A messiás lakomája

Elérkeztünk peszách utolsó (két) napjához. A Báál Sém Tov által mintegy 250 évvel ezelőtt létrehozott hagyomány szerint peszách utolsó óráiban, a délutáni mincha ima után van az ideje a messiás lakomájának, melyet héberül szeudát másiáchnak neveznek.

Izraelben a hetedik, a diaszpórában a nyolcadik napon tartják ezt a lakomát. A hászididzmus alapítója annak idején tárt kapukkal ülte meg ezt az eseményt, és bárki, aki akart, részt vehetett rajta. Az ünneplés általában nem sokkal naplemente előtt kezdődik, órákon át tart, és csak az éj beállta után ér véget. A résztvevők így dalokkal és tóramagyarázatokkal búcsúztatják a kovásztalan kenyér ünnepét.

Peszách utolsó napján – melyet ácháron sel peszách, vagy svii sel peszách névvel illetnek – a tóraolvasást követő prófétai szakasz Jesája próféta könyvéből származik (Jesája 10:32-12:6), és a messiási idők csodáiról szól. A prófécia egy majd elérkező vezetőről beszél: „És nyugszik rajta az Örökkévaló szelleme, a bölcsesség és értelem szelleme, a tanács és erő szelleme, a megismerés és istenfélelem szelleme.” (11:2), valamint arról, hogy teljes béke lesz a földön: „És lakozik a farkas a báránnyal és a párduc a gödölyével heverész; borjú, oroszlánkölyök és hízóbarom együtt, és egy kisfiú vezeti őket.” (11:6)

Báál Sém Tov idejétől a rebbe Rásáb koráig a messiás lakomájának fő eleme a macesz, a kovásztalan kenyér volt. Az ötödik rebbe, a rebbe Rásáb (Sálom Dov Ber rabbi) több mint egy évszázada, 1906-ban a messiás lakomájának a részévé tette négy pohár bor fogyasztását, tükrözve az egy héttel korábbi széder fontos jelképét. Ezek mellett gyümölcsöt és egyéb finomságokat is felszolgálnak. A macesz ízetlen lapossága az önzetlen alázatosságot, a transzcendenciára való vágyat szimbolizálja. Ezzel szemben az ízletes és élvezetes bor saját személyiségünk egyéni törekvéseit jelképezi. E két élelem együttes fogyasztása azt jelképezi, hogy önmagunk felemeléséhez nem kell megsemmisítenünk saját identitásunkat.

Peszách utolsó napján, magyarázta a hatodik rebbe, Joszef Jicchák Schneerson rabbi, a Másiách fénye már a világban ragyog, ezért van itt az ideje annak, hogy megüljük a messiás lakomáját. Sok közösségben a zsinagógában tartják ezt a lakomát, és a résztvevők messiással kapcsolatos történeteket, tóramagyarázatokat mondanak. Ezek között a lakoma vezetője időnként bejelenti, hogy elérkeztek a következő pohár borhoz. Ezen az estén nem kell meginni az egész pohár bort, egy-egy korty is elegendő.

Ez a lakoma tehát a megváltás gondolatkörét hordozza. Peszáchkor az egyiptomi rabszolgaságból való szabadulást ünnepeljük, és az ünnep utolsó napján a végső megváltásra koncentrálunk: „S lesz ama napon, másodszor kinyújtja az Úr az ő kezét, hogy megszerezze népe maradékát… És zászlót emel a nemzeteknek és összegyűjti Izrael elszéledtjeit, és Jehúda elszórtjait egybehozza a földnek négy széléről.” (11:11-12). A messiás lakomájának célja, hogy elmélyítse az ember tudatosságát a megváltásra való várakozással kapcsolatban. Ahogyan a Rámbám (Májmonidesz) tizenhárom hitelvében mondjuk minden nap: „Hiszek teljes hittel a másiách eljövetelében. Még akkor is, ha késlekedik, minden nap várom, hogy eljöjjön.” Bár elménkkel felfogjuk e szavak értelmét, a Báál Sém Tov értelmezésében fontos, hogy a szívünkben is higgyük ezt. A messiás lakomája fizikai élménnyel köti össze a spirituális várakozást, közelebb hozva, valóssá téve számunkra a végső megváltás közeledését, amikor majd Isten dicsősége megnyilvánul az egész világ számára. Mivel a messiási korban az isteni még a fizikai világban is nyilvánvaló lesz mindenki előtt, ezért helyénvaló – mondja a hászid tanítás -, hogy fizikai tevékenységgel kapcsoljuk ezt össze.

A Rebbe tanítása szerint a mi nemzedékünk feladata, hogy minden zsidó figyelmét felhívjuk a messiás közeledésére, hiszen már a messiási idők kapujában állunk. Ahogy az előző rebbe mondta: „Már kifényesítettük a gombokat” – vagyis készen állunk a megváltásra. A szeudát másiách a „még egy utolsó” jegyében zajlik: még egy utolsó cselekedet, mely másfelé billenti a mérleg nyelvét. Csak még egy micva és elérkezik a végső és örök időkre szóló megváltás. A széder esti lakomához képest, mely a múltat ünnepli, ezen az étkezésen megízlelhetjük a jövőt, a messiási kor békéjét és tökéletes szabadságát.

Így foglalta ezt össze a Cemách Cedek, a harmadik lubavicsi rebbe: „Peszách utolsó napja betetőzése annak, ami peszách első éjszakáján elkezdődött. Peszách első estéjén [vagyis széder este] megemlékezünk arról, hogy az Egyetlen Szent, áldott legyen, megváltott bennünket Egyiptomból. Ez volt az első megváltás, melyet Mose Rábénu [Mózes, mesterünk] hajtott végre, aki az első megváltó volt; az volt a kezdet. Peszách utolsó napja a végső megváltásról emlékezik meg, amikor az Egyetlen Szent, áldott legyen, megvált minket az utolsó szétszóratásból a messiás, az utolsó megváltó által. Peszách első napja Mose Rábénu ünnepe, peszách utolsó napja a messiás ünnepe.”

Adja az Örökkévaló, hogy minél hamarabb eljöjjön a végső megváltás, és a következő peszáchot már a felépült és örök időkig álló, harmadik jeruzsálemi Szentélyben ünnepelhessük!

zsido.com