A kósér étkezés a zsidó élet alapja, a kóser konyha vezetése jóval több, mint a megfelelő ételek előállítása. Többször írtunk már zsidó szakácskönyvekről – ezúttal egy olyat mutatunk be, ami a Rebbe személyes iránymutatásával született meg. 

Nemcsak kenyérrel él az ember, nhanem mindazzal, ami létrejön az Örökkévaló parancsára, él az ember. (5Mózes 8:3.)

Az étel, amit megeszünk

A szent életű Ári (1534-72) tanította, hogy – mivel semmi nem képes Isten nélkül létezni – mindenben benne rejlik egy isteni szikra, és ha az ember valamit az isteni parancsok érdekében használ fel, akkor a benne rejlő szikrát kiszabadítja, és ezáltal magasabb szintre emeli. A mezericsi mágid, a Báál Sém Tov tanítványa szerint amikor az ember teste étel után vágyakozik, akkor valójában a lelke az, mely Isten mindenben benne rejlő szava iránt epedezik. Az éhségben a testünk egyik érzése materializálódik, ám ez valójában csupán annak a spirituális vágynak a kifejeződése, mellyel vágyakozunk az ételben rejlő isteni szikra kiszabadítása iránt. Az Álter Rebbe hozzátette: hogyan lehetséges, hogy az ember nem élhet meg az alacsonyabb rendű teremtmények: állatok, növények, ásványok nélkül? Ez azért van, magyarázta a rebbe, mert az étel Isten parancsát hordozza magában, és ezáltal élteti az ember testét. Ahogyan a falnak először a legmagasabban levő köve hullik le, és ezért az zuhan a legmélyebbre, ugyanúgy a legmagasabb rendű isteni szikrák is a fizikai világ legmélyére hullottak. Minél alacsonyabban van valami az élet létráján, annál magasabb spirituális szintről érkezett.

Az étel, amit megeszünk, húsunkká és vérünkké válik. Ebben az értelmezésben különösen fontos, hogy mi az, amit megeszünk, mivel az formálja a jellemünket, érzelmeinket és intellektusunkat is. Ezért is nagyon fontos, hogy a zsidók kóser konyhát vezessenek és csak kóser ételeket fogyasszanak. A Rebbe számára ez is az elsődleges és legfontosabb feladatok közé tartozott: a lehető legtöbb zsidó számára tudást és lehetőséget biztosítani a kóserság betartására.

A kóser konyha-kampány

A Rebbe 1967-ben hirdette meg első micva kampányát, a tfilin-kampányt, és ezt számos más kampány követte, többek között az 1975 nyarán meghirdetett kóserkonyha-kampány. A micva kampányok célja az volt, hogy egy-egy kiemelkedő jelentőségű micvát minél szélesebb körben elterjesszenek: ismeretet nyújtsanak vele kapcsolatban, és lehetővé tegyék a betartását is. Az első tíz kezdő kampány közé tartozott a kóserság is, hogy életünk egyik legalapvetőbb tevékenységét, az evést is Isten parancsának megfelelően végezhesse a lehető legtöbb zsidó. Az elfogyasztott táplálék, mondta a Rebbe, egyrészt meghatározza, hogy milyen emberek vagyunk, másrészt pedig lehetőséget nyújt az ételek felemelésére. Hogy egy példával éljünk: egy uborka nem képes cedákát adni, vagyis adakozni, ám ha megesszük, akkor a testünk részévé válik, így amikor mi cedákát adunk, akkor annak már az uborka is a részese lesz. Ha a táplálkozásból nyert energiát az Örökkévaló parancsolatainak teljesítésére használjuk fel, akkor zsidó szempontból tudatosan táplálkozunk. Ezt azonban csak kóser élelmiszerek fogyasztásával tehetjük meg. A nem-kóser ételek örökre alsóbb spirituális szinten maradnak, és hiába is ennénk meg őket, nem tudnánk felemelni őket magasabb spirituális szintre, hiszen elfogyasztásuk ellenkezne az Örökkévaló akaratával.

Az 1975-ben meghirdetett kóserság-kampánnyal kapcsolatban a Rebbe így beszélt: „A tudósok írnak erről, és az ember is könnyen beláthatja igen egyszerű logikával, hogy az ember természete igen nagy mértékben függ az általa elfogyasztott ételtől és italtól, mivel azok az ember húsává és vérévé válnak. És mivel az ember személyiségjegyei követik azt, amit eszik, ha ragadozó állat húsát vagy vérét fogyasztja, akkor az a kegyetlenség személyiségjegyét adja át az embernek… Még ennél is inkább így van ez intellektuális szempontból: az, hogy mit eszünk, meghatározza a gondolkodásunkat… Ahhoz, hogy az ember elméje jól működjön, és elérje a legtisztább megértés fokát, a tápláléka nem lehet durva és kidolgozatlan, hiszen az befolyásolná az ember intellektuális képességeit… Amikor valaki felhagy a kóser étel-ital fogyasztásával, akkor nem-kóser személyiségjegyek alakulnak ki nála.”

Ezt követően a Rebbe arról beszélt, hogy az otthon kósersága többnyire a háziasszonyon múlik. A zsidó gondolkodásban a nő az „ákeret hábájit” – a ház oszlopa, akinek a felelőssége többek között családtagjainak táplálása, így a nőknek alapvető szerepük van a kóser táplálék biztosításában. „Ha az asszony úgy dönt, hogy az ételnek és italnak kósernek kell lennie, ezt a célt teljes mértékben el tudja érni mind az otthonán belül, mind pedig azon kívül. Ha kellemes attitűddel viszonyul a témához, akkor is sikerrel járhat, ha a férjének még fel kell ismernie a kóser háztartás fontosságát. De amikor hozzászoktatja őt [a férjét] a kóser konyhához, ahol minden étel és ital kóser, akkor az végül hatással lesz rá [a férjére], és átalakítja a személyiségét, a véleményét, az étvágyát, úgy, hogy végül még az otthonán kívül is csak kóser ételt fog enni…”

Segítség a kóser konyha megteremtéséhez

A Rebbe ezek után gyakorlati segítséget is ígért. Ahogy a tfilin-kampányt tfilinrakó standok felállítása kísérte, a szombati gyertyák kampányát pedig péntekenkénti mécsesosztás, úgy a kóserkonyha-kampányt is gyakorlati, jelen esetben tudás- és pénzbeli segítségnyújtással kötötte össze: kis kézikönyveket nyomtattak és pénzalapot hoztak létre, melyből a konyha kóserolásából adódó költségek felét állták:

„Néhány zsidó egy bizonyos összeget adományozott abból a célból, hogy segíthessenek másoknak kóserrá tenni a konyhájukat. Lehet, hogy ki akarják kóserolni az edényeiket vagy újakat venni. Ennek költségei vannak. Bárki jelentkezhet egy rabbi ajánlásával… Ezek a zsidók alapot hoztak létre, mely a költségek felét állja.” – A Rebbe ezután felhívta hászidjai figyelmét arra, hogy milyen különleges micva ilyen módon segíteni a zsidókat a kóser konyhához, és arra is, hogy ha az alap elkezdene kiürülni, akkor újra és újra fel kell tölteni, hogy még többeknek segíthessenek a cél elérésében. A Rebbe arra kérte a követőit, hogy a helyzetnek megfelelően hirdessék mindenfelé ezt a lehetőséget. „Ha valaki, aki eddig hiányt szenvedett, elhatározza, hogy kikóserolja a konyháját, és új edényeket vesz vagy a régieket teszi kóserrá, és két szettet vásárol, egy tejeset és egy húsosat, akkor fontos tudnia, hogy csak egy rövid üzenetre van szüksége a rabbijától. Az üzenetet leadhatják a titkárságomon vagy a saját Chábád intézményükben, bárhol is vannak a világon…” A Rebbe ígéretet tett arra, hogy a kérvényeket a lehető legbizalmasabb módon fogják kezelni, és teljesítés után megsemmisítik őket, nehogy valaki szégyenkezzen később miattuk.

„Azért imádkozom, hogy mostantól minden zsidó kósert egyen és igyon… ez teszi a fejét, a vérét, a húsát és a szerveit zsidóvá, és ez biztosítja, hogy a zsidó lélek tisztán ragyogjon. A kóser étel megtisztít, megszentel és különlegessé tesz minden zsidó testet és lelket, és általuk az egész világot. És ez hozza el az ígéret beteljesedését: »Ha betartjátok az Örökkévaló parancsolatait, a Messiás még a mai napon eljön«.”

 

A Spice and spirit

Ebben a szellemben adták ki 1977-ben a Spice and Spirit (Fűszer és Lélek) című kóser szakácskönyvet, mely a mai napig a kóser könyvespolc meghatározó eleme. A könyv nemcsak recepteket tartalmaz, hanem a kóser konyha alapvetéseit is, valamint egyéb segédanyagokat, például az ünnepek rövid magyarázatát is, azok számára, akik éppen csak ismerkednek a kóser konyha rejtelmeivel. A több száz oldalas kötet további érdekessége, hogy 14 asszony önkéntes munkájaként jött létre. Nem más inspirálta őket, mint a Rebbe kóserkonyha-kampánya. Úgy gondolták, hogy ízletes ételekkel könnyebben rá lehet vezetni másokat a kóser konyha szépségére és fontosságára. A Rebbe több ízben hangsúlyozta, hogy a kóser konyha nemcsak a zsidók testi, hanem lelki egészsége szempontjából is fontos, és ennek a szellemében született meg a szakácskönyv. „Nagyon kezdetleges volt, mindent kézzel írtunk le” – emlékezett vissza Esther Blau főszerkesztő. – „Semmiféle rend nem volt a receptek között, teljesen amatőr volt az egész. Gyűjtöttünk és teszteltünk, több száz receptünk volt.” Az ünnepekről és kóserságról szóló részek megírásához egy rabbi segítségét is kérték. A receptekhez egy-egy rövid magyarázat vagy ajánlat is tartozik, és ahol szükségesnek ítélték – például a hámántáska vagy a bárchesz esetében –, ott rajzzal is illusztrálták az elkészítés módját.

Miután 1975-ben bemutatták a Rebbének és áldását kérték rá, meglepő választ kaptak. A Rebbe támogatta a kezdeményezést, ám arra kérte a szerzőket, hogy a munkájukat tegyék igényesebbé, akár úgy is, hogy több pénzt áldoznak a kiadásra, és más, nem-kóser szakácskönyveket is tanulmányoznak. Mérjék fel a kínálatot, és hozzanak létre olyan kötetet, mely megállja a helyét az általános szakácskönyv-piacon. A szerzők ebből megértették, hogy a Rebbe sokkal nagyobb jelentőséget tulajdonít a művüknek, mint ők maguk tették, és újult erőkkel fogtak a munkához. A nagy mű végül 1977-re készült el, és az előző rebbe börtönből való kiszabadulásának ötvenedik évfordulóján tartott hászid összejövetelen mutatták be a Rebbének. A Rebbe igencsak elégedett volt az elkészült igényes, szép megjelenésű kötettel, és sok sikert kívánt hozzá.

A könyvet a következő években számtalan alkalommal adták ki, majd fel is újították, és így jött létre a ma is jól ismert „lila szakácskönyv”, a zsidó konyha nélkülözhetetlen alapműve. Az alap szakácskönyvet kétféle peszáchi kiadás teszi teljessé. Emellett ma már a kötet számára készített internetes honlapon és a hozzá csatlakozó Facebook-oldalon is olvashatják a recepteket az érdeklődők.

Ebből idézünk most egy receptet, úgy, ahogy az a könyvben is olvasható (az eredetiben természetesen angolszász mértékegységek szerepelnek, itt metrikus egységeket és Celsius-fokot használunk):

Csokicsipszes keksz

Nagyon finom akkor is, ha 22×33 centiméteres formában sütjük meg, és kockákra vágjuk.

1 pohár margarin, megpuhítva

¾ pohár cukor

¾ pohár barna cukor

1 kk. vaníliakivonat

2 tojás

2 ½ pohár liszt

1 kk. sütőpor

170 g csokicsipsz

MIT HASZNÁLJUNK HOZZÁ:

sütőlemez

MENNYISÉG:

4 tucat keksz

Melegítsük elő a sütőt 180 fokra.

Egy nagy keverőtálban keverjük krémesre a margarint a cukorral. Adjuk hozzá a vaníliát és a tojásokat egyesével, és minden tojás után keverjük el alaposan. Keverjük össze a lisztet és a sütőport, és adjuk a keverékhez. Keverjük addig, amíg összeáll a tészta, ekkor adjuk hozzá a csokicsipszet, és keverjük addig, amíg egységesen eloszlik a tésztában.

Kanalanként sütőlemezre adagoljuk a tésztát, a kis kupacok között nagyjából öt centiméternyi távolságot hagyunk.

13-15 percen át sütjük, míg a kekszek alja egy egészen picit megbarnul, a tetejük pedig egy kissé még puha. A kekszek még keményednek, miután kivesszük őket a sütőből.

Dénes Anna írása

Megjelent: Egység Magazin 30. évfolyam 131. szám – 2020. június 1.