Brenner Kolomán, a Jobbik parlamenti képviselője, az Országgyűlés alelnöke ellentmondásokkal teli, zavaros interjút adott a Hír TV-nek, melyben kijelentette: „a Jobbik már nem egy antiszemita párt. Egykori megnyilvánulásaikat pedig a magyar társadalom immunreakciójaként magyarázta”. A zavaros és összefüggések kuszaságát adó nyilatkozat erősen félrevezető és cinikus, és rávilágít a Jobbik valódi kétarcúságára.
Egyrészt a Jobbik elnökségében továbbra is részt vesznek antiszemita múltú politikusok. Gyöngyösi Márton a párt elnökhelyettese, akinek 2012-es parlamenti felszólalása, melyben az izraeli-magyar kettős állampolgár képviselők listázását követelte, jól ismert.
A párt alelnöke továbbá Szilágyi György, aki 2013-ban javasolta a Simon Wiesenthal Központ betiltását, melyet „magyarellenes szervezetnek” nevezett. Szilágyi problémája az volt a központtal, hogy az elítélte magyar fociultrák csoportját, akik Csatáry Lászlót éltető molinót mutattak fel egy mérkőzésen. Mint emlékezetes, Csatáry rendőrtisztként súlyos szerepet vállalt az 1944-es kassai deportálásokban.
A párt másik alelnöke Z. Kárpát Dániel, aki 2012-ben így beszélt egy óbudai előadásán:
Kivel írt alá társulási szerződést Orbán Viktor és csapata kétharmados kormányával? Hát Izraellel, kérem szépen. Tehát amikor most már arról beszélünk, hogy felvásárolják Magyarországot, akkor láthatjuk, hogy egy tényszerű, átjátszható rendszer alakult ki… Tehát látható az, hogy egy olyan fegyverrendszerrel támadnak Magyarországra, amely ellen bármilyen úton fel kell lépni.
Amíg a Jobbik nem szabadul meg fenti politikusaitól, amíg a „Megváltó, akit a zsidók keresztre feszítettek”, valamint „a könyökömön jön ki a holokauszt” és „lemondanék, ha kiderülne, hogy zsidó vagyok” (ex)pártelnöki megnyilatkozásoktól el nem határolódik és elnézést nem kér, addig nem lehet kijelenteni, hogy „a Jobbik már nem egy antiszemita párt”.
Brenner akkor is sértő kijelentést tesz, csúsztat, amikor „a magyar társadalom immunreakciójaként” utal a párt korábbi antiszemitizmusára. A „magyar társadalom immunreakciója” szókapcsolat azt feltételezi, hogy a zsidóság valamifajta vírus vagy kórokozó, amelyre a magyar társadalomnak reagálnia kellett.
Ráadásul, ha a Jobbik viselkedése „immunreakció volt”, az azt feltételezné, hogy a párt néppártosodásával feladott antiszemitizmusa („már nem egy antiszemita párt” – Brenner) a társadalomban történt gyors, drasztikus változás leképződése volna: azonban egyetlen társadalom sem változik ilyen gyorsan és ilyen mértékben.
Arról nem is beszélve, hogy ezzel a jobbikos parlamenti alelnök az antiszemitizmus vádját és annak minden felelősségét egyértelműen a választópolgárokra, a magyar társadalomra helyezi át, ami a magyarok közösségének egészére megfogalmazott súlyosan torzító és dehonesztáló állítás.
Amennyiben nem történt társadalmi átalakulás, mert ilyenről volt szó az utóbbi években, úgy a Jobbik pálfordulása csak merő politikai számítás, szavazatmaximalizálás, nem pedig ez eddigi zsákutcás politikájuk tarthatatlanságának felismerése, annak az éveken keresztül, egyes társadalmi csoportok elleni mérgező gyűlölet lelkiismereti okból történő feladása.
Brenner nyilatkozata cinikus, félrevezető és sértő, és teljes mértékben elfogadhatatlan minden jóérzésű és demokratikusan gondolkodó magyar ember számára, helyezze magát a politikai paletta bármely oldalára. Éppen ezért a Jobbik hitelesen csak egy módon léphet fel a magyar közéletben, ha a rasszizmusban és antiszemitizmusban fogant szervezetét feloszlatja és manifeszt módon bocsánatot kér a magyarok közösségétől az éveken keresztül tartott gyűlöletpolitikai ámokfutásáért.
Egyes emberek megtérésében és megbocsájtásában hinnünk kell, amennyiben ennek tanúbizonyságát adják. De egy bűnben fogant, a hatalomra ácsingózó szervezetre mindezek nem érvényesek, ezért a Jobbik egyetlen lehetséges útja kizárólag a megszűnés, a kollektív emlékezetben pedig a politikai szemétdombra kerülés lehet.
Fotó: Ficsor Márton (Magyar Hírlap)
Megjelent: Egység Magazin 31. évfolyam 135. szám – 2020. október 1.