyártottak, az egész vallásos közösség örömére. Ám még egy évvel később is voltak olyanok, akik hezitáltak, hogy megbízzanak az információban és újra fogyasszák az üdítőt. Úgy tűnik, hogy eddigre az USA zsidóságán belül széles körben elterjedt a Coca-Colával kapcsolatos kritikák híre, melyek a korábbi kósersági problémák miatt merültek fel. Ezért is fordulhatott Yitzchak háKohén Izsák (feltehetően magyarszármazású) rabbi, a Memphis, tennessee-i a Chevra Misna közösség vezetője Geffen rabbihoz, 1936. június 16-án az alábbi kérdéssel:

„Ezzel a levéllel járulok méltóságod színe elé, ezerszer kérve bocsánatát, és érdeklődöm a Coca-Cola italról, hogy van-e bármilyen aggodalom a fogyasztásával kapcsolatban. Méltóságos Moshe Blackman úr, a közösségünk tagja, aki igazságosságáról és istenfélelméről ismert, tartózkodik ettől az italtól, mivel néhány évvel ezelőtt Ön kétséget ébresztett vele szemben. Most érdeklődöm, hogy a helyzet megváltozott-e, és ha igen, kóserebbé vált-e, vagy továbbra is ugyanolyan, mint korábban”.

Érdekes tény az is, hogy 1936-ban Mose Nátán Taxon (1891–1942) Memphis másik ortodox rabbija igazolta a Coca-Cola kóserságát²², Izsák rabbi mégis úgy érezte, hogy csak akkor lesz képes nyugvóponthoz jutni, ha egyenesen az első forrástól, Geffen rabbitól fog kapni erről megerősítést.

Bár a válaszlevél ezúttal sincs birtokunkban, jól tudjuk, mit felelhetett erre Geffen rabbi: a Coca-Cola immár egész évben és peszáchkor is kóser. A történet azonban ezzel nem ér véget…

 

¹ Egység folyóirat 166. szám 12–15. oldal; ² Uo. 13. oldal; ³ Lásd uo. 162. szám 21. oldal; ⁴ Lev Tuviah 15. oldal; ⁵ Idézet a Smini hetiszakaszból (3Mózes 11:47.). A rabbinikus irodalomban kétféle dátumjelölés létezik. Az egyik évszám, hónap és nap, a másik pedig, az, amikor az évszám mellett az aktuális hetiszakasz szerepel, mellette egy számmal egytől hatig, ami a hét munkanapjaira utal. Ha a hetiszakaszt jelöljük, akkor nem feltétlenül a hivatalos nevét használjuk, hanem lehet akár egy tetszőlegesen választott mondatot a szakaszból. Ezt sokszor a rabbik nagyon kreatívan használják, a levél témájához igazítva az idézetet. Vagyis olyan idézettel jelölik a dátumot, ami pró vagy kontra rávilágít a levél tartalmára. A mi esetünkben egyértelmű az utalás, a rabbi azt szeretné hangsúlyozni az idézettel, hogy különbséget kell tenni a kóser és nem kóser dolgok között.; ⁶ A következő számokban találtam a fent említett kósersági hirdetést az évek során: 1930. április 4. 3. oldal, április 11. 11. oldal, 1932. április 17. 10. oldal, 1934. március 29. 10. oldal, 1935. április 12. 2. oldal, 1936. április 5. 12. oldal; ⁷ Lásd RáSI az 5Mózes 1:13. végéhez; ⁸ Egység uo. 15. oldal; ⁹ Lásd lejjebb; ¹⁰ Uo. 163. szám 16. oldal; ¹¹ Uo. 166. szám 13. oldal végén; ¹² Uo. 161. szám 14. oldal; ¹³ Lásd Midrás Tánchumá, Ékev 6.; ¹⁴ Lásd az alábbi hirdetéseket a jiddis nyelvű napilapokban: Morgen Journal 1932. március 24.  5. oldal, április 7. 7. oldal; Forvertz 1932. április 15. 6. oldal; Der Tog 1933. április 6. 3. oldal; ¹⁵ Az Agudath Harabonim, angol nevén Union of Orthodox Rabbis of the United States and Canada (UOR) 1902-ben jött létre, Amerika legnagyobb, ortodox rabbikat tömörítő szervezeteként; ¹⁶ Lásd még uo. 166. szám 13. oldal már az előző évről, 1929-ben; ¹⁷ 1876–1959.; ¹⁸ 1872–1956.; ¹⁹ 1878–1944.; ²⁰ Az említett két rabbi volt az Águdát Hárábánim szervezet elnöke; ²¹ Lásd Egység uo.163. szám 16. oldal az 1938. évből. A legkésőbbi említést a Forvertz napilapban találtam róla egy 1956. május 13-i hírben a 11. oldalon; ²² Egység 164. szám 12–13. oldal; ²³ Uo. 161. szám 12. oldal; ²⁴ Lásd uo. 166. szám 13. oldal végén.

 

Az amerikai ortodox zsidóság

Olvasva ezeket a leveleket Minnesotából, Winnipegből, Tenessee-ből, nem mehetünk el szó nélkül amellett a tény mellett, amire ez mintegy mellékesen rámutat. Ez pedig az, hogy az 1930-as években egész Amerika-szerte éltek ortodox vallásos zsidók, ortodox közösségek, ortodox rabbikkal, akiknek fontos volt a kóserság és a vallási szabályok betartása. A hagyományhű zsidóság csak később, a ’40-es évektől nagyon összezsugorodott, és visszahúzódott egy-egy nagyobb központba, mint például New York-ba. Ez a folyamat egészen a ’80-as–90-es évek fordulójáig tartott. Az elmúlt négy évtizedben azonban, nagy részben a lubavicsi rabbik és küldöttek szerteágazó munkájának köszönhetően, újra kiépülnek a vallásos közösségek az Egyesült Államok távolabbi területein is, és újra terjed az ortodox zsidóság azokon a helyeken, ahol 100 évvel ezelőtt egyszer már meggyökerezve működött.