Bischitz Johanna Tata-Tóvárosban született a híres herendi porcelángyáros, Fischer Mór leányaként. Az 1848-as szabadságharc alatt a sebesült honvédeket ápolta otthonába. 1866-ban kezdeményezésére megalakították a Pesti Izraelita Nőegyletet, mely egyhamar a jótékonyság fővárosi fellegvára lett.
A számos zsidó alapítású karitatív intézményből egyet mindenképp érdemes kiemelni, mégpedig a Fővárosi Szegény Gyermekkert Egyletet. Az egyletet 1879. április 24-én nyolc magánszemély alapította meg Ferenc József király és Erzsébet királyné ezüstmenyegzője alkalmából. Kezdetben még pénzhiánnyal küzdöttek és egy bérelt szobában 15–20, többségében árva gyermeket gondoztak.
Az egylet pártolóinak száma csakhamar 1000 főre ugrott és éves szinten már 250, három és hat év közötti gyermeket szállásoltak el és taníttattak, és ennél még többnek a nevelését követték – mondani sem kell, hogy felekezetre való tekintet nélkül.
Az egylet az aprócska bérleményből hamarosan az Akácfa utca 32. szám alatti épületbe költözött. Az 1880-as évek vége felé fogalmazódott meg az egylet vezetésében: elsősorban Bischitz Johanna (1827-1898) díszelnöknőben és dr. Grosz Sándor (?–1908) elnökben, hogy jó lenne ha az intézmény egy új és korszerű épületbe költözne, pontosabban, ha egy saját menházat tudnának építeni az Akácfa utcai telken. Így a nemes célt szem előtt tartva számost jótékonysági bált rendeztek, sőt még szerencsesorjegyet is forgalomba hoztak.
