Megérdemlik az esélyt, mondják sokan. Azonban az ember legjobb barátjából, ha nem bánnak vele megfelelően, könnyen ellenség válhat. Egy izraeli farmon hónapok óta azért dolgoznak, hogy második esélyt adhassanak a gázai kutyáknak és ezzel megmentsék őket a haláltól, írja a United with Israel.
A 2019-ben alapított Shanti farm évek óta állatok mentésével foglalkozik. A több mint kilenc hónapja tartó háború nyomán számos elhanyagolt és kihasznált kutya került Gázából Izraelbe. Az állatok részben a saját lábukon menekültek, részben izraeli katonák mentették meg őket az éhhaláltól.
„A hozzánk érkező kutyák többnyire nagyon kemény kiképzésben részesültek korábban, amibe beletartozott az éheztetés, a verés és az elzárás is”
– mondta a farm alapítója és vezetője, Inbál Keszem.
„Vannak kutyák, melyek a robbanások által súlyosan traumatizáltan érkeztek. Volt egy kutyánk, aki a legkisebb zajtól is rettegett. Jöttek hozzánk kutyánk lőtt sebekkel és égési sérülésekkel. Egyes állatok olyan agresszív viselkedést mutatnak, amilyennel itt még sohasem találkoztunk.”
Egy Julian névre hallgató kutya például olyan kontrollálhatatlan volt, hogy attól tartottak, nem tudják megmenteni. „Azt mondták, hogy a kutya pszichotikus őrült és esélytelen a rehabilitációja” – emlékezett vissza Keszem, akinek sikerült meggyőzni a kutyával foglalkozó szakembereket, hogy adják át az ő gondozásába. Hat hónapnyi munka után Julian képes meghatározott ideig az elvárásoknak megfelelően viselkedni emberek és más állatok környezetében is.
„Még hosszú út áll előttünk, de én hiszek benne”
– mondta az asszony, akinek számára rendkívül fontos, hogy ezek az állatok, melyekkel sokszor olyan rosszul bántak, hogy valójában egyetlen esélyt sem kaptak a normális életre, mégis megkapják a nekik kijáró második esélyt.
Az izraeli hadsereg katonái a háború kezdete óta megszámlálhatatlan kutyát, macskát, papagájt és baglyot mentettek meg, sőt, még egy leromlott állapotban lévő oroszlánt is sikerült kimenteni a gázai állatkertből.
Lihi Agiv, egy harcoló egység kommunikációért felelős tisztje például elmondta:
„A hadosztályunk parancsnokával járőröztem, amikor megláttam, hogy egy apró, vézna és rettegő kiskutya fut felénk. Remegett. Van kutyám, érzékeny vagyok az állatok igényeire. Felemeltem és magammal vittem.”
Lihi vizet és ennivalót adott a jószágnak, és a kiskutya hamarosan szerető családnál folytathatta életét.