Tévét hó 14-én (ebben az évben december 29.) emlékeznek meg egy nem túl széles körben ismert jeles napról, a „hevroni purim”-ról.
Ahogy más „purimok” esetében és az eredeti purimi történetben is, itt is jelen van a gonosz, zsidógyűlölő nagyúr és az elnyomott zsidó közösség, valamint a csoda és a csodás megmenekülés motívuma:
Történt egyszer, sok-sok évvel ezelőtt – egyes források szerint 1824-ben -, hogy két, tiszteletre méltó külsejű zsidó férfi érkezett küldöttségbe Hevron városának zsidó közösségéhez Jeruzsálemből, hogy pénzt kérjenek tőlük zsidók rabszolga-kereskedőktől való kiváltására. Ötezer piaszterre volt szükségük, ám a hevroni közösség vezetőinek nem fűlött a foguk a pénz összegyűjtéséhez, és azt mondták a jeruzsálemieknek, hogy micva ide, fogságba esettek kiváltása oda, az adományozás otthon kezdődik, úgyhogy ők inkább a szegény hevroni zsidóknak adják az ötezer piaszter nagy részét, ami megmarad, vihetik Jeruzsálembe. A jeruzsálemi férfiak azonban nem tágítottak, nekik a teljes összegre volt szükségük, és – tették hozzá – amennyiben a hevroni közösség nem akarja, vagy nem tudja összeszedni ezt az összeget, úgy az Örökkévaló mutatja majd meg nekik, mennyire a javukra vált volna, ha részt vesznek e nemes micva végrehajtásában. A hevroni vezetők azonban hajthatatlanok voltak, végül a küldöttek üres kézzel távoztak.
Nem sokkal ez után új ura lett Hevron városának, egy pasa, aki nemcsak kapzsi volt, de a zsidókat is gyűlölte. Kezdetben finomabb eszközökkel igyekezett a zsidókból minél több pénzt kisajtolni, de aztán elérkezett egy nap, amikor elhatározta, hogy egyszer és mindenkorra földönfutóvá teszi városa zsidó lakosait. Gondolkozott, hogyan is hajthatná végre elhatározását, és végül gonosz terv mellett döntött. Magához kérette a város minden rabbiját és zsidó közösségi vezetőjét, és közölte velük, hogy egyszeri adót vet ki a város zsidó lakosaira: ötvenezer piasztert, melyet egy hónapon belül kell megfizetniük. Amennyiben az egy hónap leteltével ez az összeg nem állna a rendelkezésükre, úgy a vezetők az életükkel fizetnek, a többi zsidót pedig eladják rabszolgának. Hogy hangsúlyt adjon a szavainak, a biztonság kedvéért rögtön láncra veretett néhány rabbit és vezetőt, nehogy a többieknek kedve támadjon elszökni.
A rabbik most már szívesen kifizették volna az ötezer piasztert jeruzsálemi testvéreiknek, de már késő volt, a kegyetlen pasa tízszeres adót rótt rájuk. A rabbik azonnal közösségi böjtnapot rendeltek el, a közösség tagjai összegyűltek és imádkoztak, és emellett azt is elhatározták, hogy a hevroni Máchpéla-barlangban nyugvó ősatyákhoz fordulnak, hogy járjanak közben az Örökkévalónál az érdekükben. Megmerültek a mikvében, imádkoztak, majd kóser állat bőréből készült pergamenre írták kérvényüket. Nem tudták azonban, hogyan juttathatnák azt a sírokhoz, a muszlimok ugyanis imahelyet alakítottak ki a sírok fölött, és zsidók csupán az épülethez vezető néhány lépcsőfokon mehettek fel, be azonban nem tehették a lábukat. Egy szép, kerek summa fejében azonban az egyik muszlim őr hajlandó volt egy kis, padlóba vájt nyíláson keresztül a sírok mellé dobni a pergament.
A határidőt megelőző éjszakán a pasa szemét elkerülte az álom. Amint ilyenkor szokta, elővette kincses ládikáját, és elégedetten számolgatta a pénzét a telihold fényében. Boldogan rakosgatta az aranyakat, egyiket a másik után. „Pontosan ötvenezer piaszter”– gondolta. „És holnap még ugyanennyi üti a markomat!”most már semmi sem zavarhatta meg az álmát, a pénzt szépen visszatette a ládába, a kulcsot a feje alá helyezte, és békésen elaludt. Egyszer csak azonban három vénember lépett be a szobájába. „Add nekünk az ötvenezer piaszteredet, ha kedves az életed”- mondták. A pasa félelemtől remegve adta át a pénzt, a férfiak eltűntek, ő pedig mély álomba merült.
Reggelre kelvén semmire nem emlékezett az álomból, csupán azt tudta, hogy elérkezett a nagy nap. Ezen az éjszakán egyébként a zsidó közösség tagjai sem aludtak: mindannyian a tanházban virrasztottak és fáradhatatlanul imádkoztak egész éjjel. Reggel a pasa katonái körében jelent meg a zsinagóga épülete előtt. A katonák dörömbölni kezdtek a kapun, „Nyissatok ajtót a pasának”- ordították. Ahogy a sámesz remegő térdekkel elindult, hogy teljesítse a felszólítást, legnagyobb megrökönyödésére egy teli zsák pénzt talált a bejárat előtti kézmosó medencében. Felkapta a nehéz zsákot, és lélekszakadva futott vissza vele a rabbikhoz, majd megint a kapuhoz hogy beengedje a türelmetlenül dörömbölő pasát és testőreit.
„Itt a pénze”- állt a pasa elé szálegyenesen a közösség legfőbb vezetője, határozott mozdulattal a pasa kezébe nyomva a pénzzel tömött zsákot. A pasa nem akart hinni a szemének: hiszen ez az ő tulajdon zsákja! – „Hogyan jutottatok ehhez?”- kérdezte fenyegető hangon. Azonban ahogy kimondta a kérdést, már ő maga is tudta a választ: a három vénember, ők hozták el a zsidóknak a pénzt. Lassan elfehéredve azt mondta: „Ne szóljatok semmit, tudom a választ. Szent atyáitok: Ávráhám, Jicchák és Jáákov jelentek meg nekem az éjjel, és vitték el tőlem a zsákot, hogy nektek adhassák. Nem alszik Izrael Őrzője! Kérlek, vegyétek magatokhoz a pénzt, és bocsássatok meg nekem a kapzsiságomért és a gonoszságomért! Imádkozzatok értem, és esküszöm nektek: soha többet nem próbálok ártani nektek.”
Így menekültek meg a hevroni zsidók tévét hónap 14. napján a gonosz és pénzéhes pasa elől. Ekkor határozták el, hogy minden évben megemlékeznek a hevroni zsidók megmenekülésének napjáról, más néven az ablak-purimról, hiszen a kis ablakon bedobott pergamen nyomán érkezett el hozzájuk a csodás megmenekülés.
Az „ulám Jicchák”-ban, vagyis Izsák termében a mai napig létezik ez a kis ablak, melyen át a lefizetett őr a pergament a sírokhoz dobta. Ez a terem a zsidók számára az év legnagyobb részében nem látogatható, csak bizonyos napokon nyitják meg előttük, egyébként muszlim imahelyként szolgál.
Hevron városából helyszíni közvetítést itt találhatnak az érdeklődők, a különleges városról szóló cikkeink közül pedig ezeket ajánljuk:
Hetiszakasz földrajza – Hevron
Hetiszakasz földrajza – Máchpélá-barlang
Leereszkedés Jicchák terméből egy titkos akció keretében