A szukoti hászid vendégek sorában említettük nemrégiben az ötödik lubavicsi rebbét, Sálom DovBer Schneersohn rabbit. Nagy rabbikat gyakran emlegetünk leghíresebb művük címén, vagy a nevükből képzett betűszóval, így a rabbi Sálom Ber név a Rásáb rövidítést adja ki, és így is emlegetjük az ötödik rebbét: a rebbe Rásáb.
Vele egy időben működött egy másik rebbe Rásáb is, az ötödik lubavicsi rebbe másodfokú unokatestvére (mindketten a harmadik rebbe, a Cemách Cedek unokái voltak). Írásunkkal rá emlékezünk abból az alkalomból, hogy jórcájtja (halálozási évfordulója) néhány nappal ezelőtt, szukotkor, tisré hónap 17-én (ebben az évben október 5.) volt.
A rechytsai rebbe Rásáb Lubavicsban született, Jehuda Leib Schneersohn rabbi, a „kopuszti Maharil” (1808-1866) fiaként. Gyerekkorában naponta tanult nagyapjával, a harmadik rebbével, Menáchem Mendel Schneersohnnal, akit Cemách Cedek néven is emlegetünk. Az ő 1866-ban bekövetkezett halála után Sálom Dovber családjával együtt még abban az évben a Chagall szülővárosához, Vityebszkhez közeli Kopusztba költözött, ahol Jehuda Leib rabbi megalapította a Chábád hászidizmus kopuszti ágát. Jehuda Leib rabbi azonban hamarosan meghalt, és előbb idősebb fia, az 1830 körül született Slomó Zálmán rabbi, majd részben vele párhuzamosan, az ő halálát (1900) követően pedig teljesen Sálom Dovber rabbi vette át az új hászid udvar irányítását. Utóbbi, a második rebbe Rásáb széles körben ismert poszek (olyan tudós rabbi, akinek joga van vallásjogi kérdésekben döntvényeket hozni) és nagy hatású tanító volt, aki Oroszország és Lengyelország számos nagy rabbijának tanítómestere volt. Szoros kapcsolatot tartott fenn névrokonával, az ötödik rebbével. 1918-ban, tisré hónap 17-én, utód nélkül hunyt el. Sírhelyére néhány évvel ezelőtt bukkantak rá az otthonául szolgáló belorusz kisváros, Rechytsa zsidó temetőjében. A negyedik és egyben utolsó kopuszti rebbe az ő öccse, Smárjáhu Noách Schneersohn rabbi (1842-1924) volt, aki Babruyskból vezette a mozgalmat.
Bár a szakadást a vezetésért való versengés okozta – a harmadik rebbét legkisebb fia, Smuel követte a vezetésben, holott e pozícióra többek közt bátyja, Jehuda Leib rabbi is igényt tartott, a lubavicsi rebbék fontosnak vélték és számon tartották a kopuszti hászidzmust, mivel annak rebbéi és hászidjai is a Chábád tanulási formáját és magyarázatainak metódusát követték. Az előző rebbe, Joszef Jicchák Schneersohn rabbi tisztelete jeléül ádmornak, tisztelt mesternek nevezte a kopuszti rebbéket, elismerve vezető szerepüket. Az utolsó kopuszti rebbe halála után a mozgalom gyakorlatilag megszűnt, sokan visszatértek a Chábád fő ágába, Lubavicsba, az előző rebbéhez, ám néhányan a mai napig őrzik a kopuszti hagyományokat.
zsido.com