Az elmúlt vasárnap a 21 évesen kivégzett Sophie Scholl-ra, az antifasiszta „Fehér Rózsa” ellenállási csoport tagjára emlékeztek Németországban, a fiatal nő születésének századik évfordulója alkalmából.
Sophie Scholl-t és az ellenálló csoport más tagjait 1943-ban tartóztatták le, miután a müncheni egyetem erkélyéről Adolf Hitlert és a náci rezsimet kritizáló röpcédulákat dobáltak a tömeg közé. Az elfogásuk után négy nappal később őt és bátyját kivégezték, miután nem voltak hajlandók „bocsánatot kérni”.
A német iskolákban a második világháborúról szóló történelemóráknak egyik legfontosabb eleme lett a Scholl-testvérek története, annak a folyamatnak a megismertetése, hogy a két fiatal hogyan vált fokozatosan a nemzetiszocializmus ideológiájának és a militarizmus borzalmainak elutasítójává. A testvérek életét és az ellenállási mozgalom munkáját számos oktatófilm és színházi darab feldolgozta, legutóbb az Instagramon is megjelent a történet.
Sophie Scholl (1921–1943), a német fiatalok többségéhez hasonlóan, eleinte a nemzetiszocializmus lelkes híve volt, s maga is belépett a leányszövetségbe (Bund Deutscher Mädel), mely a Hitlerjugend női megfelelője volt. Később egyre kritikusabban szemlélte a rendszert, 1940-től már egyértelműen antifasiszta nézeteket vallott, majd bátyján, Hanson (1918–1943) keresztül – aki a Ludwig-Maximilians-Universität-en orvosnak tanult – kapcsolatba került a Fehér Rózsa nevű, főképp egyetemistákból álló ellenállási mozgalommal, akik náci ellenes röplapjaikat telefonfülkékben és autók szélvédőin hagyták.
A hatodik felhívásukat, amelyben a nácik bukását és egy új szellemiségű Európa létrehozását kezdeményezték, 1943 elején kezdték el terjeszteni, február 18-án mintegy 1700 röplapot osztottak szét az egyetemen, amit az egyetem gondnoka, egy SA tag lefülelt és az „elkövetőket” a rektori hivatalba vitte, ahol az egyetem vezetői átadták őket a Gestapónak. Február 22-én a müncheni népbíróság „hazaáruló tevékenység pártolásáért”, „hazaárulás előkészítéséért” és a „véderő bomlasztásáért” vádjával halála ítélte Sophie és Hans Schollt és Christoph Probst nevű társukat. Az ítélet értelmében még aznap guillotine-nal lefejezték őket.
Az elfogatásuk napján terjesztett röpiratot Helmuth James Graf von Moltke (1907–1945) jogász, a Kreisau-kör alapítójának közbenjárásával Nagy-Britanniába juttatták, ahol sokszorosították, s később brit gépekből szórták a német városok felett.
Amikor 2005-ben a német ZDF tévécsatorna szavazást indított a valaha élt legnagyobb német emberekről, akkor Sophie és Hans Scholl a negyedik helyre kerültek, megelőzve ezzel Bachot, Bismarckot, Einsteint, de még Goethét is. Az ikonikus testvérpárról és az ellenállási mozgalom életéről magyarul 2014-ben jelent meg Anette E. Dumbach és Jud Newborn könyve Sophe Scholl és a Fehér Rózsa címen.
Vasárnap több tucat fiatal vett részt Münchenben a Scholl életéről szóló színházi előadáson, melyet a világjávány visszaszorítása érdekében hozott korlátozások miatt a szabadban tartottak.
A bajor kormányzó, Markus Soeder múlt hét pénteken koszorúzta meg Scholl egyetemi szobrát, majd térdre ereszkedve tisztelgett a mártír hősnő előtt, aki „életét áldozta a szabadságért, az álláspontjáért és a lelkiismeretéért”.
Nem olyan régen karanténellenes – és közéjük vegyülve vírustagadó – tüntetők Sophie Schollt is zavaros ideológiájukba keverték, melyben a náci kirekesztő és gyilkos rezsimmel próbálták párhuzamba hozni a kormány járványügyi intézkedéseit a karanténról és a maszkhordásról. A nácizmussal szembeni ellenállás ikonjának a tüntetésen való szerepeltetése sokakban váltott ki ellenérzést, így számos holokauszt-túlélőben és a Nemzetközi Auschwitz Bizottságban is.
Josef Schuster, a Német Zsidók Központi Tanácsának vezetője „visszataszítónak és nem tolerálhatónak” nevezte a karantén miatt „szenvedők” és a náci rezsim áldozatai közötti összehasonlítást.
A Scholl-testvérek humánus szemlélete legyen örök példa mindenki számára!
Cseh Viktor
Források: