Hogyan befolyásolhatunk másokat? – teszi fel a kérdést Ephraim Mirvis brit főrabbi a Chukát hetiszakasszal kapcsolatban az Arutz7 oldalon, majd meg is adja a választ: azokra az emberekre lehetünk legnagyobb valószínűséggel hatással, akik szeretnek minket.
A Chukát szakasz elmeséli többek közt, hogy a nép milyen rendkívüli módon reagált Áron főpap halálára. A Tóra elmondja, hogy Izrael egész háza harminc napon át siratta. Amikor Áron öccse, Mózes, a nép vezetője elhunyt (ezt a Tóra utolsó fejezetében olvassuk), a nép, mondja a Tóra, harminc napon át siratta. Mi a különbség? Áront az egész nép siratta, Mózest pedig a nép.
Mózes szerepe az volt, hogy a nemzet élén álljon, döntéshozó legyen. Az ember nem lehet vezető, nem hozhat határozott döntéseket, ha mindig arra törekszik, hogy mások szeressék és mindenkinek a kedvére tegyen. Egyes döntések bizonyosan népszerűtlenek lesznek, mert a vezetőnek azt kell tennie, ami helyes. Ezért a Mózes halálakor érzett gyász nem volt olyan intenzív, amilyen lehetett volna.
Áron azonban más volt, ő volt a főpap, a kohén gádol, a spirituális példa az egész nép előtt. Szeretettel és együttérzéssel fordult a nép felé. Azt mondja Hilél a Pirké Ávotban (Az atyák bölcs tanításai):
„Légy Áron tanítványai közül való, szeresd a békét és törekedj rá. Szeresd a teremtményeket és hozd őket közel a Tórához”.
A két dolog összefügg: ha az emberek tudják, hogy szeretjük őket, könnyebb közelebb hozni őket a Tórához. Ha szeretnénk valakinek az életét a jó irányba terelni, szeretnénk valakit inspirálni, vezetni, hatással lenni az illetőre, akkor annak az embernek tudnia kell, hogy mindent azért teszünk, mert ő fontos a számunkra. Mert szeretjük őt.
Azt tanulhatjuk Árontól, hogy ha befolyásolni szeretnénk másokat és hatni szeretnénk rájuk, akkor azoknak az embereknek tudniuk kell, hogy nem az a célunk, hogy olyanná váljanak, mint mi vagyunk, hanem az, hogy önmaguk egy sokkal jobb változatává váljanak.