Lubavicsi rebbékről a 20. századi magyar zsidó sajtóban, 2. rész
Sokan azt gondolják, hogy a Chábád-lubavicsi haszid gondolatok, a lubavicsi rebbék iránti tisztelet csak 1989-ben érkezett meg Magyarországra. Ez az állítás merőben téves, ugyanis a magyar zsidó olvasóközönség már a 20. század első felében is időről időre értesült a lubavicsi rebbék mindennapjairól, gondolatairól, ezek pedig a gondolkodó, kritikus olvasóra hatást gyakoroltak.
Kétrészes cikkünkben a magyar zsidó sajtóban megjelent lubavicsi hírekkel, cikkekkel jelentkezünk, melyeket Judapesten olvastak.
„Meddig fogtok inni Mendelssohn méregpoharából?”
Joszef Jichák Schneersohn rabbi tehát kiszabadult jogtalan orosz fogságából, de egyszersmind ki is lett utasítva; a rebbe ezt követően egy ideig Rigában telepedett le. Rigából továbbvizsgálta a világ zsidóságát, közülük pedig az elsők között vette górcső alá a német zsidókat, akik életvitelét elrettentő példaként állította a hitsorsosok elé. Az erről szóló fejtegetése 1928-ban a Zsidó Ujság egyik címlapsztorija volt.
A lubavicsi rebbe a német zsidók hanyatlását Moses Mendelssohn (1729–1786) filozófusnak, a Hászkálá, vagyis a „zsidó felvilágosodás” mozgalmának elindítójához kötötte, aki álságos módon szedte rá a zsidókat a változtatásra, valójában pedig az elzsidótlanodásra; ahogy a rebbe fogalmazott: „mézes lepényben adta be nekik a mérget”.
A rebbe véleménye szerint a német zsidóság már romjaiban volt, amikor Samson Rafael Hirsch (1808–1888) frankfurti rabbinak sikerült visszarántania őket a végső erkölcsi zuhanástól, amikor a Tóra és világi műveltséget (Torá im derech erec) tűzte ki zászlajára. Ám Hirsch rabbi „mentőakciója” nem lett hosszabb távú, ugyanis az utána következő rabbinemzedék nem haladt vele ezen az úton, vagy csak elhanyagolható mértékben.
A német modell az egész európai zsidóságot fenyegette, miért a rebbe intette olvasóit, hogy óvakodjanak az értelmetlen és eltúlzott mértékű reformoktól, hiszen nem attól lesznek jó polgárai országaiknak. Ahogy írta:
„Előállott egy lefésült és lecsiszolt zsidóság, amelyben mindenre találnak hechsert s most Lengyelország zsidóságát akarják ilyen módon civilizálni. Csakhogy az igazi zsidóság nem kér az olyan zsidóságból, amelynek jelszava: »légy zsidó otthon és polgár künn.«”1
Reb Joszef Jichák 1930-ban egy ideig Berlinbe látogatott, hogy ne csak szavakkal, hanem személyes jelenlétével is próbáljon változtatni a rossz helyzeten, másfelől, hogy segélyakciót szervezzen az orosz zsidók számára, akikről sosem feledkezett meg.2
időben, amikor az orvos eltiltotta a Tóra-tanulástól és pihenésre kötelezte
Nincs kizárva Amerika
A lubavicsi rebbe először 1929–1930 között, mintegy 10 hónapot töltött az Egyesült Államokban, hogy körbeutazza azt a körülbelül 200 imaházat és zsinagógát, ahol hívei már közösséget alapítottak. Utazásának célja elsősorban híveinek lelki gondozása és támogatása volt, másfelől pedig egy jesivára gyűjtött pénzt – utóbbival kapcsolatban ki is jelentette, hogy nem tartja kizártnak, hogy végül Amerikában telepszik le, ha nagy jesivát tud alapítani, melynek fenntartását hívei vállalják; felvetése végül 1940-ben vált valóra.
Látogatása alatt egy újságírónak a következő nyilatkozatot adta, melyet a Zsidó Ujság is lehozott:
„Nem fontos a zsidóság életében, hogy milyen a nüszoch (rítus), hanem az, hogy az összes orthodox zsidók egyek legyenek abban, hogy zsidók akarnak maradni. Ha ez megvan, nem kell félni a beolvadástól, mert szellemi dolgok nem intézhetők el számokkal. A szám fontos a háborúban, a fizika terén, de nem a szellem dolgaiban. Ha ezer közül csak száz marad hű a zsidósághoz, akkor ezek fognak győzni, mert a szellemiekben rejlik a magasabb hatalom. Be kell következnie az időnek Amerikában, amikor az ifjúság fellázad a mai viszonyok ellen és oda fogja kiáltani az idősebbeknek: »most pedig ezentúl vallási dolgokban jobbfelé kanyarodunk…« A zsidóság vezetőinek kell az ifjúságot ilyen irányban nevelni! E téren nyílik a sajtónak fontos feladat.”3
A rebbe látogatása az amerikai elnöknél
Reb Joszef Jichák röviddel visszautazása előtt, 1930. július 10-én találkozhatott Herbert Hoover (1874–1964) amerikai elnökkel a Fehér Házban. A másfél óráig tartó audiencián – amin a rebbe a kérésének megfelelően fedett fővel vehetett részt –, mely végig angol nyelven folyt, hiszen a rebbe még Oroszországban megtanulta a világnyelvet, köszönetet mondott a beutazási engedélyéért, majd kedélyesen elbeszélgettek az aktuális világpolitikai és zsidó problémák lehetséges megoldásairól. Schneershon rabbi kifejtette világbéke koncepcióját is:
„Az emberiség boldog jövő előtt állna, ha mindenkit a próféták szelleme hatna át: az emberiség gondolata. Az az ember, aki csak önmagára gondol, aki soha nem irányította be érzésvilágát felebarátja javára, igazán nem érdemli meg, hogy a társadalom mellé álljon. Csupa olyan emberre kell számítania a jövő generációnak, akik másnak a javát is a szívükön viselik. A technikai vívmányok lehetővé fogják tenni az emberek számára, hogy elmélyüljenek és feloldódjanak az Istenségben.”4
Ipar, mezőgazdaság és a zsidók
Ahogy az amerikai elnöknél elhangzott gondolatokból kisejlik: a rebbe nem zárkózott el a gépek által nyújtott lehetőségektől, sőt azok használatára ösztönzött. A zsidók nyomorának megszüntetésére egyik lehetőségként az iparosodást látta: nemcsak a férfiakat, de a nőket és a gyerekeket is szakmák kitanulására buzdította, mint például a szövés.
Másfelől viszont emlékeztetett mindenkit arra, hogy őseink Erec Jiszráélben földművelők voltak, és bár a történelem úgy alakította, hogy a legtöbb helyen zsidók nem birtokolhattak földet, a trendek megváltozásával földbérlésre és annak megművelésére szólította fel a vidéki zsidókat:
„Én magam láttam Oroszország belsejében, hogy az emberek a mezőn dolgoznak feleségeikkel, gyermekeikkel, a fiúk tizenhárom éves korig a chéderben tanultak és azután ők is dolgoztak a mezőn. […] Erre vonatkozik Dóvid Hamelech szava: »Kezed munkáját, ha élvezed, üdv neked…« Ezáltal megszűnik majd mindenféle vádaskodás, ellenségeink részéről.”5
A Báál Sém Tov imakönyve és a lubavicsi rebbe Varsóban
A lubavicsi rebbe 1934-től Varsóban élt, ahol továbbfolytatta az orosz zsidókért folytatott segélyakcióját – az ügy érdekében újból az amerikaiak felé fordult: Franklin D. Roosevelt (1882–1945) elnököt kérte, hogy járjon közben az orosz kormánynál a zsidóüldöztetések ellen.
Érdekesség, hogy Reb Joszef Jichák Varsóba való költözésének híre egyhamar azokhoz is eljutott, akik egyébként nem ismerték a rebbét: történt ugyanis, hogy nem sokkal korábban a lubavicsi rebbe megvásárolt egy pergamenre írt imakönyvet, melyből maga a nagy Báál Sém Tov (1698–1760) rabbi imádkozott. A rebbe lakása egyhamar zarándokhellyé változott – Reb Joszef Jicháknak csupán egyetlen kikötése volt, hogy csak olyanok nézhették meg a szidúrt, akik előtte a mikvében rituális fürdőt vettek.6
A gyötrelmek elmúlnak, de a Tóra örök
A lubavicsi rebbe az egyre fojtogatóbb második világháborúban gyakran idézte nagyapját, kinek tanítása örök érvényűnek bizonyult:
„Nem a mi akaratunkból mentünk el Erec Jiszróélbe és nem a mi erőnkből fogunk visszamenni oda. Az Örökkévaló űzött bennünket a gólüszbe és Ő fog bennünket kiváltani. De azt tudomásul kell vennie az összes népeknek, hogy csak a testünk van odadobva az elnyomásnak, az üldöztetésnek, a lelkünk azonban nem lett odadobva a külső kényszernek. Vallási ügyekben nem ismerhetünk el semmiféle felsőbb hatalmat, Istenen kívül és nem szabad ellenünk ilyen tekintetben kényszert alkalmazni, hanem hirdetnünk kell a legnagyobb, a legodaadóbb zsidó szilárdsággal: »al tigü bimsichoj üvinviáj al tóréü – ne érintsétek fölkentjeimet és prófétáimmal ne bánjatok rosszul.«”7
Az egyik legnépszerűbb rebbe a magyar sajtóban
A kétrészes cikkben egy válogatást sorakoztattunk fel a lubavicsi rebbé(k)ről szóló magyar zsidó sajtóanyagból, elsősorban az orthodox hetilapból, a Zsidó Ujságból. A kutatómunka rávilágított arra, hogy a lubavicsi rebbé(k)ről szóló megjelenések releváns számúak, legtöbb esetben nem a (kis)hírek között, hanem rendes cikkek formájában jelentek meg. Tulajdonképpen megállapítható, hogy a lubavicsi irányzat volt az egyedüli, mely a belzi, munkácsi és szatmári haszid udvarok mellett látható és rendszeres megjelenést kapott.
Cseh Viktor írása
1 „A lubawitschi rebbe a fél-orthodoxia ellen”, Zsidó Ujság (1928), 4. évf. 33. szám, 1. o.; 2 „Hirek – A lubawitschi rebbe Berlinben”, Zsidó Ujság (1930), 6. évf. 31. szám, 9. o.; 3 „A lubawitschi rebbe az ifjúságról és a sajtóról”, Zsidó Ujság (1930), 6. évf. 21. szám, 5. o.; 4 „A lubawicsi rebbe az amerikai elnöknél”, Zsidó Ujság (1930), 6. évf. 32. szám, 2. o.; 5 „A lubavicsi rebbe a gazdasági átrétegződésről”, Zsidó Ujság (1934), 10. évf. 49–50. szám, 4. o.; 6 „A lubavicsi rebbe Varsóban”, Zsidó Ujság (1934), 10. évf. 4. szám, 5. o.; 7 „A lubavicsi rebbe egy megnyilatkozása”, Zsidó Ujság (1935), 11. évf. 35. szám, 4. o.
Megjelent: Egység Magazin 29. évfolyam 119. szám – 2019. június 3.