A zsidó év néhány szombatja olyan kiemelkedő jelentőségű, hogy külön nevet is kapott. Ezek közé tartozik a sábát suvá, a megtérés szombatja. Ez a ros hásáná és jom kipur közé eső szombat, és nevében viseli a megtérés fontosságát. A név a hetiszakasz után felolvasott prófétai szakaszból, Hoseá próféta könyvének szavaiból ered:

„Térj meg, Izrael” – mondja a próféta. Másként sábát tesuvá néven is nevezik, mely kifejezés ugyanazt jelenti: megtérés, hiszen ez a nap a tíz bűnbánó nap egyike.

Vannak közösségek, ahol az adott időszakhoz kapcsolódó költeményeket illesztenek az imarendbe, más helyeken nincsen nagyobb különbség, mint ami a tíz bűnbánó napon egyébként is tapasztalható a megszokotthoz képest. Szombaton nem mondják az Ávinu málkénu (Atyánk, királyunk) imát, mely a tíz bűnbánó nap jellegzetes imádsága.

A világ szinte minden zsidó közösségében szokás, hogy ezen a napon a település, vagy a közösség rabbija beszédet mond a lehető legszélesebb közönségnek, melyben elsősorban a megtérésről és a bűnbánat fontosságáról, az ima és a cedáká (adakozás) erejéről, illetve az ünnep szabályairól szól az egybegyűlteknek.

Három dolog: a tesuvá (megtérés), a tfilá (imádság) és a cedáká (adakozás) képes megváltoztatni az emberre kiszabott negatív ítéletet. Bölcseink azt is mondják, hogy amikor a bölcs emberek szólnak a néphez, Isten megbocsátja Izrael bűneit. Ilyen nagyszabású beszédre a legtöbb közösségben kétszer egy évben, a pészáchot megelőző sábát hágádolkor, valamint ezen a szombaton, sábát suvákor kerül sor.

A szombat, a munkától való tartózkodásra és az Örökkévalóval való kapcsolódásra szánt hetedik nap különösen alkalmas a tóratanulásra és az elmélyült imádkozásra, jó, ha a mostani szombaton, sábát suvákor még több időt tölt: tanulással, imádkozással, és a lehető legnagyobb mértékben tartózkodik a pletykálkodástól és a szükségtelen beszédtől.

Forduljon befelé, tartson mély önvizsgálatot és bánja meg bűneit, hogy az Örökkévaló is megbocsásson mindazokért a cselekedetekért, amelyek esetleg más szombatjait megkeserítették.

Gmár chátimá tová – jó végső bepecsételést kívánunk!