A Chábád központok – angol kifejezéssel Chabad house, Chábád ház – szerte a világon olyanok, mint a régi idők sivatagi utazóinak az oázisok, vagy a tengeren hajózóknak a világítótornyok. Ide térnek be az zsidók mindenütt a világon, ha lelki feltöltődésre, vagy egy tál kóser ételre vágynak. Ha szükségük van egy ismeretlen ismerősre, aki meghallgatja és megérti őket, hiszen a zsidók „ám echád, guf echád” egy nép és egy test, ki értené meg jobban a problémáinkat, ha nem egy zsidó felebarátunk?!

Közösségi házak, kulturális központok, könyvtárak, információs pontok egyben ezek a Chábád házak, és messze-messze többek mindennél: egy otthon távol az otthontól, ahogy gyakran emlegetik őket. Ezért aztán, ha egy ilyen helyben kár esik, az nem csak azoknak fáj, akik létrehozták vagy üzemeltetik. Ha kár esik egy Chábád központban, akkor egy egész közösség otthonát éri baj, minden egykor arra járt utazóét, minden ott megforduló diákét, mindenkiét, aki valaha menedéket lelt ebben az otthontól távoli otthonban.

Az Egyesült Államokban nemrégiben két zsinagógát is az egyik legfélelmete­sebb csapás, a tűzvész ért. A Louis­wille-i Chábád központ Peszách utolsó napján lett a lángok martaléka. Szerencse a sze­rencsétlenségben, hogy egy ko­rábbi, a szomszédban történt tűzeset miatt a zsinagóga tóráit átvitték Avrohom Litvin rabbi otthonába, hogy ott imádkozzanak, füstmentes környezetben. A kiégett épületben néhány adománygyűjtő persely és egyetlen pár tfilin maradt épen – ez utóbbit a felújítást végzők azóta is minden nap kézről kézre adva teszik föl.

A floridai Tallahesse Chábád központja azonban nem volt ilyen „szerencsés”. A nemrégiben felújított 3000 négyzetméteres komplexum teljes egészében a tűz martaléka lett– a tóratekercsek, a szent könyvek, a könyvtár, a rabbi kéziratai, a konyha mind-mind odaveszett. (A zsinagóga rabbijának, Schneur Zalman Oirechmannak a neve nem véletlenül cseng ismerősen a magyar zsidók fülének: két testvére is Magyarországon él: Köves Dvora, az Óbudai Zsinagóga rebecenje és Oirechman Smuel, a Vörösmarty zsinagóga vezetője.)

Két Chábád központ, két közösség. És két dolog, ami összeköti őket: a tűz, ami elpusztította az „otthonukat” és az elszántság, amivel újraépítik azt. Mindkét közösség egyként látott neki az újjáépítésnek, amihez városaik vezetése is segítséget ajánlott föl. Szűkebb és tágabb pátriájuk összefogásával és az Örökkévaló segítségével hamarosan újjáépítik a központokat, pótolják, ami elveszett, hiszen – ahogy mindkét rabbi kihangsúlyozta – a legfontosabban, az emberéletben nem esett kár. És, ahogy Oirechman rabbi mondta: „Az Örökkévaló segítségével a hamvakból egy erősebb és fényesebb jövőt fogunk építeni”.

 

Megjelent: Gut Sábesz 24. évfolyam 37. szám – 2022. május 19.

 

Megszakítás