A HETI SZAKASZ RÖVIDEN

Bálák Moáb királya rémülten látta, hogy Izrael fiai legyőzve az Emoritákat, feltartóztathatatlanul közelednek országa felé. Félt, hogy feltartóztatni ő sem tudja a közeledő tömeget, meg sem győződve arról, hogy támadó vagy békés szándék vezeti-e az érkezőket, a Midjanitákkal egyetértésben követeket küldött Bileámhoz, a pogány prófétához a varázslás, kuruzslás és átkok tudójához, hogy szavai erejével bénítsa meg Izrael harci lendületét. Bileám kedvetlenül fogadta a küldöttséget és az Örökkévaló figyelmeztetésére “ne átkozd meg a népet, mert áldott az” határozott nemet mond a kérésre. Bálák csak erősködik, fűt-fát ígér, nagy-nehezen kénytelen-kelletlen útnak indul Bileám. Egy angyal állta el az útját, amelyet a pogány próféta nem látott, de látott a szamara, mely kitért az angyal elől. Bileám megütötte a csalingázó állatot, mely megszólalt és kérdőre vonta az urát. Az angyal figyelmeztette Bileámot, csak azt mondja, azon igéket, melyeket megengedett számára, melyeket szájába adtak. Elérkezvén a hegycsúcsra, lenézve a törzsek szerint lakozó Izraelre, mindennapi imánkat kiáltotta: “Mily szépek a sátraid, Jákob”. Valamint azonban mégis tanácsolt Báláknak. A midjanita lányok csáberejére utalva. És járvány tört ki a bujaság hatására.

D. G.

Megjelent: Gut Sábesz 2. évfolyam 38. szám – 2014. augusztus 18.